Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Majsai K.: Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja

a magam korú egyénekkel karbirokra kelhettem a nélkül, hogy rajtam győzedelmeskedhettek volna." Iskoláit Bogáthon kezdte. „1828 ik év mártzius hónapjában adott fel engem jó atyám Kosa Dániel rektor eleibe, előre csináltatván udvari molnárunkkal egy mosófához hasonló fatáblát, amelyre atyám maga írta föl először a nagybetűjű А В C-ét oly rendben, mint akkor használatban volt, debreczeni ABÉ-ben volt, végre alul a kettős betűket. Ilyen fatáblája minden kezdő iskolásnak volt, hogy az ABC-és könyvet ne szakgassa el azelőtt, míg a betűket mind egyenként meg nem ismerte." A nagy létszámú család eltartása érdekében az édesapa gazdatiszti állásokat vállalt. A kényszerűségnek engedve a család elköltözött Bogáthról. „1829. év új esztendejében elköltöztünk Eördöghöz Abrányba. (Abrány ma Nyírábrány.) Ez nem messze van Bogáthoz, legföllebb négy óra járásnyira." Ennek kapcsán Kardos érdekes irodalomtörténeti emléket közöl. „Az Eördögh úrfiak szerettek hatalmaskodni, de hatalmuk mindig megtört az én makranczos erőmön. — Különben még is mástekintetben azt lehet mondani az Eördöghök jó szívű gyerekek voltak; szerettek tanulni. Lett is belőlük derék ember. Nevöket Ábrányira változtatván Emilből költő vált és a 40-es években színdarabot is írt, hanem fiatal korában elhalt. A fiatalabb Kornél kitűnő zenész lett. Ennek fia Kornél most kiváló költő és országgyűlési képviselő." Az ábrányi iskolából a pataki iskolába került Kardos István. Édesapja halála után a család anyagi helyzete megrendült. így 1842-ben ideiglenesen Gyöngyösre ment tanítónak. Leánytestvérei szolgálni kényszerültek. Édesanyja pedig „Hogy a háztartáshoz némi segítséget nyújtsanak Julcsának, anyám és Teresa 1845-ben feljött Pestre, ahol egy gyufa és fidibusz gyárban gyufát és fidibuszokat rakosgattak pakliba, száz számtól kapván a fizetést." Kardos későbbi életútján is meghatározó volt a család anyagi helyzete. Érdekes ezt nyomon követni emlékiratában : „Hazamenvén én készültem Kecskemétre; de lábfájásom és pénzhiányom miatt elkéstem annyira, hogy az 1844 ik év Dobszán virradt rám. Márczius elején elindultam Kecskemétre úgy, hogy midőn bátyám és anyám Sajó Ládra mentek a hajdan Sz. György Abrányban lakó plebánust meglátogatni; odáig velük kocsin elmentem s onnan gyalog utaztam Gyöngyösre, hol ágyamat, könyveimet tarisznyába rakván hátamon cipeltem tova Jász Apátin át Jász Berénybe. Itt éjjelre szállást kértem a ref. tanítótól, de az nem akart befogadni, míg végre erőszakkal maradtam ott. Kénytelen-kelletlen ismeretségbe jöttem a tanítóval, a ki aztán nem csak hogy jó ellátásban részesített, hanem másnap reggel elkísért Tápió Szelének egész fele útjáig. Itt egy kétfogatú, üres bricska kocsisa fölvett és elvitt Czeglédre, hol az iskolánál Varga professzor fogadott éjjeli szállásra és ellátásra. Czeglédről Kőrösre (Nagykőrös) gyalogoltam. A temető mellett — a vásár álláson találkoztam egy négy ökrös szekerű gazdaemberrel, a ki Izsák felé valamelyik pusztára igyekezett menni. Ez podgyászomat föltette megrakott szekerére s együtt gyalogoltunk be Kecskemétre, hol a piaezon ökreit kiereszté, én pedig elmentem a kollégiumba magamat beasszentálni. A szenior Koczó Ferencz elszállásolt a csengetyű alatt lévő III ik szobába, hol laktársaim voltak; Vágó Lajos, Tamás Lajos, Bogár Dani és Józsa János, biennis és novitius diákok; engem bizonyítványom szerint a rektor professzor a IV ed évesek közé vett be: és így primárius voltam szobánkban. Tanárok voltak a felső osztályban: Tomori Szabó Sándor rektor, Tatai András, Karika János és Sipos Imre. Ez utóbbinak ajánlólevelet vittem a gyöngyösi paptól, Nagy Istvántól. Kosztot fogadtam künn messze a város szélén a „Halasi kapuban" 7 váltó forintért 1 hónapra úgy, hogy a reggelit gazdasszonyom minden nap fölhozta a szobámba, ebédre és vacsorára mentem ki a koszt adóm házához, hol egy II od éves laczházai fiú Német Ignácz lakott, a ki későbben Laczházán rektor, majd aljegyző lett, azután Pesten végezvén az orvosi pályát, fővárosi doktorságot viselt és mindhaláláig igen jó barátom volt." Kardos István 1844 március elején érkezett a kecskeméti iskolához. Alig töltött el egy hónapot az iskola falai között, amikor újra kísérti anyagi helyzete, és ez válaszút elé állítja őt. Érdemes felfigyelni a következő részletekre, mert nemcsak a tanítók akkori helyzetéről adnak hű képet, de helytörténeti adatokkal is szolgálnak.