Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban

mondaképző elem, legfeljebb az anekdotát éltethette némely furcsaságaival.

70 De visszább lépve időben: a török alatt a táj megmaradt népe nem hősi küzdelmeivel, kiállásával, hanem éppen magát is eltakaró összehúzódásával, tájba való beolvadásával tudott megmaradni, s e válságos, harcos időszak sem termett mondákat szülő eseményeket.

71 Az utóbbi 250 évben egyedüli, hétköznapok fölé emelkedő esemény a betyárvilág kialakulása, a betyárok tettei, illetve a nagy szerencsétlenségek (árvíz, tűzvész, gyilkosságok) voltak. Nem véletlenül emeli ezt romantikus magasságba Petőfi, az Alföld, sőt éppen a Kiskunság szülötte. Itt volt legvirágzóbb a betyárvilág, s termetté itt és a Hortobágy és Nagykunság melléke a betyárhistóriákat, azaz a mondává csiszolódott vagy sokszor anekdotává lett történeteket.

72 A Jászságban azonban fokozatos visszaszorulás után a XIX. század végére teljesen megszűnik a legeltető állattartás, de korábban is már az istállózó, keitekben folyó állattartás volt már túlsúlyban.

73 így innen a betyárok kiszorultak. A szigorúan szervezett Jász Kerületben, a zárt falvakban és a jól ellenőrzött tanyákban nem vethették meg a lábukat. Kapcsolatuk azonban volt a betyárokkal a Kiskunság pusztáin. Ez azonban — mint láttuk — nem jelentette az egész közösség kapcsolatát, csak egyes tisztségviselőknek, pásztoroknak lehettek közvetlen élményei. Ha kár esett a lent legelő jószágban, a családoknak ez gazdaságilag jelentett kárt, s legfeljebb egy-egy családnak élményt (pl. a jászdózsai Krista-családnak, a felsőszentgyörgyi Török-családnak). Ez a családi kör fenn is tartotta magát az eseményt, tovább is adta, de nem vált közkinccsé, mert nem rázta meg az egész közösséget, nem lehetett az egész falu élménye. Ez pedig kizárta a továbbterjedés, így csiszolódás lehetőségét is. Ezért van az általunk közölt történeteknek más jellege, mint a kiskunsági, hortobágyi és nagykunsági történeteknek. A Jászság polgárosultabb világa inkább tényeket őriz, s kevésbé alkot, teremt. Életéből hiányzik az élmény, s a költészetéből a magasabbrendű prózai műfaj is. A pusztákkal kapcsolatos emlékek arra azonban alkalmasak voltak, hogy nagy népszerűségre tegyenek szert később a ponyvanyomtatványok, s ezek foglalják el a közvetlen élményből fakadó romantikus ízű történetek helyét.

74 70 Az Alföldön szegényesebb a mondaanyag, ugyanakkor az anekdotakincs jelentősebb: SZILÁGYI Miklós, 1959. lózsa Gyuri anekdotakör s ennek irodalma. — FERENCZI Imre, 1975-76. Bagi anekdotakör. - Megjegyezzük, hogy a hiedelemmondák az Alföldön is gazdagabbak, s jelentősek a kincsmondák is (éppen a régi mocsaras alföldi táj „lidércfény" jelensége éltette). — Vannak helyi anekdotakörök is: pl. a Jászságban is a Móri huszár történetek. Ezek nagy része azonban inkább anekdotikus vagy hiedelemmonda jellegű. — Az u.n. Háryádák gazdagon virágzottak, s népszerűbbek voltak: v.ö: SZŰCS Sándor. 1954. - U.ő: 1956. - U.ő: 1962. A Jászságban éppen a jász öntudat azonban sok történeti mondát is éltetett, ezek javarésze azonban irodalmi eredetű (Lehel-mondakör; Csörsz-árka mondák). 71 A Jászkunság területe, de egyáltalán az Alföld középső része Szolnokot leszámítva (itt vár állott) mind a Rákóczi szabadságharc, mind az 1848/49-es hadi eseményekből kimaradt, nem volt nagv csaták színhelye: V.ö: KÖPECZI Béla - R. VÁRKONYI Ágnes, 1976. SPIRA György, 1959. 72 SZŰCS Sándor, 1962. — U.ő: 1969. 73 V.ö: SZMNA 1.1. és 1.2. 24. kérdéscsoport. 74 V.ö: ORTUTAY Gyula, 1962. általában és GULYÁS Éva — SZABÓ László, 1975. konkrétan a Jászságra és Szolnok megyére vonatkozóan. 322