Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)
szakunk végén is érvényes Shwarcz Gyula megállapítása, miszerint valóban jól írni-olvasni csak a gyermekek csekély része tanul meg, és legtöbbjüket az iskola után „gyakran inkább zavarbahozni, mint fölvilágosítani képes csupán az írott bötű". 63 1873-ban Kudrony István kiskőrösi tanító növendékei közül 11 tudott olvasni, 58 a betűket sem ismerte. 64 Császártöltésen Szabó József tanító egész éven át 11 betűt tanított meg az elsősökkel, sokan még ezeket sem ismerték fel az év végén (1883). 65 Egy írni-olvasni tudó félegyházi tanyai gazda így panaszkodott 1887-ben: „Kelecsényi Sándor csanyi útmenti tanyai tanító elé Antal iskolaköteles fiam jár, és daczára, hogy már második éve mióta jár, az ABC-ből alig ismer 8—10 betűt, minthogy gyermekem tanulni képes azt hiszem, hogy gyermekem hátramaradása azért oly szembeötlő, mivel a tanító egész éven át folyton az iszákossággal és a tanyák közti őgyelgéssel tölti idejét" 66 . A Kecskeméthez tartozó városföldi iskolában 1891 márciusában az elsőosztályosok az abc tanult részeit betéve mondták, de egyes szavakat még nem tudtak elolvasni, s akadozva olvastak a felsőbb osztályosok is. Csődörben, Felsőszentkirályon 1894-ben még áprilisban is csak táblán írtak a gyerekek. Haleszben és más iskolákban is nagyon csekély tudást mutattak nyelvtanból. 67 Számtanból főként az egyszeregy akadozását s a fejszámolás hiányosságait emelték ki a tanfelügyelők. A számológépeket gyakran lepte por. Földrajzból általános probléma volt, hogy a térképen nem tudtak tájékozódni a gyerekek. A történelem oktatása az ötödikhatodik osztályra szorítkozott, gyakran el is matadt. A vizsgákat félévenként tartották. A nyolcvanas években a félévi népiskolai vizsgákat eltörölték, s csak a tanév végi vizsga megtartása volt kötelező. Ezeken a vizsgákon a gyerekek nagy része — külö63 SCHWARCZ Gyula, 1865. 64 Pestmegyei ev. esp. közgy. jkv. 1874. aug. 27—28. Kecskemét, 1874. 24. EOL. 65 1883/84. évi iskolalátogatások. KÉL I,, Császártöltés isk. if. 66 Rigó Antal félegyházi — csanyi útmenti lakos panaszáról 1887. nov. 10. Kkfh-i Szt. János téri el. isk. ir. 18821902. BKML (Kkfh) VIII/260. 67 Iskolalátogatási jelentések 1891. márc, 1893. ápr., 1894. ápr., 1897. febr., Kecskemét közs. isk. sz. ir. BKML IV/190 7. 68 Pestmegyei ev. esp. közgy. jkvk 1874. 24., 1875. 36., 1880. 40., Í895. 49., 1897. 48. EOL. Halasi Híradó 1887. júl. 3. 1. 27. sz. 3. Kkfh-i rk. isk. sz. jkvk. 1873-1888. Jkv 1882. jún. 25. BKML (Kkfh) VIII/262. nősen az ötödik-hatodik osztályosok — már egyáltalán meg sem jelentek. A tanítók gyakran kérték, hogy minél előbb tarthassák meg a vizsgákat, mert május-júniusban már alig járnak a gyerekek iskolába. 68 A vizsgák nyilvánosan, ünnepélyes formában zajlottak le. A gyerekek erre az alkalomra megtanult köszöntő versekkel, kis műsorral üdvözölték tanítóikat, szüleiket, az iskolaszék tagjait. A vizsga után a sikeresen szereplők és tanítóik jutalomban részesültek. Különös gonddal figyeltek a jelenlevő iskolaszéki tagok a magyar nyelvben és a vallástanban tett előrehaladásra. A.^ elemi iskola után Az elemi iskola két-három osztályának elvégzése után a parasztgyerekek többsége végleg be is fejezte tanulmányait. A tanköteles kor végéig azonban minden gyermek köteles lett volna az ismétlő iskola látogatására. Az ismétlő iskola első formája a mesterinasok számára bevezetett vasárnapi iskola volt. Ennek elsődleges funkciója a vallási nevelés volt, ehhez társították az elemi és az alsófokú szakmai ismeretek tanítását. Az 1850-es években Kecskeméten több ismétlő iskolai osztály nyílt — lányok számára is —, de ezek mind rövid életűek voltak. Az 1868. évi népoktatási törvény az ismétlő iskolát kötelezővé tette a 15. életév betöltéséig. Az 1869. évi népiskolai tanterv előírta az elemi iskolában tanított tantárgyak — olvasás, írás, számtan, mértan, történelem, polgári jogok és kötelességek, ének, rajz (nem kötelező) — anyagának ismétlését. A III—VI. osztályosokkal együtt az ismétlősök gazdasági és kertészeti gyakorlatokon vettek részt. A testgyakorlás az ismétlő iskolában a katonai rend- és sorgyakorlatokból, fegyvergyakorlatokból állt. A tantárgyak szerinti oktatásra szűk volt az idő, ezért általában az elemi iskolai olvasókönyvek szolgáltak az oktatás alapjául. Az ismétlő iskola az őszi és a téli hónapokban heti öt, nyáron heti két óra elfoglaltságot jelentett. A tanterv 4 órát szerda és szombat délutánra, az ötödiket pedig vasárnapra írta elő — úgy, hogy az istentiszteletekkel ne ütközzön. Nyáron vasárnap délelőtt és délután tartottak egy-egy órát. Az ismétlő iskola sokáig nem tudott meggyökeresedni, pedig az egyházi és világi hatóságok egyaránt szorgalmazták. Különösen a nyári hónapokban volt nehéz a 244
