Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

Nagy Péter túlértékelést olvasott ki még Földes Anna óvatos summázatából is. ]e Alighanem az oppo­nensi vélemény hatására „tűnhetett el" a Nagy Péter által bírált klasszikussá emelés ténye. Ha fellapozzuk Nagy Péter Rosta с tanulmányköte­tét, többek között ezt olvashatjuk Földes Anna Móra­értékeléséről : „Móra nem tartozik nemzeti klasszikus íróink kö­zé: sem szemlélete, sem alkotásai nem tették azzá." 17 Okosabb, ha természetes helyén láttatjuk Mórát: „ha­ladó huszadik századi irodalmunk középvonalában." A másik opponens, Sőtér István viszont a Tisztuló tükrök című tanulmánykötetében azért marasztalja el Földes Anna Móra-könyvét, mert nem veszi észre az életmű egyenetlenségeiben a valódi, klasszikus érté­kek művészi teljesítményét. Sőtér szerint Móra stílusának kettőssége — a már­már érzelgősségre is hajló lírai hangvétel és a tár­gyiasabb hangvételű stílusérték — között „az a küz­delem rejtezhetik, mely őt magát is a kismesterségből az igazi művészetig emeli." 18 Következtetése egyértelmű: „Ebben a küzdelem­ben Móra írói nagyságának, jelentőségének kulcsát leljük meg. Mert nem kétséges, hogy ahol ez a küz­delem sikerrel jár, ott Móra a kor legjobbjainak szint­jére emelkedik. Ezeket az eredményeket nem ront­hatják le szemünkben igénytelenebb írásai." 19 Hogy a kismesteri „fokozat", amely tovább élt a Kis magyar iradalomtörténet Móra-értékelésében 20 , nem a legsikerültebb értékítélet, éppenséggel még csak nem is „formai vérvétel", ezt B. Nagy László is észrevette Földes könyvéről írt kritikájában, az Iro­dalomtörténeti Közlemények 1958-as évfolyamában: 16 NAGY Péter: Rosta. Bp. 1965. Szépirodalmi Könyvkiadó 79. p. 17 NAGY Péter: i. m. 79. p. 18 SŐTÉR István: Tisztuló tükrök. Bp. 1966. Gondolat 40­42. p. 19 SŐTÉR István i. m. 40-42. p. 20 KLANICZAY Tibor-SZAUDER József-SZABOLCSI Miklós: Kis magyar irodalomtörténet. Bp. 1961. Gondo­lat. 21 B. NAGY László: Két monográfia. ItK. 1958. 22 SZINNYEI Ferenc: Móra Ferenc, az elbeszélő. Budapesti Szemle 1934. 203. p. 23 VAJDA László jegyzetei a Magvető Könyvkiadó Móra­sorozatában. Móra Ferenc összegvűjtött művei. 1958 — 1967. 24 MÓRA Ferenc ifjúkori versei Mezősi Károly tanulmányával. Kiskunfélegyháza, 1976. 276. p. 25 Vita a Magyar Klasszikusok című sorozat tervéről. Kritika 1966. 1. sz. 30-31. p. „Földes Anna szereti Mórát, így még különösebb, hogy beleesik a polgári literatúra csapdájába, egysze­rűen kismesternek nevezte ki az Ének a búzamezőkről, a Hannibál föltámasztása, s néhány kitűnő novella író­ját, amelyek egyáltalán nem „kismesteri" szinten áll­nak. Hogy ő maga is annak tartotta magát, ez a mi szempontunkból közömbös." 2l Földes könyve tehát legjobb szándéka ellenére nem alakíthatta át lényegesen — több mindmáig érvé­nyesnek tekinthető részeredményével, problémaföl­vetésével — a polgári irodalomtörténet-írás Móra­képét. Talán nem is jutott egészen közel Szinnyei Ferenc Móra-elemzéséig, különben észrevehette vol­na, hogy Móra önértékelését nem tekinthetjük több­nek, mint érdekes írói önvallomásnak. Szinnyei nem véletlenül polemizál Mórával, s végül kiemeli, hogy „a legkisebb forgácsain is meglátszik, hogy mester gyaluja alól hullott." 22 A szegedi Móra-kutatók olykor-olykor — évfordu­lókra írt megemlékezésekben — éppen a teljes Móra­életmű földrajzi közelségéből perlekedhettek ugyan az újabb értékelés lehetőségéért, Vajda Lászlót azon­ban, aki legilletékesebb lehetett volna esztétikai igé­nyeket is megvalósító műelemzésre, korai halála aka­dályozta meg tervezett Móra-monográfiája megírá­sában. Vajda László kutatása mégis alig felbecsülhető ered­mények közreadásával, többek között az életmű-soro­zat köteteihez írt jegyzetekkel, utószavakkal segítette, sürgethette a |árgyilagosabb Móra-értékelés megszüle­tését. 23 Mező|i Károly pedig már az 1960-as években befejezte a csak halála után megjelent Móra Ferenc félegyházi élete című helytörténeti-irodalomtörténeti megközelítésű alapvető tanulmányának megírását. 24 Ha Móra gyermekkoráról, diákéveiről, a szülőváros műveket inspiráló hatásáról szólunk, az ő kutatásai­nak eredményeit közvetítjük. Nem annyira újabb művek felismerése, inkább művészetpolitikai szem­léletváltás hatására mintha oldódna a Móra műveivel szemben megfogalmazott irodalompolitikai fenn­tartás, ezt sejtjük a Magyar Klasszikusok könyvsoro­zat vitájában éppen Nagy Péter javaslatából. Nagy Péter, aki Földes Anna kötete megjelenésekor még „torzó"-nak minősítette az Ének a búzamezőkről című Móra-regényt, 1965-ben a klasszikusok sorozat ter­véhez ajánlja. 25 (Egyébként a Kis magyar irodalom­történet szerzője által a „legjobb háborúellenes re­gény"-ként emlegetett könyv újabb kiadásban csak 289

Next

/
Thumbnails
Contents