Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szalay Gy.: A haldokló félegyházi szélmalom
által csinált fülöpszállási szélmalom kőpad elejének felírása így hangzik 16 : „Ezen három kövű szélma lmot Kiskun Félegyházi la kos mol nármes ter Késik András és Hunti Antaly készítették Az Úristen segítette őket. — Ez a kilen cedik ma lom mely készült karjaimon Tarcsd meg ófő Hatalom. 1852" A bal oldali kőpadon pedig egymással szemben két nagy sörényű, vékony derekú oroszlán tart egy kaszát, illetve szénás vellát. Azt talán említenem sem kell, hogy a magyar tulipán az oszlopokról nem hiányozhatik. Ha e művészi faragásokat tekintjük, s hozzá elgondoljuk, hogy az összes gerendák, kisebb és nagyobb fogaskerekek, vitorlavázak megfaragása minő nagy pontosságot követelt meg, ne csodálkozzunk azon, hogy egy szélmalom belső szerkezetén az ügyes építőmester fél évig is eldolgozott. Az építőmesterek munkájuknak nagy értékére büszkék is voltak. Erről tanúskodik a szólás-mondás is, hogy: „nem mind molnár az, ki szekercét fog a hóna alá". A szélmolnár valamikor tekintélyes ember volt. Tisztességesen keresett, s jómódban élhetett. 17 A hagyomány szerint neki volt a legszebb háza és legtisztább lakása. Háza táját elkoptatott malomkerekekkel rakta ki. Mint iparos osztály később céhben tömörült, s a tekintélyes atyamester szigorú rendszabályok szerint nevelte a jövendő szélmolnár nemzedéket: az inasokat és a mesterlegényeket. 18 Nagy kár, hogy az öreg szélmolnárok már mind elhaltak, s magukkal vitték a sírba a régi hagyományoA szöveg írásképe Szalay kéziratában ritmushangsúlyt is jelez, a sorvégi rímre is figyel. SZALAY e megállapításának ellentmondanak a gyűjtés idején készített jegyzetei, A s^élmolnár lakása c. fejezet adatai. Igen érdekes, amit az 1910-es évek végén földbe a süllyesztett molnárházakról írt. Ellentmondanak a közeli területről Nagy Czirok László több fejezetének adatai is. A tárgyilagos értékeléshez érdemes idéznünk az utolsó félegyházi szélmolnár vallomását: „Az én életrajzomról csak annyit, hogy én igen alacsony osztályú szülőktől származom, mivel hogy nemcsak az apám, hanem még a nagyapám is szélmolnárok voltak". Pajkos Szabó István kéziratos feljegyzése a Kiskun Múzeum adattárából. LAMBRECHT valóban tévedett — és Lambrecht nyomán PONGRÁCZ Pál —, mikor azt állította, hogy a félegyházi szélmolnárok nem kaptak céh-engedélyt. Kérésüket 1820-ban elutasították, de 1842-ben megalakult az Ács— Molnár-céh. A Kiskun Múzeum néprajzi és történeti gyűjteménye, adattára több emlékanyagot őriz a céh rövid történetéről. 9. kép. Szélmoínár a Tompai-féle malom ajtajánál (A Körösi u. mellett) 1910—1920 körüli felvétel kat. 19 A néprajzi kutatás nálunk nagyon későn indult meg. Pedig érdemes lett volna a szélmolnárok lelkivilágát figyelemmel kísérni; úgy munkájuk alatt, mint híres lakozásaik alatt a régi Hattyú épületében. Annyi bizonyos, hogy városunk életében bizonyos külön rendet képeztek, s a kutatás azt mutatja, hogy legjobban szerettek a maguk külön rendjéből nősülni. Közel voltak egymáshoz a szélmalmok, barátságosan látogatták egymást a szélmolnár családok, s a fiatalok szívei egymásra találtak csakhamar, s a vége a régi molnár feljegyzés szerint „öss^epárosodás" lett. így lettek azután rokonok majdnem az összes molnár családok. Bizonyos mértékben már ruházatukban is kiváltak a többi nép köréből. 20 19 PAJKOS SZABÓ István — mint a Szalayról írt tanulmány részletében írtam, 1962-ben még közreműködött a szélmalom áttelepítési munkáinak irányításában, szakszerű kiegészítésében. 1969-ben, 89 éves korában halt meg. 20 Szalaynak ezt az adatát — így körülíratlanul — bizonyos fenntartással kell fogadnunk. 393
