Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái
vakról 14 "' — ugyanannak a tágabb környéknek a halászatát ismertették, amelyről NYÁRÁDY Mihály adatgazdag rétközi közleményét készítette, 14G s amelyről KISS Lajos nyírségi és ugyancsak rétközi életmódleírásai, földrajzinév publikációi szólnak. 147 A Bereg megyei Tisza-mellék közvetlenül szomszédos ezzel a vidékkel, ahonnan BABUS Jolán részletes néprajzi megfigyeléseit 148 és DONASZY Ernő limnológiai összefoglalását ismerjük 149 . Ha ahhoz a tájhoz, melyet célszerűen a „Felső-Tisza vízvidékének" tekintünk, a mellékfolyókat és a kísérő mocsarakat, lápos területeket is hozzászámítjuk, még több néprajzi publikációt vehetünk számba. Hiszen viszonylag részletes ismereteink vannak az Alsó-Szamosról, 150 a Bodrogról és a Bodrogköz kisvizeiről, 151 valamint a Sajóról. 1 "' 2 E különböző időben végzett vizsgálatok adatait összehasonlítva azonnal kiderül, hogy olyan szerszámot, melyet pl. SZTRIPSZKY „hagyományosnak" tekintett, néhány évtized múlva „újnak" írta le egy másik kutató; illetve — ami még feltűnőbb — a későbbi gyűjtések gyakran archaikusabb halászati technikát mutattak be, mint a korábbiak. 153 Л tisztázatlan részletek (olykor nyilvánvaló félreértések) különösen szembeötlőck, ha valaki — mint legutóbb DANKÓ Imre 154 — megkísérli egybefoglalni egy kistáj halászatáról összegyűlt különböző adatokat. Területileg a Felső-Tisza vidékéhez kapcsolódik a tiszai halászati kutatások legjelentősebb vállalkozásának fél-Tiszántúlnyi gyűjtőterülete. ECSEDI István földrajzilag sajnos eléggé következetlenül határolta körül a „Közép-Tiszát és a tiszántúli kisvizeket." 155 Vizsgálatainak északi határa nagyjából a Bodrog torkolata, de igen fontosak bodrogközi adatai is; délen Szolnok térségéig jutott el, s néhány megfigyelését a tiszántúli kisvizekről (Hortobágy, Berettyó, Kö145 SZTRIPSZKY Hiador, 1904. - Hasonlóan igen korai közlés: SCHENK Jakab. 1899. 146 NYÁRÁDY Mihály, 1938. 147 KISS Lajos, 1922, 1943, 1954, 1961. (L. még e területről ERDÉSZ Sándor, 1974; VÉGH Antal, 1972. néhány újabban megfigyelt, archaikus adatát.) 148 BABUS Jolán, 1956, 1959. 14Я DONASZY Ernő, 1959. 150 MORVAY Péter, 1936, 1937. 151 EBNER (GÖNYEY) Sándor, 1925, 1926; DANKÓ Imre, 1972; BALASSA Iván, 1975/A 152 M. KISS Lajos, 1931; a Sajó mellékfolyóiról: VÁSÁRHELYI István, 1959. 153 L. pl. a NYÁRÁDY Mihály, 1938. által megfigyelt, feltűnően nagy számú archaikus fogási módot. 154 DANKÓ Imre, 1972. 155 ECSEDI István, 1934. - Előzménye: ECSEDI István, 1926. rösök) is rögzítette. Az adatok értékelésének nehézségei ebből a hatalmas gyűjtőterületből adódnak. Megfigyeléseinek jelentős részét ugyanis pontos helymegjelölés, illetve az elterjedés körülhatárolása nélkül közli, ezért egész gyűjtőterületén elterjedtnek látszik, amit bemutat. Ha így van, magyarázatra szorulna a „kishalászok" szerszámkészletének variációs gazdagsága. Azt ui. gyakran hangoztatja, hogy a halászok „szegény emberek". Még nagyobb gondot okoz, ha egy-egy szerszám használatát a maga egyszeri élményeként idézi fel. Nehéz eldönteni, hogy az egész gyűjtőterületen nyomozta-e ugyanazt a fogási módot, s így találta egyszerinek, vagy a következetlen gyűjtés rovására írandó az elszigeteltnek látszó jelenség. ECSEDI konkrét helymegjelöléseiből és útinaplószerű beszámolóiból 156 azt következtethetjük, hogy korántsem tudta tüzetesen áttanulmányozni a hatalmas területet. Néhány Szabolcs, Hajdú és Heves megyei község halászait — mint legfőbb informátorait — gyakran emlegeti; más téma kapcsán is sok fontos adatot gyűjtött a Hortobágyon. Másutt azonban inkább csak tájékozódó gyűjtéseket végezhetett. 157 A forráskritikai értékelés nehézségei ellenére: kivételesen nagyértékű az az adatanyag, melyet ECSEDI István révén ismerünk. Elsősorban azért, mert kiváló érzéke volt az etnográfiai archaikumok iránt, mégsem csak ilyen megfigyeléseit rögzítette. Monográfiája — kimondatlanul ugyan — a halászati technika felgyorsult ütemű átalakulásának „adattára". Ha megfigyeléseit a változó vízrajzi viszonyok meghatározta természeti feltételekkel értelmezni tudjuk;ha a variációkban igen gazdag szerszámkészletet „rétegekre" tudjuk bontani, megkeresvén a különböző társadalmi rétegekre jellemző, s a változó természeti feltételek mellett arányaiban átrendeződő technikai apparátus alkalmazásának jogi feltételeit; ha sikerül körülhatárolnunk egy-egy eszköz (olykor csak terminológia) elterjedési területét és a terjedés-visszaszorulás tendenciáit, pontosan kibontakozik a halászati technikának az a minőségi és mennyiségi tagolódása, 156 ECSEDI István, 1925. — és kisebb, pontosan lokalizált közlései: ECSEDI István, 1922/A, 1922/B, 1923/24/A, 1923/24/B, 1930. 157 Amatőr gyűjtők többé-kevésbé részletes adatgyűjtéseit alkalmi publikációkból, s főleg archívumokból ismerjük. Ezek a kevésbé módszeres gyűjtések is azt erősítik, hogy ECSEDI kissé következetlenül általánosította egy-egy adatát, illetve kuriózumként írt le sokkalta szélesebb körben ismert jelenségeket. 24
