Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

rét.) Mátyás és szüle, a két öreg, a paraszti rend ősi törvényeit védi, s ha Mátyásnak néhány hold földjétől meg kellene válnia azért, hogy a távoli fogságból kiválthassa a már meggyászolt, halottnak hitt, de talán mégiscsak életben maradt fiát (a postai üzenetek rejtélyes feltételei szerint), akkor inkább a földet választja. Mert, ha hihető, hogy Rókus valóban él, boldogulhat Tatárországban is, „ahol jó a föld, ott nem kell félteni az emberi nemzetet."

113 A Hannibál-regény írói szemlélete megtört a kiadói törvények csapdáin, az Ének a búzamezőkről, a keserűséggel vegyes élethimnusz könyvsikerré vált anélkül, hogy igazában megértették volna Móra — több részletben megvalósított — társadalomkritikájának lényegét. Sokáig olvasmányélményre is alig hagyatkozó bírálatokat hallhattunk összefüggésektől megfosztott rövid idézetek alapján Móra „muszkaellenes" megnyilatkozásairól, a Tanácsköztársaság parasztpolitikáját érintő szövegrészekről, pedig valójában az orosz és a magyar hadifogoly találkozásának testvéri hangját Tömörkény vagy Móricz néhány jól ismert háborús novellája sem rajzolhatta líraibb együttérzéssel, mint Móra regénye. Könnyű félreérteni a Tanácsköztársaságról megfogalmazott — tanyai magyarok szájába adott — gondolatokat, amelyek a forradalom eseményei iránti értetlenség valóságos meg nyilatkozásai. Móra jól tudta, hogy a parasztság műveltségben elmaradott rétegei értetlenül figyelték a forradalmi eseményeket, saját véleményét a sziromszéki vagy általában a Szeged környéki szegényparasztok véleményével nem azonosíthatjuk. A mű szerkezeti egységét, stiláris fegyelmét talán éppenséggel a „belülről" látás észrevehető esélyei gyengítik. Az „igazgató úr" személyes emlékei olykor beleszólnak a regény cselekményébe, s a lírai kitérő megszakíthatja a történet fonalát. Például néhány mondatos kitérővel Etel tragédiájának leírásakor megtudjuk, a tanyai magyarok keserves, megzavarodottságig nehéz élete nem idegen számára; egyszer 113 Ének a búzamezőkről. (1932-es kiadás). I. köt. 242. p. 114 Ének a búzamezőkről. (1932-es kiadás). II. köt. 144. p. 115 Mezősi és Vajda Rónay Mária interjúja alapján tájékoztatnak arról, hogy szerintük a kötet címét Móra fogalmazta. A kötet gyengébb írásainak Móra a halála előtti hónapokban aligha kegyelmezett volna, s alapja lehet a gyanakvásnak Szalay József közreműködésére a posztumusz-kötet sajtó alá rendezésében.(RÓNAY Mária cikke: Utolsó interjú Móra Ferenccel a Literatúra 1934. februári számában jelent meg.) anyja kis híján felgyújtotta a házat, alig tudta a hirtelen támadt tüzet elfojtani.

114 („Az igazgató úr ismerte az Etelék fajtáját, tudott még kisgyerekkorából egy Ételről, akinek nagy bánata volt egyszer, valaki miatt, akit szeretett.") Nem véletlen, hogy a Balázs Béla közreműködésével 1947-ben készített Ének a búzamezőkről című film epikai cselekménye tárgyiasabb anélkül, hogy Móra költői prózájának hatását gyengítené. Társadalomkritikáját olyan szövegrészletek is megerősítik, amelyek Móra életében nyomtatásban nem jelenhettek meg. A regény elvitathatatlan népszerűsége, hazai és külföldi sikere nem tette elbizakodottá az írót, hiszen nem mondhatott el mindent. A háborúról alkotott véleménye azonos volt a kint élő tanyai magyarokéval, ezt megfogalmazhatta, de ehhez is bátorság kellett. Az 1919-es események hatásának jellemzése nem jelentheti azt, hogy Móra akár csak ebben a regényében is kompromisszummal, „a kor divatos eszmeáramlataihoz hasonlóan" látta és ábrázolta a parasztot, mint Vargha Kálmán véli. Az idilli parasztlátás, parasztszemlélet végnapjai fölött éppen Móra kondította meg a vészharangot. A regény megírásának színhelye, a nagy földrajzi távolság sem választhatta el Mórát a magyar valóság ismeretétől annyira, hogy a divatos eszmeáramlatokhoz közeledjen. Az viszont igaz, hogy a Hotthy-korszakról rajzolt társadalomkritikáját határozottabban fogalmazta meg elbeszélésköteteibem A Véreim talán a legegységesebb elbeszéléskötete. Méltán reprezentálhatná akár Móra egész életművét a Magyar Klasszikusok könyvsorozatban is. Amit a Georgikon-kötet inkább a karcolat műfaji értékeivel nyújtott, annál a novellaforma kiteljesedettebb ábrázolási lehetőségét adja a Véreim. Móra írói világának felszabadultabb területére vezet a rejtőző magány pozíciójából. A Parasztjaim-tói nem mondhatjuk el ugyanezt, anyagát talán nem is az író válogatta, s abban is kételkednünk kell, hogy a cím Mórától származik.

116 Klasszikus értékű elbeszélések keverednek a Csőszfogadás című íráshoz hasonló gyengébb, alkalmi szövegekkel, már-már Veres Péter vagy Vargha Kálmán igazát is erősítő, a népiességhez közelítő írásokkal. Kár volt az új Móra-sorozat megjelentetésekor tovább növelni a kötet egyenetlenségeit, s aligha volt Móra érdekében vállalt művelődéspolitikai cselekedet az 305