Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Majsai K.: Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja

KARDOS ISTVÁN SZALKSZENTMÁRTONBAN Idekerülését hadd mondják el emlékiratának sorai: „Keserűen és súlyosan éreztem a pénzhijjányt! S midőn e miatt aggódtam, bejött a Szalk Szent Mártonban üressedésben levő tanítói konventzió, mely állt; szabad koszt, 40 p. ft. és 10 mérő búza fizetésből. Én azon reményben hogy egy év múlva pénzt szerezve és privát censurât téve tovább folytathatom tanulói pályámat, elfogadtam azt és a benn lévő kurátorral Halasi Istvánnal tüstént ki is mentem.

3 A szalkszentmártoni rektorságot ekkor az ó kecskéi jegyzőnek Végh Ferencznek hasonló nevű fia fogadta el úgy, hogy Sz. György napkor foglalja el hivatalát. Délután indultunk el Kecskemétről s megháltunk az úgy nevezett Balázs pusztán lévő csárdában. Másnap délelőtt értünk Szalk Sz. Mártonba. Az elmenendő rektor Gángol Imre rendkívül sokat áldozott Bakhus és Vénus oltárán. Ezért a pap Szalós Mihály óvakodásra intett engem, hogy őrizkedjem a rossz példaadó barátkozástól. Tehát úgymond; „abstinueti se vino et venere!" [sic] Nem sokkal Szalkszentmártonba való érkezése után Kardos Istvánnak egy kellemes, de vele együtt egy kellemetlen emléke is támadt az elmaradhatatlan szalkszentmártoni étel miatt. „Eddig — azt mondhatom — beteg soha nem voltam, pedig összevissza ettem zöld baraczkot, éretlen szilvát, aludté jet, és a húsnak legkövérebb részét, melyet atyám mindig az én tányéromra rakosgatott. Nem ártott nekem az uralkodó ragályos betegség sem, melyben pedig a többi testvéreim rendesen szenvedni szoktak. Hanem most 1844 ben májusban a bíró, a bárányok elválasztására lakomát adott s a kövér pörkölthús túlélvezete miatt a hideg is kilelt és majd egy hónapig váltogatva 3 ad és 4 ed naponként gyötrött. Volt Sz. Mártonban egy Rozgonyi nevű pisla szemű borbély, éhez folyamodtam orvoslás végett, s írt is hánytatóul egy receptet, melyet én iskolás gyerekektől elküldtem a D. vecsei patikába. Szerencsére ott volt Radies József városi orvos, ki megnézvén a receptet, azt a megjegyzést tette rá, hogy a rendelt hánytatópor mennyisége egy lónál is hatást idézne elő : ő tehát — mint későbben monda nekem — felére szállította le az adagot s úgy küldte hozzám a gyerekektől. Jó is volt! Mert ez is úgy megkínzott, hogy azt gondoltam meg kell az erőltetéstől halnom! Jámbor borbély úgy vélekedett, hogy jó izmos fiatalember ez: tehát nagyobb dózis kell neki, mint más inczi-finczi vézna legénynek. No, de semmi — csakhogy meggyógyultam." Nagyon életszerűen írja le Kardos 1844 nyarának azt az időszakát, amikor a tanévet befejezve Kecskemétre készült vizsgát tenni. A hozzá fűzött humoros történetet mint életképet adom közre. „Júliusban lementem Vecsére, hogy majd Oláh Károlylyal bemegyek Kecskemétre vizsgát tenni. De már akkorra Oláh elment. Szerencsémre a kántornál találkoztam Fazekas László szabadszállási végzett diákkal, a ki most jött haza rektóriájáról Ó Moroviczáról és ki 1. kép. Részlet Kardos István emlékiratából Abb. 1. Teil aus den Memoiren von István Kardos 3 Kardos visszaemlékezésének hitelességét és pontosságát igazolja a Szalkszentmártoni Református Egyház Presebitériumának Jegyzőkönyve — 1811 — 1871. IV. könyv — 173. oldal 1. pont (1844. április 28.) ;„Legközelebb a Ketskeméti Fő iskolától fiú Oskolánk oktatására jött Tanítók ú. m. Végh Ferentz úr a nagyobb, Kardos István a kissebb Iskola Tanítója az iskolától hozott bizonyítványaik elő mutattattván, s magok is az Egyházi Tanács előtt megjelenvén magokat Hivatalok hiv és szorgalmatos fojtatására ajánlották." 169