Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sümegi Gy.: Katona József múlt századi arcképei

ben.

28 Sajnos, azt nem jegyezték föl róla, hogy honnét származik. Erre vonatkozóan az egyik helyi újság így tudósít: „. . . van Katona Józsefnek egy krétarajz arcképe. Egy szekrény tetején ott volt az Anyakönyvi Hivatalban. Lepte a por, mert értéktelennek tartották."

29 A képet nevezik „egykorú színes krétarajz"nak,

30 „régi festmény"-nek

31

, Hajnóczy Iván pedig így ír róla: „. . . a költő állítólagos egykorú mellképe : de ezen semmiféle felirat nincs, s a fej későbbi és más technikájú rajz, mint a derék, úgy hogy hitelesnek nem vehető."

32 A fejen valóban erősen látszanak az előrajzolás nyomai — különösen a, szemek, az orr, az ajkak és a bajusz esetében —, de ezzel még nem bizonyítható, hogy a testnél később készült. Hiszen nem más technikáról van szó, hanem csak arról, hogy kevesebb pasztell került az arcra, mint a test többi részére. És a fej rajzosabb, vonalasabb megoldású, így kevésbé festői, mint a többi rész. A kevésbé gyakorlott rajzoló bizonyára a pasztellt is fogyatékosan kezelte. Nem hordott föl belőle eleget az arcra, de ezzel nemcsak mesterségbeli hiányosságairól árulkodik, hanem azt is eléri, hogy az arc bizonytalan rajzú, nem vonzó, nem szép. Közelebb kerülhetünk-e az asztalon elhelyezett tárgyak ismeretében az ábrázolthoz? A gyümölcsöskosárka utalhat a természet bőségére, de ez önmagában nem gazdagítja ismereteinket a portréról. Talán a mellette levő, nem egészen gömbölyű tárgy igen. Ez, ha a közepén látható benyomódást vesszük figyelembe : akár óra is lehet, és a múló időre utal. A kép tüzetes vizsgálata során azonban az is elképzelhetővé vált, hogy az egy gombolyag, mely a kosárból gurult ki, és a fonal vége ott is maradt, jelezve a még meg nem szakadt sors-fonalat. Az is fölmerült, hogy az ábrázolt tárgy nem más, mint egy alma. Katona Me28 A Városi Múzeum, Kecskemét régi képzőművészeti leltárkönyvének bejegyzése szerint: „Ismeretlentől: Katona József arcképe. (Lásd: Bánk bán. A Pesti Napló kiadása. Budapest, 1899. XI. 1. jegyzet), Fekete fa rámában. Levéltárból." Képzőművészeti munkák leltára III. Olajfestmények, aquarellek, stb. 2. 29 Kecskeméti Friss Újság, 1900. nov. 22. 30 1930. évi Katona-Emléklap. Kecskemét, 1931. 54. 31 Katona József képei. Jegyzetlap a Katona József Megyei Könyvtár Katona gyűjteményében. Jelzés nélkül. 32 HAJNÓCZY Iván: Katona-emlékek Kecskeméten. Katona Emlékkönyv, Kecskemét, 1930. 5. ?3 Katona József összes művei II. Bp. 1959. 13. 34 T. LOVAS Rózsa : A Bánk bán költői képei. Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből. Bp. 1960. 208. 35 A készülő kritikai kiadás sorszámozása szerint. nedék című versében

33 találunk erre egyfajta magyarázatot : „Itt ölellek által téged boldogságom sírhalma, hová szebben remélt véged gördíté a sors-alma." Ha nem konkrét tárgynak fogjuk föl, akkor arra a gömbre vagy golyóbisra gondolhatunk, melyen a szerencse istennőjét, Fortunát szokták ábrázolni — antik hagyomány alapján. Ez a költői kép a magyar barokk költészetben többször előfordul, Katona is onnét vehette.

34 A Bánk bán IV. felvonása 192. sorában olvasható: „Sors' golyóbisa".

35 Lehet, hogy a festő tartotta fontosnak, noha az írókat könyvvel vagy pennával, esetleg mindkettővel szokták inkább ábrázolni. Az írói munka Katona számára nem hozott elismerést. Az általánosabb mondandót hordozó, sorsszerűséget érzékeltető tárgyakat maga az író választhatta ki, határozhatta meg. Egyébként nem lenne indokolt és indokolható — bármennyire is gyakorlatlan és technikailag képzetlen volt a kép alkotója —, hogy a portrét vele összefüggésbe nem hozható tárgyakkal tegye közvetlenebbé, esetleg tetszetősebbé. Bár a tárgyak mutatnak valami biedermeieres kellemességet és közvetlenséget is. Alkotójuk azonban küszködött a tárgyak megjelenítésével, hiszen az asztallap és a ráhelyezett motívumok többszöri átrajzolásról tanúskodnak. Ez sejteti, hogy önmagukon túl is van szerepük a kompozícióban. A jelentéssel felruházott tárgyak nem önmagukban értékelhető csendéleti elemek csupán, hanem a portréval szervesen összefüggő, fontos és elhagyhatatlan kompozíciós értékek, melyek tudatosan kerültek ebbe az összefüggésbe. Ha tehát elfogadható az, hogy Katona beleszólt abba, hogy mi kerüljön alakja mellé arcképére, akkor valószínűsíthető az is, hogy a mű a költő életében készült. A késői visszaemlékezéseket itt, ezen a ponton kell a legnagyobb kritikával vizsgálni. A fönnmaradt pasztell — ilyen összefüggésben — elfogadható és értékelhető úgy is, mint az eredeti arckép, vagy azt a mának másolatban átörökítő kompozíció. A legnagyobb zavart és félreértést a mai napig a kép technikája okozza. A sötét keretben a fekete és középszürke színvilágú mű, üveg mögött, első ránézésre — még szakmabelinek is — festménynek, akvarellnek vagy a rajzos arc miatt vegyes technikájú műnek hat. Csak tüzetesebb vizsgálat során derül ki, 124