Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása
/. tábládat. A. Solt s^ék, ill. kalocsai náhije települési s^erke^ete 1495 és 1548 köpött Objektumok 1495. évben 1548. Város 2 3 Falu 135 91 Puszta p 8 Telek ? 12 Kert ? 1 Malom ? 21 Halastó ? 72 Templom 17 15 Összes helység: 137 94 Az 1. táblázat bemutatja, hogy a városok száma eggyel nőtt, viszont a falvak száma mintegy egyharmadával csökkent. A más falu lakossága által megművelt puszta 1548-ban viszonylag kevés volt, csupán hat helység tartott nyolc pusztát: Kalocsa, Nádudvar, Úszód, Csorna, Drágszél és Újfalu. A megműveletlenül álló, parlagon hagyott pusztákról a török összeírások nem számolnak be, mivel csak a jövedelmekből eredő adókat írták össze. A defterünk szerint 1548-ban a 94 lakott helység közül 11 helység külső határában 12 telek (bastina) művelése folyt. A telek fogalma a török összeírásban a szerb bastina = telek szó párhuzamos fordítását tükrözi, de valószínűleg a lakótelepüléstől távolabb álló kerített szálláskerteket, majorokat jelentette. Az ilyen kerített szálláskerti telek összeírásunkban mindig pontosan megadott terület nagyságú szántót és rétet foglalt magába, s mindig egy birtokos nevét viselte, aki korábban megművelte. Többször előfordul, hogy egy-egy falu elöljárói vagy egész lakossága birtokában tüntetik fel, ahogy erről a defter feljegyzései mindig beszámolnak. A külső telek török területegységben megadott mértékei általában egy-egy esetben 20—40 magyar hold (?) körüli kiterjedésről adnak számot. Egy esetben kert (bagcse) Zádor faluban került adóztatás alá, amely félreérthetetlenül a külső határban álló kerített gyümölcsöst jelentette. Az is megtörténhetett, hogy a török adórovók csupán a nagyobb kiterjedésű külső szálláskerteket, telkeket jegyezték fel külön, s a kisebbeket nem. Négy helységben, mint Patajon, Foktőn, Fajszon és Varajton összesen 21 egykerekű malom, valószínűleg hajósmalom került adóztatás alá. A kalocsai náhijében 1548-ban 38 helységben 72 halastó adóztatására került sor. A legtöbb halastavat (4—6): Kalocsa, Foktő, Fájsz, Zásztó határában írták össze. A többi helység határában csupán 1—2 halastavat találtak. A 94 lakott helység közül 1548-ban pap és deák említése csupán 15—15 helységnél fordul elő. Feltételezhető, hogy állandóan működő templom is csak ezekben a helységekben volt. E helységek: Kalocsa, Foktő, Pataj, Fájsz, Szelid, Szentbenedek, Bakod, Szakmar, Gedir, Miske, Féket, Sármégy, Csősz, Keresztúr, Dalocsa, Solt és Orosz. Korábbi, XV. századi okleveles említések ezen kívül még néhány templomot sorolnak fel, így Garábon, Szentkirályon stb., de ezek ekkor már valószínűleg nem működtek. A felsorolt helységek közül háromban csak deák és háromban csak pap élt. 26 A települések népességi viszonyainak megoszlását az 1548-ban összeírt 94 helység török „hane" és „kapu" adóegységeinek egyenkénti számával szemléltetjük. A „hane" török adóegység, a török állami fejadó (más elnevezésekkel harács, forint adó, császár adója stb.) egysége volt, amelyet minden nem mohamedán vallású családfő cenzus szerint fizetett. Az adó összege 50 török akcse, vagyis a vele azonos értékű egy magyar forint volt. Ezt az összeget minden „hane" adófizetőnek meg kellett fizetni, hogy jogképességét és személyes tulajdonát megtarthassa. A fejadó kivetéséről az adóösszeírásunk elé bemásolt szabályrendelet, törökül „kanunname" részletesen intézkedett. A 300 török akcse, illetve 6 magyar forint vagyonnal rendelkező családfők egy „hane" adóegységet alkottak, és 50 török akcsét fizettek. Ilyen módon a „hane" török adóegység számából az egyes helységek népességének számára következtethetünk, ha a házas családfők „hane" számát az átlagos 5 fős szorzóval megszorozzuk, s így az összes lakos számát megközelítő eredményhez juthatunk. 27 A „kapu" török adóegység, a török földesúri adó, más néven iszpendzse egysége volt. Ez a magyar királyok korában a portánként szedett hadi adónak (subsidium) felelt meg. A portánkénti összege továbbra 26 A sold szék középkori templomos helyeiről : BOROVSZKY 1910. I. k. 290.; - BÁRTH 1975/a. 235-239. - u.ő. 1975/b. 94—95: a kalocsai szálláscsoportok és elnevezések II. József-kori 1784. évi katonai térképfelvételeit dolgozta fel. 27 A török fejadóról: VASS 1976. 27-29.; A történeti demográfiai módszerekről: MÉSZÁROS-HAUSFATTER 1974. II. k. 220-221.
