Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Békevári S.: A MagyarTanácsköztársaság helyhatalmi szerveinek létrejötte, első intézkedései és fejlődése Kecskeméten (1919. márc. 21–ápr. 10.)

niszta. Szerző megjegyzése В.

S.) gondolkodású, időszakosan alkalmazott parancsnokainak, felügyelőinek működési körletében érzéseiknek, meggyőződéseiknek megfelelő titkos munkát kifejteni". Vagyis egyszerűen szólva mocskolták a proletárnemzetköziség, a kommunizmus eszméjét, és a burzsoá rend ideológiáját terjesztették illegális eszközökkel a gyenge öntudatú, politikailag kiforratlan s egyébként is burzsoá iskolában nevelt régi rendőrök között. Az ellenforradalmi propaganda illegális terjesztésével azonban nem ért véget aknamunkájuk. A szegedi ellenforiadalmi kormány megalakulása után már az ellenforradalmi szervezkedés, kémkedés útjára is rátértek. A nevezett jelentés beszámol arról is, hogy „Bicskey, Babarczy századosok, Jónás, Ugruk, Demcsák, Filter főhadnagyok stb., mint az őrszemélyzet időszakos dirigensei, állandó összeköttetést tartottak fenn Szegeddel, ahonnan várták, mint a messiást, a vörös rémtől leigázott nemzet és így városunk boldogító felszabadítását. A legjelentősebb eseményeket titkos utakon oda közölték a szegedi nemzetmentőkhöz. Kémkedtek".

105 E nyílt színvallás önmagáért beszél. A proletárhatalom háta mögött tehát mindent megtettek a kecskeméti ellenforradalmárok azért, hogy dezorganizálják azt, és előkészítsék megdöntését. Feltételezhető, hogy a város vezetőinek is voltak ez irányú tapasztalataik, de konkrétan nem isméitek az ellenforradalmi elemek fenti tevékenységét. Valószínű ezért, hogy bizonyos óvatosságból ahhoz a preventív intézkedéshez nyúltak, hogy az osztályparancsnokság és a városi vörös őrség parancsnokság személyzetét, parancsnokát állandóan változtatták, cserélgették. Nem volt ez a módszer — mint az eddigiekből is látható — a legeredményesebb, de kétségtelen, hogy az akkori kecskeméti lehetőségek között viszonylag a leghelyesebb intézkedés volt az ellenforradalmi szervezkedésekkel szemben. Annyit mindenesetre ezzel is elértek, hogy nyílt összeesküvés vagy legális puccskísérlet nem fordult elő ez időben a Kecskeméti Vörös Őrségen belül. Az eddigiekből kitűnik, hogy noha a tanácskormánynak a régi rendőrség személyzetének átvételéről szóló rendelkezését Kecskeméten szigorúbban hajtották végre, azaz a régi rendőrségi vezetőket me105 Ugyanott 25-26. old. 106 Ugyanott 26. old. nesztették, a személyzetet felesküdtették stb., a Vörös Őrség mégsem tudott biztos, megbízható bázisává válni a proletárhatalomnak valósunkban. Sőt gyakran álbaloldali tendenciák és állandó ellenforradalmi szervezkedések gócpontja volt. Ezért sok a törvénytelenség, bizonytalan a közbiztonság, s az ellenforradalmi elemekkel való következetlen eljárás szinte állandósult a városban. Ugyanakkor, amely szervnek ezeket meg kellett volna akadályozni, vagyis a Vörös Őrségnek, többnyire olyan rendőrállománya volt, „amely csak kényszerből szolgálta az új hatalmat, s óhaja mindig csak oda irányult, hogy csak már megszűnne végre".

106 Mindezek következtében óriási feladat hárult ezeknek mintegy ellensúlyozásául a szocialista forradalom továbbvitele s a proletárdiktatúra helyi védelme érdekében a város forradalmi munkásaiból toborzódott munkásszázadok vállaira. Ezen helyhatalmi szerveknek a kiépítésével lényegében befejezést nyert annak a mechanizmusnak a Kecskeméten való kiépítése, melynek közreműködésével a város munkássága gyakorolta a proletárhatalmat az áprilisi választásokig. Ezután veszi kezdetét Kecskeméten is a tanácsok megválasztását előkészítő munka. Majd ennek megtörténte után kezdődik el a proletárdiktatúra alkotmányos helyi hatalmának, a városban megválasztott első egységes helyi tanácsnak a mintegy négyhónapos kecskeméti tevékenysége. 3. Л tanácsválasztás és az alkotmányos helyhatalmi és államigazgatási s^erve^et megteremtése Kecskeméten а) Л választások előzményei és előkészítése A Magyarországi Szociáldemokrata Párt programjában megalakulása óta szereplő általános, egyenlő és titkos választójogot a több évtizedes választójogi harc során már többször követelte a magyar proletariátus. Az I. világháború utolsó esztendejében egyre érlelődő forradalmi helyzet körülményei között azonban már valamennyi ellenzéki párt részéről is igen éles formákban jutott ez kifejezésre. így a Szociáldemokrata Párt a programján túlmenően az 1918. október 8-Í kiáltványában külön pontként követelte — a kor336