Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Joós F.: Katona József hivatali irataiból

5° Tatár Mihály Tehenét hogy valaki a kezén látta volna, általában tagadja, 's azt a Tanúk se hitelik ellene. Akár Bitter Istvánnak tehát azon egyetlen egy Bárányban (:mellyben, elszaladván, külömben se részesült:) tétetett eröszakja; — akár a 2 Ló, mellynek Urát adja midőn Király Jóskát kinevezi; — akár két rendbéli szökései, mellyek inkább Kárnak, mint Bűnnek tekéntethetnek — vétettessenek ; a halálos büntetést maga után nem vonynyák — valamint nem vonnyák az egy Bárányos 's minden foganat nélkül való Erőszak Topa Varga Jánosra is — nem vonnyák a megkerült 2 Lovak, mellyekért úgy is eléggé megszenvedett, és Tatár Mihálynak el nem esmérhető Tehénkéje. Hogy mind a kettőt, ezen (:nemtsak nem halált, sött az ideig óráig való büntetésekből se a legnagyobbikat érdemlő:) Bűneikért a halálos büntetésre nagyítsa, azt adja fel az Uradalmi Fiscalis, hogy: ezek sokszor fenyíttetett, megrögzött, 's javúlhatatlan, gonosztévők. Egy illyen ok, sohase lehet a halálos büntetésnek tárgyául, valameddig Emberek ítélnek a világban ; mert az Élet tsak a Jelenvalóé; a Jövendőbe soha be nem láthat. A múltakért megszenved a Gonosztévő és megigazul — a jövendőt tsak az Isten láttya, és Ember a Javúlhatatlanság gondolattya alatt a megjavúlhatást (:melly sohasem lehetlen:) időnek előtte való halállal el nem zárhattya. És így valameddig ez áll, nem leszsz ezen szegény két Rabnak egyébb vétke, mint fellyebb elö adattak; ezek pedig soha halálos büntetést nem folgnak érdemelni. Melyekre nézve kérik ezen szerentsétlen Rabok a kért halálos ítélet helyett, Javulásokat ígérvén, kegyelmes ideig óráig való büntetésre magokat ítéltetni. Az úriszék kerékbetörésre szóló ítéletét a rabok nevében Katona megfellebbezte. A Kir. Tábla a halálos ítéletet 4 évi börtönre, évenként 30 pálcára változtatta. Kihirdették az úriszék 1828. ápr. 28-án kezdődött ülésén C) pont alatt. ] Fasc. 74. No—38. 12. Febr, 1824. [Kísértetjárás, ördögűzés.] Hajnal Imre, feleségével Zsákai Annával (: laknak Hertzeg Sámuel úr szöllejében:) megjelenvén panaszolják, hogy új Esztendő után való Szombatra viradó éjjel nagy Kutya ordítást hallván, Hajnal Imre ki ment, de semmit nem látott, hanem a mint viszsza ment a házi pulijokat marni hallották, a mikor az ordítozó Kutya hármat ordított,'s el némult. Ezen időtől fogva egész Gyertya Szentelő után való napig (:3

a Febr. 824:) hatszor jelent meg az ordítozó Eb, mellyet soha a Panaszlók nem láttak, 's mind annyiszor a Pulit megmarta, 's háromszor elordítván magát, eltűnt. Többet nem jött, hanem másnapra (:ad 4° Febr. 824. :) viradora éjjel a fia subájával megtsapták Hajnalnak a lábánál a Dunnát; harmad napra az az csötörtökre viradora, az orsót pergették; Péntekre viradora pedig őtet meg nyomták. Ezen idők alatt már annyira meg félemlett, hogy az esze is alig volt helyén : azért elmentek a Doctor Úrhoz, aki ér vágást javasolt, mellyet Hajnal Imre a Szekeres Borbély által meg is vágatott, és akkor éjjel