Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fazekas I.: Emlékezés Szalay Gyulára

álló tanulmányt kívánna, s természetesen a jegyzetek közreadása volna sorrendben az első tudományos feladat. Aggodalma nem volt alaptalan: mintegy fél évszázaddal az ő gyűjtőmunkája után nem könnyű eligazodni a nem publikálásra készített jegyzetek ös­vényein. (Több helyen csak egy-egy fejezeten belül megfogalmazott címszavak tájékoztatnak arról, amit nem tartott szükségesnek feljegyezni: „szólásmó­dok", „humor") Csak jegyzetei többszöri újraolvasása után érthető, miért tekinti „rapszodikus"-nak a hazai szélmalom­kutatás néprajzi szakirodalmát. Lambrecht munkáját érintő kritikája nem mentes némi elfogultságtól, szubjektív érzékenységtől. Az is igaz viszont, hogy ahol történeti, helytörténeti vonatkozású adatokat bírál, ott tájékozottabbnak bizonyul Lambrechtnél. Lambrecht kutatásai szerint a bakos típusú szél­malom hazánkban ismeretlen volt. Szalay feltételezi ezeknek a tornyos típusú malmok előtti elterjedtsé­gét. Ujabb történeti kutatásunk — elsősorban Pong­rácz Pál könyve — szerirt Szalay feltevése nem volt alapta'an: „Magyarországon az irodalmi emlékek az 1570-es évektől tesznek említést szélmalmokról. Minden bizonnyal ennél jóval korábban létezett ná­lunk szélmalom. Mivel Hollandiában csak 1650 körül fejlődik ki a tornyos típusú malom, ebből kö­vetkezik, hogy Magyarországon előbb a bakos típus terjedt el. Későbbi korból származó írott emlékeink és metszeteink bizonyítják, hogy első szélmalmaink bakos típusúak voltak. 33 Arról, hogy Szalay a jegy­zetek teljességigényén is túltekintett, hogy komplex történeti-néprajzi feldolgozásra gondolt, a szélma­lomkutatásairól tartott két alőadásának kéziratszö­vege árul el legtöbbet. Egyiket talán még az 1920-as évek végén írta A magyar szélmalmok története cím­mel, Kankovszky Ervin álnévvel. (Leltári száma: 59.3.1) A fővárosban tervezett szabadtéri múzeum szakemberei számára tervezett előadás anyagát tar­talmazza. A másik előadásával — amelyet e kötetben közlünk — Л haldokló félegyhá^i szélmalom című 25 lap terjedelmű kézirat tanulsága szerint (ezt feltehe­tően 1930-ban fogalmazta) talán a helyi Közművelő­dési Egylet rendezvényén kívánt műemléki védettsé­get biztosítani a napjainkra lakóházzá átalakított Kürtösi-féle szélmalomnak. Előadása szövegét súlyos 33 PONGRÁCZ Pál: Régi malomépítészet Bp. 1967. Műszaki Könyvkiadó 182. p. betegséggel vergődve, a teljesíthetetlenné к látszó nagyobb terjedelmű munka gondjaira is tekintve, nem csekély rezignáltsággal, kimondva is „könnyes búcsúzással" tette hatásossá. Első mondatától az utolsóig észrevehető, hogy irodalmi érdeklődését is hasznosítva, afféle „elégiát" ír, de ennek a szabály­talan, prózai műfajú elégiának minden sorát, „min­den betűjét máshonnan kell összeszedni". Éppen ezért kell minden szava mögött a több évtizedes gyűjtő, kutató munka értékeit is észrevennünk. A kézirat az 1950-es évek elején került a Kiskun Múzeumba, Szalay Gyula fia — ifj. Szalay Gyula — közvetítésével. Adattári gyűjteményünk 59.2.l-es leltári számmal őrzi. Nem tudhatjuk, hogy ez a népszerűsítő szándékú előadás hozzájárult-e ahhoz, amit Kiss Lajos nekro­lógja sürgetett: „Az összehordott, nagy értékű régészeti, néprajzi, várostörténeti anyag kezelése, megőrzése, tudomá­nyos lapokban és könyvekben való feldolgozása, közkinccsé tétele, a múzeumnak a nagyközönség ré­szére leendő megnyitása, szóval a múzeum életképessé tevése volna Szalay Gyula önzetlen munkásságának legszebb jutalma, emlékének legméltóbb megbecsü­lése." 34 Tény, hogy 1939-ben — két évvel Szalay halála után — végre döntött a Városi Tanács a Kiskun Múzeum gyűjteményeinek végleges elhelyezéséről, az egykori Kiskun Kapitányság székházának mú­zeumi célokra történő átadásáról. 1939-ben a Nemzeti Múzeum megvásárolta Pajkos Szabó Istvántól a Kis Mindszenti úton 1860-ban épített szélmalmot. A múzeumépület adottságaival előnyös lépés volt az is, ami 1962-ben történt, amikor az utolsó szélmolnár, Pajkos Szabó István közreműködésével, a Műemléki Felügyelőség — elsősorban Varga László — szak­értői irányításával a Kiskun Múzeum hátsó udvarán támadt új életre a hírmondó, közművelődési felada­tokat teljesítő műemlék-szélmalom. Ha a múzeumalapítás fogalmán a Kiskun Múzeum közel négy évtizedes történetét és Szalaynak legalább a gyakorló muzeológusi munkájához kapcsolódó je­lentősebb tudományos munkáit is értjük — Banner idézett sorai is ezt kívánták —, valóban, egyetlen szó is találóan fejezheti ki Szalay múzeumi munkájá­nak lényegét. 34 KISS Lajos: Emlékezés Szalay Gyulára Vásárhelyi kis tükör с köt. 102. p. 383

Next

/
Thumbnails
Contents