Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

lyet Szent István király állapított meg, némely királynak hatalmaskodása által sokban megcsorbult, ezek a mi nemeseink gyakran zaklatták felségünket, kérve és nagyon sürgetve a birodalom megjavítását. Ezért nekik, úgy mint birodalmunk más embereinek azt a szabadságot engedjük, melyet a szent királyunk engedett volt."

15 Petur is éppen erről szólt: „Meg kell erősítenie régi szent |Első királyunktól kitett szabadság- |beli jussainkat." Fontos feladatnak éreztem munkásszínjátszóink számára a magyar szabadság fogalmának szélesebb körű tisztázását, hogy játékukat ne csak a jelen, hanem a múlt nemzeti tudattartalma is áthassa. Mi Katonát játszottuk, az ő felfogását és a magunk szabadságvágyait szólaltattuk meg a Bánk bánon keresztül. Bánk először nem hajlandó részt venni a lázadásban, pedig jól látja az ország nyomorúságos helyzetét. Petur tudja, ha Bánkot megnyerik, a győzelem biztosra vehető. De Bánkban még két erő viaskodik. Egyik oldalon: „A pártütés kiáltoz, a szerelmem | Tartóztat." A másikon: — „míg a király oda" — mint az ország legelső személye a törvény első védőjének tekinti magát, és most ellene szegüljön? Katona jól érezte, hogy a „banki tragikumnak" el kell jutnia arra a legmagasabb pontra, amelyen a hős egyéni erkölcsi értékrendszere alapján szembe fog kerülni a saját személyében képviselt uralkodói világrenddel. Bánkot látnunk kell ezen a csúcson, ha csak villanásnyi időre is, olyan hatalmas erkölcsi erő birtokában — legyőzve önmaga tragédiáját —, hogy abból az elbukott népet, nemzetet felemelő tragikum születhessen meg. Ezek után az összeesküvés drámai vonala átvált Bánk egyéni konfliktusára, a célpont azonban ugyanaz marad: Gertrudis. Az előadásnak azonban választ kellett adnia arra, hogy Bánkot ezen az úton csak feleségével kapcsolatos személyi bosszúja vezeti, vagy szándékába beleszövődik a békétlenek eszmei, politikai célja is: Gertrudis és hívei, az idegen elnyomók elleni küzdelem. Válaszunk, Katonával együtt: igen! Ezt többször maga Bánk mondja 15 Uo. 131. 16 Idézi BALLAI Károly bevezetése Valkai András : Bánk bánnak históriája 1930-i kiadásában. 10. ki: „Két fátyolt szakasztok el: |Hazámról és becsületemről." Katona a drámai egyensúly megteremtése végett Gertrudist erőteljes vonásokkal ábrázolja. Acélos akaratú, kemény kezű uralkodói típus. Roppant hatalmi vágyában nem ismer korlátokat. Igazi Shakespeare-szabású királynői alkat. Egyedüli életeleme az uralkodás. Egy-egy ponton felvillannak emberi vonásai. Híveit elvakultan szereti, ez okozza vesztét is. Mindenki — országok, királyok — fölött állónak érzi magát. Csak egy embertől tart: Bánktól, a Nagyúrtól. „Endrét és Gertrudist egyik kortársuk, Theodorik így jellemezte: Endre jó ember volt, a királyné azonban erélyes asszony, ki a nőiességét férfias jellemmel párosítván, az ország dolgait intézte."

16 Gertrudis alakját kettős vétség határozza meg: a magyar nép zsarnoki elnyomása és Melinda becstelen meggyaláztatásában való közvetett és közvetlen részvétele. Katona jogász volt, pontosan tudta, hogy a közvetett „bűnrészesség" vagy a bűnre való „felbujtás" is kimeríti a bűnösség fogalmát. A darab legellentmondásosabb része a BánkMelinda konfliktus. Előkészítő munkánkban is ez okozta a legtöbb nehézséget: bűnös-e vagy ártatlan? Megvallom őszintén, én is sokat küszködtem ezzel a kérdéssel. Katona minden sorában éreztem belső vívódását Melinda végtelenül finom, tiszta alakjának drámai megrajzolásában. Jó barátja, Bárány Boldizsár is, aki olvasta a darab első változatát, kevésnek érezte Melinda szavait, és tanácsára Katona kiegészítette, de nem annyira, hogy teljesen világossá váljék: Melinda egyértelműen tisztázza-e önmagát, vagy sem. Számunkra igen, Bánk számára nem. Ami kielégítő nekünk, az nem elég Bánknak. Mi akkor is ártatlannak tartjuk őt — a mai erkölcsi megítélésünk szerint —, ha Ottó Melindát (a körülmények ismeretében) testileg valóban megkapta. De Bánk nem ma él, számára a puszta gyanú, az udvari szóbeszéd olyan íratlan erkölcsi törvényerővel bírt, mint maga a valóság. Véleményem szerint Katona Melinda körül a drámai homályt szándékosan fenntartotta, de úgy, hogy elbukásához kétség ne férjen. Melindán a drámai vétségnek be kell következnie, mert ha nem, akkor Gertrudis ártatlan, és így a „banki tett" nem a tragikai igazságra épül. A banki konfliktus teljes megérlelődéséhez Tiboréra van szükség. Tiborc örvénylő panasz-vád áradata 355