Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái
(4) A gyűjtött és interpretált anyag HERMAN felfogása szerint elsősorban az ősi magyar halászat jellemzésére alkalmas. A történeti adatokat is azért idézte, mert fontos bizonyítékát vélte megtalálni az ősi halászat folyamatosságának az addig értelmezhetetlen okleveles forrásokban. Vagyis: nem csupán általános őstörténeti következtetések lehetőségét látta meg a népies halászatban, hanem a magyar őstörténet kutatásának kibontakozását remélte és sürgette. Jóllehet a finnugor vagy török eredet kérdéséről akkortájt folyó vitában kissé tartózkodó volt, 16 egyértelműen megfogalmazta, hogy ,,az ősinek mondható magyar telepeken a kétség kívül ősfoglalkozást képező halászatot és eszközeit szemügyre véve oly dolgokra akadtunk, amelyek szerintem rendkívüli ethnographiai beccsel bírnak nemcsak, hanem amelyektől bizonyos bizonyító erőt eltagadni nem lehet. Ezek az eszközök határozottan a Volga folyóra s a Káspi tengerre vágnak vissza." 17 (5) A halásziti technika mellett az ember is érdekelte: jellemképeket, életképeket rajzolt a különböző halásztípusokról. ,,A magyar halászélet" címmel öszszefoglalt esszé-szerű fejezetek a halászok életmódjának számos részletét szépirodalmi megjelenítő erővel mutatják be. 18 Igaz, a halászok életét (a „múltban" és a civilizációtól kevéssé érintett területeken) a romantikusan felfogott szabadság,,példatárának" hitte. Ezért ,fi 1885-ben pl. így érvelt (miután megemlítette, hogy következtetései a „finnistákat" erősítenék): „A vita nincs befejezve, eldöntve s ha fölemlítem, nem azért teszem, mintha állást kívánnék foglalni, hanem csak azért, mert.. . a halászati eszközök és fogások ... a vitára nézve bizonyos értékkel mégis bírhatnak". (HERMAN Ottó, 1885/Л. 16.) — A magyar őstörténet egyébként ez ő felfogása szerint nemzeti ügy, nem egyszerűen tudományos probléma, s ennek az „ügynek" indulati megközelítése következtében aligha értette meg az ctnogenctikai viták lényegét. JANKÓ Jánost pl. így rótta meg egyik bírálatában: „Jankó úr szempontjából tekintve minden népnek volt valamije, a magyarnak semmije. Ez csak úgy barangolt a népek között s ettől ezt, amattól azt tulajdonította cl. Hogy a magyarnak ezeréves okiratos halászati története van, hogy legfontosabb szerszámai ezer év alatt nem változtak, ez mind „bliktri"; hozzáteszem, hogy ez a bliktri csak új szeme annak a láncnak, a melyet a legifjabb magyar tudományos gárda bizonyos része oly buzgón kovácsol". Szerintük — általánosítja véleményét HERMAN — „a magyarnak nincs nyelve, csak hangtákolmánya van, innen-onnan szedve; nincsen háza, mert a miben lakik, az legalább félnémet; mint látjuk, nincs halászata sem; nem termett lóra, mert ezt a töröktől tanulta; szóval semmije sincsen; node mégis: hazafisága az van". (HERMAN Ottó, 1900/B. 191.) 17 HERMAN Ottó, 1885/B. 158. 18 HERMAN Ottó, 1887. 413-552. életképeinek alaphangja az „ősi szabadság" elsiratása lett. 19 Ennek ellenére példát mutatott arra, hogy a vízi életet komplex módon, az életmód és kultúra összefüggésrendszerében kell vizsgálnia a néprajznak. Nem lehet célunk HERMAN Ottó tudománytörténeti jelentőségének részletes elemzése, s annak bizonyítása, hogy tudományos felfogása és politikai illúziói milyen mértékben gyökereznek a XIX. század vége tudományos és politikai életben. Jelezni akartuk csupán, hogy A magyar halászat könyve sokkalta több a XIX. század közepén — második felében megfigyelt halászati eszközök és módok ,,adattáránál". A halászat kutatásának őstörténeti lehetőségei Ezek az elméleti értékű gondolatok és módszertani meggondolások természetesen sokoldalúan orientálták a magyar kutatásokat. Legelőbb is azzal, hogy őstörténeti vizsgálódások egyik központi témájává avatták a magyar halászatot. Mert a HERMAN Ottó felvetette gondolatok közül legelőbb az őstörténeti, konkrétan a magyar őstörténeti következtetések találtak széles körű visszhangra. Az sem véletlen — a XIX. század második fele etnogenetikai vitái elégséges magyarázatot adnak rá 20 — , hogy a halászat „ősi" eredetének konkretizálására előbb a nyelvészek vállalkoztak. A finnugristák a monográfia megjelenésekor azonnal felfigyeltek arra, hogy a halászati szakszókincset be lehet — és be kell — vonni az összehasonlító nyelvészeti kutatásokba, mert ez a népnyelvi anyag a magyarság etnogeneziséhez szolgáltat fontos adalékokat. Előbb HUNFAL V Y Pál hívta fel a figyelmet (A magyar halászat könyvéről írott terjedelmes recenziójában) a finnugor nyelvi párhuzamokra,1 majd MUNKÁCSI Bernát vállalkozott HERMAN, „mesterszótára" teljes nyelvi anyagának tüzetes vizsgálatára, megkísérelvén a halászati szókincs történeti rétegeinek szétválasztását.111 Ebben valószínűleg az ellenzéki politikus HERMAN Ottó politikai illúzióit is fel lehetne fedezni . . . 20 A magyarság finnugor illetve török eredetének kérdésében ekkortájt szinte csak a nyelvészek vonultattak fel tudományos érveket. A finnugor kutatások első nagy korszakáról 1. HAJDÚ Péter, 1962. 389. skk. rövid összefoglalását. 21 HUNFALVY Pál, 1888. 216-241. - MUNKÁCSI Bernát, 1893. 10
