Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Koháry István keményebb anyagból faragott lázadót mintázott Simonból. A „hátha mégis" vissza-visszatérő szavajárása nem a gyávaság vagy a bizonytalanság kifejezője, hanem a megfontoltságé, aki idősebb, lehiggadtabb fővel csatlakozik a békétlenekhez. Koháry Simonja nemcsak tudja, miben vesz részt, hanem vállalja a kockázatot is. Szintén szívvel-lélekkel gyűlöli a hatalmaskodó merániakat, és együtt érez az őket befogadó ország népével. Koháry és König alakításukban az üldözött és sokat szenvedett, de az igazság mellett az utolsó leheletükig küzdő embert mutatták be nagyon őszinte, drámai erővel. Romhányi htvánné Melinda szerepében az esendő tiszta asszonyt jelenítette meg, aki nem gyengeségével, érzelmi bizonytalanságával, hanem jóhiszeműségével, az udvari világban való járatlanságával esik Ottó cselszövésének áldozatául. Egy pillanatra sem hagyott kétséget afelől, hogy csak az akaratán kívüli gálád erőszak tudta őt lebírni. Romhányiné mélységesen hitt Melindában, a becsületesség legyőzhetetlen erejében, és ez az őszinte érzés fűtötte át, emelte fel Melinda tiszta, törékeny alakját a banki halálos szeretet szintjére. Alb István sokat küszködött Ottó figurájával. Végül is jó megérzéssel a szerep taszító vonásait — a gerinctelen erőszakosságot, a gátlástalan bujaságot, az „anyámasszony"-i gyávaságot — élesebb karikírozó felüljátszással tette gyűlöletessé és sokszor nevetségessé. Koródi Teré% fiatalos szépsége színezte Izidora szerepét. О is, mint Ottó elámított, de életben maradt áldozata, fájdalmas csalódással kerül szembe az udvar hazug világával. Ezt nyíltan meg is mondja a királynénak. Koródi Teréz Izidorát a gertrudisi világ sötét útvesztőjében néhány éles vonással villantotta fel. Nagy János, keménykötésű bőrös ifjúmunkás Solom mester szerepét kevés eszközzel, de nagyon határozott belső vonásokkal alakította. Mint II. Endre első fegyverese, abban a hitben öli meg Peturt, hogy ő a királyné gyilkosa. Feltétlen híve a királynak. Az a katonatípus, aki minden körülmény között teljesíti a parancsot. Bátor harcos. A darab utolsó jelenetében meggyőző súllyal tudta megteremteni a király mellett kiteljesedő drámai egyensúlyt. A bőrös munkásszínjátszók művészi teljesítményének megítélésében természetesen nem a hivatásos színház mércéjét alkalmaztam. Úgy vélem, a munkásszínjátszás kritikáját mindig önmagához viszonyítva kell alkalmazni. Elsődleges értékmérő az együttesi összmunka, ami az azonos szellemben kidolgozott színpadi helyzetek és kapcsolatok összefüggő rendszerére épül. Majd döntő tényező, hogy ez a munka hiteles, élő formában és meggyőző tartalommal (erővel) tudja az író és az együttes közös eszmei mondanivalóját közvetíteni a közönség felé. * Az öltözőkben nagy volt az öröm és a boldogság. Az utóbbi hetek túlfeszített izgalma most kezdett feloldódni. Valami zsongó, tompa zsibbadtság borított el mindannyiunkat. Pillanatnyilag egyikőnk sem tudott arra gondolni, hogyan tovább, és mi áli még előttünk. Éjfél lehetett, amikor elbúcsúztunk egymástól. Én nem tudtam még hazamenni. Az éles tavaszi éjszakai levegő felfrissített. Gyalog sétáltam el a Dohány utca és Hársfa utca sarkán levő Kulacs vendéglőbe, ahol minden este baráti társaság jött össze: Major Tamás, Gobbi Hilda, Hont Ferenc, Gellért Endre, Olthy Magda, Berczeller Antal; a Népszava munkatársai: Kállai Gyula, Losonczy Géza, Kasztell András, József Jolán, Szántó Judit stb. Őszinte örömmel fogadtak. Már mindenki tudott a történtekről. Többen ott is voltak. Rögtönzött kis házi ünnepség keretében ittunk a Bánk bán bemutatójára. Sokáig maradtunk együtt, és mint mindig, még záróra után is a lehúzott redőnyök mögött hajnalig beszélgettünk a napi politikai, kulturális eseményekről, saját munkánkról, a közös feladatokról. Pár hét múlva a vendéglő vezetője szólott, hogy a rendőrség érdeklődött az összejöveteleink felől: kik járnak oda, miről folynak a beszélgetések. Ezek után áttettük találkozóhelyünket a Lipót körúti Margit sörözőbe (ma: Szent István körút 3. sz.), majd az Andrássy úti (ma: Népköztársaság útja 25. sz.) Upor kávéházba. Már másnap összejöttünk a Bőrös Szakszervezetben, és mindenkinek az volt a véleménye, a vezetőséggel együtt, hogy az előadást meg kell ismételni. A bemutatókor is sokan eltávoztak anélkül, hogy be tudtak volna jutni a nézőtérre. Egyben biztos voltam: az ismétlés színhelye nem lehet újra a vasasok nagyterme, mert azt már a rendőrség biztosan nem engedélyezi. Színházhelyiséget kellett keresni, mert ebben az esetben maga a színház kéri az előadási engedélyt. Egyetlen megoldás jöhetett számításba, a városligeti 381