Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
utódjai ma is, mint mindig, a teremtés, az alkotás útját járjuk. Amit mi alkotunk, az nem egy kiváltságos réteg számára készül, még színjátszás terén sem, hanem a dolgozók egyetemes közkincsévé kell hogy legyen. A Tiborcutódok teljes mértékben átérezték az előadás alatt Katona József Tiborcának fájdalmait és igazságait, ezt a kérges tenyerek dörgő tapsvihara s a megjelentek óriási száma kétségbevonhatatlanul bizonyítja. De átérezték a „Bánk bán" tépelődő, fájdalmas magyarságát is, amely a történelmi idők folyamán örök harc volt az „Ottók" uralma ellen. Kelemen István földmunkás Felejthetetlen élményben volt részünk április 18-án, szombaton este a Vasmunkásotthon márványtermében. .. .Lélegzetvisszafojtva szorongtunk, amikor a színpadi függöny széttárult és megkezdődött a várva-várt előadás. Nem lehet szavakban kifejezni azt az érzést, amit az ember érzett előadás alatt. Katona József, a legnagyobb magyar drámaíró száz esztendő távlatából is élő valóságként áll előttünk. A ,,Bánk bán" tragédiája a mi tragédiánk. Ugyanazok a kérdések és problémák aggasztanak bennünket is, amelyek Katona Józsefet gyötörték a múlt század első felében. Ezért éreztük, hogy a ,,Bánk bán" minden sora nekünk szól és hálásak voltunk a munkásszínjátszóknak, hogy ezt a darabot nekünk bemutatták. A szereplők mind munkások és ezért is éreztük közel magunkhoz a darabot. Előadás közben az ember szíve összeszorult, mintha súlyos évszázadok nehezednének vállunkra. Különösen megragadott bennünket a darab azért, mert minden szavából és minden jelenetéből az ősi és elfojthatatlan magyar szabadságvágy szól. Szerkesztő Elvtárs! Tolmácsolja szeretetünket és jókívánságainkat a „Bánk bán" minden szereplőjének! Jánosi István Tiborcok ivadékai a munkások színpadán A bőripari munkások „Bánk bán"-ja lecke azoknak, akik a művészetet mint kortól és emberektől független valamit szeretnék a gyomrunkba bebeszélni. Az a feladat, amit a bőripari színjátszók megoldottak — nem mindennapi. Úgy látszik, taglóütésszerűen hatott az a tény, hogy munkások vállalkozni „mernek" egy magyar történelmi tárgyú darab tolmácsolására. Legyünk tisztában azzal, hogy a szervezett munkásság erre az óriási feladatra nem mint „szellemi súlyemelőbajnok", hanem mint osztályának tudatos képviselője vállalkozott. ... Amikor a bőripari munkás alacsony munkapadja mellett Katona József nehézveretű drámájának súlyos mondatait tanulgatta és ismételgette, kalapácsával verte a kaptafára erősített pótanyagokat : munka közben tanult, napi robotja közben készült az előadásra. S este fűtetlen lakásába hazaérve, a történelmet lapozgatta, hogy történelmet játszhasson. A hatvanöt esztendős bőripari szakszervezet büszke lehet neveltjeivel. Varga Ferenc Kecskeméti Lapok — 1942. április 26. [Tóth László] 24 Bánk bán újjászületése Katona József a munkás színpadon . . . E sorok írója talán ötödször vagy hatodszor látta a tragédiát, látta a Nemzeti Színházban s kitűnő és kevéssé kitűnő vidéki társulatok előadásában. De talán nem túlzás, hogy az előző öt előadásnak együttvéve nem volt akkora közönsége és olyan hangulata, mint a bőrmunkásokénak. ... a falaknál körös-körül kettős-hármas sorokban szorongtak s a földszint első sora előtt, — mintegy a nézőteret a színpaddal egybekötve — törökülésben ültek. Mind e külsőségeket azért említjük fel, mert hallatlanul jellemzőek : a nagyrészben a szereplők szaktársaiból s egyéb szervezett munkásokból összetevődött közönség hallatlan érdeklődésére és bensőséges kapcsolatára színjátszóival. . .. Szmola Péter Bánkja, Gyurasics Bálint Tiborca, mint egészen szokatlanul jó színészi teljesítmények, de a többiek is, jó vagy gyengébb alakításaikkal kifejezésre juttatták, hogy itt valami minden eddigitől különböző, lényeges történt: a tragédia megtalálta a maga közönségét. Azt a réteget, melynek számára nem történelmi viszszaemlékezésre, meg esztétikai elrévedezésre, hanem legsajátosabb létkérdéseivel való megdöbbentő találkozásra nyújt alkalmat. .. . Bánk és Tiborc harmadik felvonásbeli párjelenete a magyar munkásosztály és a magyar társadalom összefonódott sorskérdéseinek jelképévé vált. Ahogy mindkettő külön-külön saját legégőbb panaszát hozza fel szíve mélyéről, azt hivén, hogy párbeszédet folytat s észre sem véve, hogy a másik: másról beszél, az, színész és közönség együttes értelmezésében, a magyar társadalom szociális s nemzeti létkérdésének tragikus kettősségét ábrázolja. S ahogy a két egymásbaöltött monológ, szinte a szereplők akaratától, tudatától függetlenül, a tragédia sorsparancsából egyetlen értelmű párbeszéddé áll össze, melynek kifej lése a drámai helyzetből fakadó közös feladat felismerése, az is szimbólum: a társadalmi igazság és a nemzeti lét követelményének egybeesését példázza, nemzethez hű magyar, — osztályához hü munkás : ugyanazon feladatvállalás ez ma. . .. Katona szülővárosából, kultuszának örökmécse mellől jólesik megállapítani, hogy műve, a legmaibb történelem áramát bocsájtva rajta keresztül, sohasem látott újfényű izzásban gyullad fel s talán nem véletlen, hogy épp 1942 tavaszán. Nemcsak a lángész vizsgázott újból, örök időszerűségből: a magyar munkásság is próbát állt ki a nemzeti kultúra hordozására való hajlandóságáról és felkészültségéről. 24 Az aláírás nélküli cikket — mint Orosz Lászlótól tudom — minden valószínűség szerint Tóth László, a lap belső munkatársa, kecskeméti nyomdaigazgató, a népi írók számos művének kiadója írta. •••,,, . • \ . . ' .• .'. • .-;•••••• •• т.- ••.••,-•' - • '>ix.,/XJÍÍ'ÍÍUÜJ.'.hvi•:-;""'.
