Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Solymos E.–S. Göldner M.: A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725–1916
tott mennyiség. A nyugtákon találkozunk először halász pecsétekkel. Az 1760-as években a bogyiszlói határban levő Hosszú Alattságnak nevezett halászóhelycn Simon Péter komáromi halász még vizákat fog. 14 1761-ben győri halászok nevével találkozunk. Ruisz Jc')Zscf, Maki Mihály és Ruisz András, akik már előző évben is a Dominiumban levő ,,halászó helyeket gyakorolták", 1761-re a „Dusnaky Miskei Homkodi Malom Vizét Nádudvari Hálászitsza Kákonyi, úgy a Pandúri Szigetben levő Dobrovácz Nevő Vizeinket", majd 1766-ban l 7 69-ig majdnem szószerint azonos szöveggel a Győr városában lakozó Prikkel Ferenc és Halász Mihály a Miskei, Homródi és Csanádi Vajast, Karászi Fok helyett Sükösdi Kerülőt, két forgót kérekeczet, fekete Vajast, Szántói, Kákonyi és Panduri Tótt árendálják az alábbi feltételek mellett: "/" Hogy az Os-^i halászatbúi Más idegenek előtt a% Eö kegyelmek bárkái rakodhassanak; De mindazon állal: 2° sl% halban nem válogatván kötelesek legyenek a fontos halat is el venni, és 3" Tó Mesterrel teendő alku s^erént a% üdó'hö^ képest ugyanakkor a% halnak árát kész pénzül bé fizetni. 4 to Л% halak Mázsál ás a is rend S gèrent legyen, fölöttébb a Mázsát meg vontattni (meg terhelni) Szabad nem lésben, terhét ki vivén (hanem az edénynek melyben az hal méretik) ki vévén terhét) az halnak ára egészen letétessék". Л két megállapodásból egyértelműen kitűnik, hogy a győriek nem a folyótanyákat, hanem a belső vizeket bérlik, helyesebben szólva az itt fogott halakra elővásárlási jogot biztosítanak maguknak, méghozzá az őszi halászatra. Plogy ennek már előzményei lehettek, bizonyítja a Pécsi Püspöki Levéltárban talált szerződés. E szerint 1735-ben Karvássy István, Haraszti Márton Győr mellett levő réhfalusi lakosok és Sipos István budaházi lakos kötnek a fentihez hasonló szerződést a pécsi püspökkel a mohácsi szigetben levő halastavak zsákmányára. Ezt a halászati idény alatt minden esetben elbíráljak, és vagy napi vagy fix áron engedik át. A bérlők kötelesek minden esetben „tiszta bárkákkal" megjelenni és minden mennyiséget átvenni. Ha nem jelennének meg, vagy a bárkák nem lennének elég tiszták 400 Ft büntetést fizetnek. A szerződés biztosítja őket, hogy amíg a halas vizeket 14 ANDRÁSFALVY Bertalan levélbeli közlése. haszonbérbe nem adják — most tehát házi kezelésben van — a halat egyedül nekik engedik át. A győriekre rövidesen visszatérünk. Ügy tetszik, hogy az 1760-as évek vége felé kezd az uradalom nagyobb gondot fordítani a halászatra. Gányi János plenipotentiárius 1770-ben utasítást ad Csajda Mártonnak, a halászati ügyek inténzőjének: ,, H alak Erogatioja, és Kiadása eránt való Instrpictió, és Regulatio Csajda Márton urnák. 1° Mivel Fő Tisztelendő Kananok Uraknak Eo Excttja Pénzben a halat meg adgya, azért ez után Csajda Márton ur nem fog egyébkint a^on uraknak halat adni, hanem a mennyit lehet a fogásho^ képest pincért : ugy mint a Réti halat egyedül: Pontyot Csukát, Harcsát, Czompot, Kárászt, fontját á cl.5. Duna hal penig a^ő folyó árán a mint az halászok fogják adni. 2° A^on iparkodjon hogy minden böjti nap légyen a Piarc^on hal, és annak fontya adassék 4 vagy 5 krajcáron, vagy penig a mint a hal fogás lésben, ha bőven lésben ahhoz adathatik olcsóbban, ha penig s^ük lésben tehát az ára is ahoz légyen szabva. Mind a-^on által akármelly bövség légyen a Piarcban 4 krajcáron alól ne adassék : ugyan a végre 3° Hogy a hal késben tartassék, egy Bárkára resolváltatik 20 f. ae ennek is meg szerzésében legjobb alku szerint munkálkodjon a Tiszt hogy az uraságnak ebben kevesebb költsége légyen. 4° Minden Embernek az egész Dominiumban tilalmas /<?'szén a halászat akár hálóval -akár varsával, czikönnyal 5. ábra. Tóth Mihály komáromi halász pecsétje, 1746 5. Der Siegel des Komáromer Fischers Tóth Mihály, 1746 58
