Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Sokat foglalkoztatott, mint rendezői feladat, à tömeg, vagyis a békétlenek színpadi mozgatása. A darab folyamán az első, második felvonásban és a negyedik felvonás végén jelennek meg. Mindenképpen el akartam kerülni, hogy a békétlenek helyén — rendezői utasításra — lélektelen „statisztéria", dróton rángatott bábuk mozogjanak. Ez az egész előadás lendületét, hitelét ronthatta volna le. Ehhez azonban nagyobb létszámú „pártütők"-re volt szükség. Megindult az újabb tagtoborzás, és rövidesen lényegesen kibővült a csoport. Nem volt nehéz meggyőzni a „békétlenek" szereplőit, hogy ők képviselik a lázadás tömegerejét, a népet és a vele közösen felkelő nemességet. Megértettem velük, hogy külön-külön mindegyik egy-egy Petur, Tiborc legyen, mert őket is ugyanaz a gyűlölet, lázadó szenvedély hajtja a közös ellenség, az országot kifosztó idegenek ellen. Külön tartottunk a békétlenekkel próbákat, és ilyenkor mindegyikőjükkel eljátszattam Petur, Tiborc szerepét, hogy szövegükön keresztül személyesen is átéljék a peturi, tiborci érzéseket. Sokkal hamarabb, mintsem gondoltam volna, már vissza kellett tartani őket. Részletesen kidolgoztuk az egyes békétlenek egyéni arculatát, így nem olvadtak össze alaktalan masszává. A békétlenek második felvonásbeli ingadozását Bánk és Petur között is meghatározott, valóságszerű érzelmi hullámzások kísérték. A negyedik felvonás utolsó jelenetében zajlik le a kirobbant zendülés. A legtöbb eddigi színházi előadás ezt rövid, villanásnyi időre szűkítette le. Mi, ellenkezőleg, kiszélesítettük a lázadás súlyosabb megjelenítésével. A pártütők, Petur vezetésével, betörnek a palotába. Gertrudist már holtan találják. Ottó van a színen, Petur elfogja „s egy békétlenhez lódítja": „Kínokra hurcoljátok!" Ottó nagy átkozódás közepette „A Bánk által elejtett tőrt felkapja, s magába akarja ütni." Petur „elkapván tőle, kiteként: Vágjátok öszve! — A királyi nép!" — Solom berohan katonáival: „Alattomos királyi gyilkosok! — Viaskodás." Azt hiszik, ők ölték meg a királynét. A viaskodást nem formális színpadi csetepaténak fogtuk fel, hanem életre—halálra szóló küzdelemnek. Úgy emlékszem, hogy a bemutatón az egyik békétlen a nagy „küzdelem" hevében meg is sérült. Még nem dőlt el a lázadás sorsa. Ottó menekül, Petur utána, hogy elfogja. A fegyveresek rárohannak, újra dulakodás kezdődik. „Petur kivágván magát, kiált a társainak: Kövessetek!" Solom „dühösen" katonáival együtt utánuk ered. Függöny. Szólni kell arról a dramaturgiai-rendezői megoldásról, mely szerint a darabot indító „Előversengés"-t, a prológust összevontuk a második Ottó—Biberach jelenettel. Eszerint a hetedik jelenet a prológussal kezdődött, és tartott Ottó szövegéig: „És még ma kell, hogy ő enyém legyen." Innen ugrik a szöveg, a kezdő résszel meghúzott hetedik jelenet következő soráig : Ottó: No, adj tehát tanácsot most. Biberach : Miben ? Ottó: Te esméred Melindát — stb., stb. Ottó tovább beszél: (felboss^ankodván, megvetőleg) Ostoba! Itt a% eredetitől eltérően Ottó nem megy el, hanem folytatja a prológust: Ottó: Távozz előlem — Biberach: ímhol a királyné — Gertrudis: (belép) Ottó, no jöjj! látod leereszkedek, S magam jövök hozzád: de mondhatom stb., stb. Ottó: (dörmögve) Csak célomat Érjem — ha pokolba is — megyek. (El, Gertrúddal) Biberach: Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert Egy ilyen keszeg, sovány fiút az izmos Bánk bán — bajusza egy végére tűz. Nem megy el, tovább mondja a hetedik jelenet végéről a monológot: A repkedő kicsinyke lelkek oly Sokan donognak a világba, mint Hisz aminek meg kell történni, az Anélkül is megtörténik. (Kitekint) Ha! más Oldalra a palásttal Biberach. Innen változatlanul a nyolcadik jelenettel folytatódik a darab. Az összevonással tömörítettük a két jelenetet, anélkül, hogy Ottó és Biberach fondorlatos cselszövéséből lényeges elem kiesett volna. De a drámai cselekmény szerkezeti építése is változatlan maradt. Ezzel a módosítással az előadást a békétlenek első találkozásával, a drámai központi cselekmény nyitá363