Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

a kecskeméti népiskolai igazgató, Pásthy Károly. — Ennek okát azon, a szegényebb néposztály között általánosan elterjedt törekvésben találhatjuk, hogy az ez osztálybeli lányokat ha 10-ik életévüket elérték, el szokták szegődtetni, s továbbá azon felfogásban, hogy a lány gyermeknek nincs annyi ismeretre szüksége, mint a fiúknak."

42 Gyakoriak a „szolgál, kimaradt", „szolgálatban van idegen helyen" bejegyzések. Sokszor történik utalás arra, hogy a gazda vagy a gazdaasszony nem engedi iskolába a gyermeket. Kecskeméten a tanítók és a népiskolai igazgatók többször kérték az iskolaszéket, „méltóztassék oda hatni, hogy az olyan gazdák, kik iskolaköteles korban levő fiút vagy lányt fogadnak cselédül (dajkául) szigorúan kényszeríttessenek iskolaköteles cselédjeiknek iskoláztatására."

43 Az iskolamulasztó gyerekek szüleit pénzbírságra ítélték. Az 1868: 38. te. 4 §-a alapján az első figyelmeztetés után 50 krajcárra, a második után 1 forintra, harmadszorra 2, negyedszerre 4 forintra büntették a szülőket. (4 Ft akkortájt kb. 1 pozsonyi mérő — 62,498 liter — tiszta búza ára volt.) Az iskolai hatóságok minden erővel igyekeztek csökkenteni a mulasztók számát. Kiskőrös hosszú ideig vezetett a környező evangélikus iskolák között a legtöbb befolyt bírságpénzösszeggel. A Pest megyei evangélikus esperesség feljelentette a vadkerti „hanyag vagy talán daezos bírót", aki nem bírságolta az ok nélkül mulasztókat".

44 Kecskeméten rendszeresen figyelmeztették a szülőket a beiratkozási határidő betartására s a gyerekek rendes iskolábajáratására. Itt tartották leginkább szem előtt, hogy a bírságolás célja nem a közjövedelmek gyarapítása, hanem a lakosság rászorítása arra, hogy iskolaköteles gyerekeit rendes időben iskolába adja és pontosan járassa.

45 Máshol előfordult, hogy méltánytalanul büntették a szülőket, 42 Pásthy Károly népisk. ig. szept. havi jelentése az iskolaszéknek 1886. okt. 13., uarról 1892. és 1893. évben szept. havi jelentések. Kecskemét közs. isk. sz. ir. BKML IV/ 1907. 43 Pásthy Károly népisk. ig. jelentése 1892. okt. Kecskemét közs. isk. sz. ir. BKML IV/1907. 44 Pestmegyei ev. esp. közgy. jkv. 1875. okt. EOL. 45 Kecskemét közs. isk. sz. ülése 1897. okt. 6. BKML IV/1907. 46 Kkfh-i rk. isk. sz. jkv. 3. köt. 1898-1902. 1898. júl. 16-i jkv. BKML (Kkfh) VIII/262. 47 Halas és Vidéke 1889. jan. 27. II. évf. 4. sz. 4. 48 Kis-Kun-Halas 1886. febr. 21. I. évf. 8. sz. 1. jún. 13. 24. sz. 3. 49 Halas és Vidéke 1883. aug. 26. II. évf. 34. sz. 1. 50 NAGY SZEDER István 1936. 59., Halas és Vidéke 1889. jan. 13. II. évf. 2. sz. 3. mint például 1898-ban Kiskunfélegyházán: „...a múlt tanévben felmerült iskolamulasztásokat a város most bírságolja, holott a mulasztásokért a szülőket aligha lehet okolni, mert a járvány miatt az iskola hol megnyílt, hol becsukott, az ínséges idő miatt is így a gyerekek szegényhelyen otthon nem voltak tarthatók, elszegődtek"

46 Kiskunhalason, ahol a mulasztók száma szembetűnően magas volt, a nyolcvanas évek végén felmerült egy önálló nyilvántartó állomás létrehozásának ötlete — a mulasztók számontartására és szüleik megbüntetésére —, mivel a rendőrség alig győzte ezt a munkát is.

47 Szigorúan jártak el a mulasztók szüleivel szemben, s csak kevesen ismerték el, hogy nem lehet csak a szülőket hibáztatni, s hogy ha valamennyi tanköteles járna, nem is férnének el a meglevő tantermekben. 1886-ban Halason 860 szülőt büntettek meg. Ekkor az összes tankötelesek 70%-a járt iskolába — a pusztákon ez az arány sokkal rosszabb volt —, a tantermek így is túlzsúfoltak voltak. 110—115 gyerek szorongott a termekben, melyeket 60 gyerek tanítására terveztek.

48 A Halas és Vidéke 1883-ban több alkalommal is a mulasztások szigorúbb ellenőrzésére szólított fel — ebben látva a népiskolai problémák megoldását —, egyik számában pedig így írt: „Az intelligens vagyonos osztálynak számos eszköz áll rendelkezésére, mellyel sokakra pressiót gyakorolhat. Ha egynémelyikünk meg tudja tenni választások idején, hogy krumplivagy kukoriczaföldet csak azoknak ád, akik vele szavaznak, miért ne cselekedhetnénk mentől többen így ebben a kérdésben is?"

49 A halasi tankötelesek iskolába járását a vármegye 1889-ben drasztikus intézkedéssel próbálta elősegíteni : elrendelte, hogy a mulasztók közmunkára szorított szülei takarítsák az iskolák árnyékszékeit — ami méltán keltett nagy felháborodást.

50 Tandíj A népoktatási törvény nem mondta ki az ingyenes oktatást. A gyerekektől tandíjat szedtek, néhány kivétellel valamennyi iskolában. Ha az iskolafenntartó tudta fizetni az iskolai költségeket és a tanítók bérét, a tandíjat eltörölhette. Általában azonban ennek az ellenkezője, a tandíj és a beiratkozási díj felemelése volt jellemző, különösen a felekezeti kezelésben maradt iskoláknál. A tandíj itt a tanítók fizetésének egy 240