Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fazekas I.: Emlékezés Szalay Gyulára

Mátyás érdemeit, de az ő munkásságához viszonyítva is kiemeli Virág művének úttörő jelentőségét, igaz, kritikai észrevételt is előlegezve: „Nagy lépéssel viszi tovább a történetírást Virág Benedek Magyar Századaival; munkája szintén nem ment a hibáktól, mindazonáltal a pragmatikus históriaírásnak alapjait veti meg, s megkönnyíti a későbbi történetírók nyomozását."

10 Ha Virág költészetében, Berzsenyi nemzeti lelkiismeretfurdalást ébresztő elődjében észrevette, „tárgyilagosság"-ra törekvő elemzéssel bemutatta Szalay a hazai felvilágosodás mérsékeltebb, nemzeti eszményekért lelkesedő értékeit, a magyar középkor fejezetének bemutatásakor sem rejti el rokonszenvét. Elismeréssel veszi észre, hogy Virág elítéli a babonát, „ajóscan felvilágosodásnak híve (Idem.: F. L), s ezért találunk nála magasztaló szavakat Kálmán király törvényeinek ismertetésénél." Virág legnagyobb érdeme végül is Szalay szerint, hogy: ,,a tudományt a vallás gyakorlata elé helyezi . . ., hogy nem retten vissza saját felekezete bírálatától sem; az erkölcsi igazság érzetében kérlelhetetlen szókimondó, melyet sokszor gúnnyal vegyítve tesz."

11 Idézeteink alapján nemcsak sejthető, feltételezhető, hanem szemléltethető is, milyen világnézeti, szemléleti különbség választotta el Szalayt a Juhász Gyulát egyenesen öngyilkossági kísérletig indító lévai szerzetes-tanári pályától. (Szalay később kiskunfélegyházi lapszerkesztőként lelkesen ünnepelte a polgári házasságkötések vívmányát.) Döntése előtt azonban még nyelvtudósként is bemutatkozik Léván, Л magyar nyelv rokonai című könyvével.

12 Jegyzetei árulják el, hogy Szinnyei József előadásai — Szinnyei finn nyelvkönyve —, tanulmányai vonzották leginkább ehhez a témához. Elmélyült nyelvészeti fölkészültségére valló adat, hogy leányának visszaemlékezése szerint olyan biztonsággal ismerte a finn nyelvet, hogy kiskunfélegyházi tanárként egy finn kutatóval való hosszas beszélgetés alkalmával partnere lelkes elismerését vívta ki nyelvismeretével. Virág Benedekről írott könyvéhez hasonló vitakészséget, friss szemléletű állásfoglalást igényelt 1890-ben 10 SZALAY Gyula: Virág Benedek élete és művei Bp. 1889. Aigner. 63. p. 11 SZALAY Gyula: Virág Benedek élete és művei Bp. 1889. Aigner 65. p. 12 SZALAY Gyula: A magyar nyelv rokonai Léva. 1890. Nyitrai ny. 42. p. — és Zsirai Miklós tudománytörténeti összefoglalása szerint

13 még később is — az összehasonlító finnugor nyelvtörténet eredményeinek megítélése. Tudta ezt Szalay is, amikor Hunfalvy Pál, Szinnyei nyomába szegődve, talán Virág több értelmű tanítására is emlékezve, az összehasonlító nyelvtörténeti kutatás elismertetéséért fogott tollat. (Virág jeligeként emlegetett gondolatát irodalomtörténészként idézte Szalay: ,,Ha nem tudod, mi történt, minekelőtte megszülettél, gyermek vagy.") Bevezető sorai alapján legalábbis sejthető ez a tudatosság: „Egy sokat üldözött nyelvészet vívmányairól akarok röviden írni, melynek híveire még a közelmúltban is a hazafiatlanság bélyegét sütötték, s kik ellen a hazai sajtó is elkeseredett harcot folytatott a gúnyolódás kétségbeesett fegyvereivel. Egy-két évtized kutató munkássága azonban diadalra vezette a megvetett ugor—magyar nyelvészetet, s a tudományos világ meggyőződött, hogy egyedül ez a helyes út, melyen nyelvünk régi idejébe visszaszállhatunk, nyelvünk fejlődését vizsgálhatjuk, s elveszett őseinket feltalálhatjuk. És mégis, mit tapasztalunk a nemzet nagyobb zöménél? Azt, hogy e nyelvészet vívmányairól alig akar tudni."

14 Zsirai Miklós hasonló tárgyú könyvéből (Finnugor rokonságunk), s újabban Hajdú Péter könyvéből

15 ismerős küzdelem részesévé szegődött tehát Szalay Gyula. Ismeretlenül, elfeledve is előkészíthette valamiképpen Zsirai tudománytörténeti fejezetének adatgyűjtését, érdekes adatokkal jellemezte a pedagógiai elismertetés gondjait, a vita századvégi színterét. A népszerűsítésben később kiváló erényeket felmutató muzeológus egyelőre nyelvtudósként irodalomtörténeti művéhez hasonló szenvedéllyel bizonyítja értekező stílusának közvetlenségét, a beszélt nyelv ízeinek értékeit. A hun—magyar származtatás történeti gyökereit is világos érvekkel bontja ki: „A magyar nép mindig büszke volt eredetére és származására, nemes magyar nemzetnek hívta magát, s még Istenét is „nemös Jézusom"-nak szólította. 13 ZSIRAI Miklós: Finnugor rokonságunk Bp. 1937. 473-580. p. (A finnugor nyelvhasonlítás története с fejezet) A magyar nyelv rokonai 14 SZALAY Gyula: A magyar nyelv rokonai 6. p. 15 HAJDÚ Péter: Finnugor népek és nyelvek Bp. 1962. Gondolat 389-403. p. 378