Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

S Z. KÖRÖSI ILONA ADALÉKOK A NÉPOKTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ (a XIX. század második felében, Kecskeméten és a Kiskunságban) Dolgozatommal elsősorban a népoktatás anyagi és személyi feltételeinek bemutatásához kívánok hozzájárulni. A népoktatás tartalmi része, az abszolutizmus és a dualizmus korában használt tankönyvek elemzése külön tanulmány tárgyát képezi, ezért itt — néhány utalástól eltekintve — nem foglalkozom a tananyag, a tantervek és az előmenetel problémáival; bár hangsúlyozni szeretném az ilyen jellegű elemzések fontosságát a népoktatással foglalkozó munkák keretében. A terület sokszínűségének megfelelően a népoktatás színvonalában is jelentős különbségek mutatkoznak. Alakító tényezők voltak az adott település nagysága, jellege, az iskolafenntartó, a felekezeti hovatartozás, az iskolázási és művelődési hagyományok s bizonyos mértékig a lakosság igényei is — amint erre majd példákat látunk. ISKOLAFENNTARTÓK Elemi és felső népiskolákat a különböző hitfelekezetek, társulatok, magánosok, a községek és az állam tartottak fenn. 1868-ig az iskolák kevés kivétellel felekezetiek voltak. A népoktatási törvény — amely szorgalmazta a községi iskolák létesítését — heves vitákat s az egyházak ellenállását váltotta ki. Kecskeméten az 1850-es években létesített pusztai iskolák már községi jellegűek voltak, de valamennyi iskola községesítésére csak 1872—1877 között került sor. Legkésőbb a római katolikus iskolák olvadtak be a községi iskolai szervezetbe, hosszú felekezeti villongások után. A községi iskola körül folyó vita eldöntésében lényeges szerepet játszott az a tény, hogy Kecskemét öt felekezete csak a város által biztosított jelentős anyagi támogatással tudta fenntartani iskoláit, és a községi iskolák megalakulása — vagyis a református, az evangélikus és a görögkeleti iskolák megszűnése — után a város nem folyósította tovább a segélyt a felekezeti iskoláknak. A Kiskunságban legkorábban Kiskunhalason jött létre községi iskola, a halasi református egyház által 1870-ben a városnak átadott iskolákból. A többi egyház továbbra is fenntartotta az oktatást. Hosszú ideig csak a református gyerekek látogatták a községi iskolát, sőt a nyolcvanas években a város anyagi problémái miatt megpróbálta visszaadni a református egyháznak. Kiskunfélegyházán a század végéig nem jött létre községi iskola. A községi iskolák száma, elsősorban a városok és falvak anyagi nehézségei miatt, lassan nőtt. A népoktatási törvényben megígért államsegélyt a községi iskolák csak igen gyéren kapták meg. 1870. évi, népoktatásról szóló jelentésében Eötvös József az oktatás rendezésének és haladásának nagy akadályát többek között a népnevelésre használható anyagi erő elégtelenségében mutatta ki. Az állami kiadások között minimális volt a közoktatásra fordított összeg. 1868-tól a népiskolák fenntartására 5%-os iskolai pótadó szolgált, ez azonban kevésnek bizonyult. Az iskolai pénztárak jövedelmét a beiratkozási díjak, tandíjak, a mulasztásokért fizetett bírságok és a megfelelő hatóságoktól kapott támogatások képezték. Felekezeti iskoláknál hozzájárultak ehhez az egyházi ünnepek, konfirmálások alkalmával történt ajándékozások, a hívektől szedett krajcáros iskolai segélyek, magánadakozók és intézmények pénzadományai. A közös iskolai tanszerek és a szegény gyerekek tanszereinek megvásárlására gyűjtőakciókat szerveztek, színielőadásokat tartottak, jótékony egyesületek alakultak. Segélyekkel, ajándé229