nem is nyomták meg, hanem tsak az ablakon kopogtattak; anynyit mondhatnak, hogy ekkor Hajnal Imre a feleségével együtt beszélgetett, 's érzette hogy már jön a Nyomó; a felesége tapogatta is de nem találta, 's el is múlt nyomás nélkül az éjjel. Úgy jöttek be ismét a Regement Feltsérhez, a ki neki porokat adott; de mivel ez nem használt, úgy szó után, mentek el Túri Vakter feleségéhez, a kit gyógyító aszszonynak esmértek. Túrinénak az egész dolgot, és szörnyű félelmeket elbeszélvén, az aszszony azt adta elö, hogy ne féljenek, mert ö mikor Ketskemétre Került Hóhérnál szolgált, 's az mondotta neki, hogy akar égyógyítani vagy rontani? Kihez midőn szólott volna, hogy inkább kíván gyógyítani mint rontani, azt monda a Hóhér, hogy ne vegyen érte fizetést, hanem a mit jó szerivel adnak, azt a más világon se vetik szemére, így tanulta a gyógyítást. Kért Hajnalnétol Túriné 10. garast orvosságra, 's azt parantsolta, hogy Kedden mennyen el oda érte, addig az orvosságot elkészíti. Kedden estve (:10° Febr.:) elment Hajnalné az orvosságért, 's akkor Turiné mondotta, hogy kész az orvosság, hanem volt is ám vitába, mert a midőn készítette déli 12. órakor, megjelent a fekete Kutya a Konyha ajtóba, 's beszóllott, hogy mennyen ki, mellyre ö azt felelte, hogy menjen be; de a Kutya ismét hívta ki, ö pedig be — mert úgymond oda be nem lett volna rajta hatalma. Azt is mondotta Túriné hogy As^s^ony már és a leg közelebbi S^oms^éaja helyökre vágyakodik a panaszlóknak. Ekkor egy darab Szalonnát (-.mivel egyebek nem volt:) adott Hajnalné a fáradságért Túrinénak, a ki meg mondotta, hogy az orvossággal miképpen éljenek, tudniillik 1° Az orvosságot Hajnalné főzze meg fél meszles Begrabe tiszta vízbe. 2° Ezen vízzel mossa meg Hajnalné az Urának homlokát, két karhajlását, a talpait, tenyereit, inait, és hónalljait. 3° Egy másik papirosba adott orvossággal ismét kennye meg azon helyeket, a homlokát kivéve. Végre 4° Ugyan ezen Kenőtsöt öszve kevervén az Urának ganéj jávai tegye a tűzre, melly tűz a lábai között kelletik lenni. Figyelmessé tette őket Túriné arra, hogy a midőn ez a füstölés történni fog, majd mindenfélék fognak az ajtón megjelenni, szóllogatni, de se ne feleljenek, se ki ne mennyének, mert széjjel szaggatja; másnap pedig a történtekről hírt vígyen [. . . ] Oily rettentő büdösséget okozott a Füst, hogy Hajnalnét ájulva tették az ágyra, a gyermekek pedig fél holtan forogtak le a patkáról [. . . ] másnap (:az az tegnap:) 6. tojás ajándékkal midőn megvitte Hajnalné Túrinénak, azt mondotta, hogy neki és a gyermekeinek azért ártott jobban, mert Hajnalnak már nem árthatott, 's azokon töltötte boszszúját [. . .] a Füstnek olly ereje van, hogy az a gonosz szomszédné kéntelen oda menni, és a melly Füsttől ők nem szenvednek, abba az ott elöttök fog megfulladni [...]. Majd, úgymond, jön mindenféle formában, még a Gazdájoknak (:Hertzeg Úrnak:) képében is, de ne higyjenek semmit; 's ha ugyan oda be nem mehet, 's boszszújába ö hozzá megy, úgy ö majd meg patskolja; ha pedig tsakugyan bemegy, akár béka, 103