Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Báldfy F.: Egy néprajztudós, Bellosics Bálint életútja és tudományos hagyatékából, a „Nagybaracskai lakodalmi szokások”

IV. Előbb is tehozzád nyújtom búcsúzásom édes kedves anyám, tőled elválásom, köszönöm jó Anyám, hogy engem neveltél, köszönöm azt is, hogy szivedből szerettél. V. Édes szülődajkám csak hozzád fordulok, midőn látod, hogy sírok és zokogok, szomorú szívemből kérek bocsánatot, bocsáss meg jó Anyám, mert tőled elválok. VI. Tekints édes szülém kedves leányodra, előtted siránkozó édes magzatodra, ne vesd meg soha kedves leányodat, az Istenre kérlek, mint édes Anyámat. VII. Oh, szerelmes szülőm rágd rám kezeidet, mit értem hullattál drága könnyeidet, ki sok éjjelt s nappalt értem tettél, minden fájdalomra mit értem szenvedtél, most már nagyon szépen köszönöm, miért felneveltél. VIII. Kedves édes anyám ajánlak Istennek, köszönöm anyai felnevelésedet, szerelmes Atyámmal mit értem tettetek, virágozzon érettem mennyekben lelketek. IX. Szomorú órám életemnek gyásza, lánybéli vígságom ez órán elzárja, de hogy így rendelte az egek nagy Ura, ki uralkodik az égi trónusban. X. Édes kedves Atyám most hozzád fordulok, tőled is kérek bocsánatot, bocsáss meg jó Atyám, mert tőled is elválok. XI. Engedelmes voltam akaratodnak, szavad megfogadtam mint édes Atyámnak, de most már követlek enged meg ez egyet, látod édes Atyám, el kell válnom tőled. XII. Majd kiesik szívem megbágyadt helyéről, Könynyeim, mint patak úgy hullnak szememből, ha megbántottalak, Krisztus sebeire, bocsáss meg jó Atyám az ő szent nevére. XIII. Kedves testvél eim, hozzátok is szólok, Tőletek is kérek bocsánatot, bocsássatok meg kedves testvéreim, mert tőletek is elválok. XIV. Az Isten áldását kérem fejetekre, olyan bőven, miként a harmat száll a földre, hogy részetek legyen az örök életben. XV. Kedves lánypajtásim hozzátok fordulok, ha reátok nézek, szinte megvidulok, de seregektől más útra indulok, éppen ezért íme egy kicsit búsulok. XVI. Nem lesz már köztetek többet maradásom, férjem házánál lesz az én lakásom. Ahogy férjem húzza úgy leszen járásom, jaj de hamar elmúl vidám leányságom. XVII. Az Úristen adjon nektek is hű párt és szívből szerető szerelmes hitestárst és társaitoktól soha el ne hagyjon, végre az egekbe magához fogadjon. XVIII. Kedves alsó és felső jószívű szomszédaim, mindenféle kegyes, szép jóakaróim, áldjon meg az Isten szívemből kívánom, vigyen fel a menyben magához azt mondom. Dicsértessék a Jézus Neve! A búcsúztató bevégzése után kocsira ül az új pár a násznéppel együtt s így mennek a vőlegény házhoz, itt a vőfély az örömszülőkhöz (kik az ajtóban várják a menyasszonyt), ezen kérdést intézi: Hála legyen az Úristennek, szerencsésen jártunk, itt van ezen egy pár galambocska, kikért sokat fáradoztunk, szűz szent Imre herczeg felszentelt templomában össze is lánczoltattuk, de már most kívánom a kegyelmetek szárnya alá bocsájtani, ha szívesen befogadnák ketek. Mire ez a felelet : Szívesen. Erre a menyasszony megcsókolja az örömszülőket s egy rozmaringos almát nyújt át. Vacsora előtt a vőfély a násznagyok elé lép és azt mondja: Én a mai szent evangéliumban, szűz szent Imre herczeg felszentelt templomában, egy pár galambocskát fogtam, melyeket a hitnek lánczával össze lánczoltattam, de már most kívánnám ászt vacsora alkalma alá bebocsájtani, ha befogadnák, avagy nem. — A násznagyok azt felelik: befogadjuk. Ekkor az asztalhoz vezetik az új párt s elkezdődik a vacsora. Vacsora előtt a vőfély a vendégekhez így szól: készülnek az ételek, süt-főz a szakácsné, jól ért ám mindenhez, jobban mint a papné és a jó ételeket tudja kavargatni, de a boros kancsót is tudja hajtogatni. Már most nem tréfálok, megyek a konyhába sok jó ételeknek drága illatára és majd meg is jelenek mindnyájuk látára, hogy ha előbb nem is hát jövő esztendőben Habakuk napjára. Mikor másodszor bemegy — „Mikor én a hadban főkapitány voltam, a temetőkertben sok bodzát levágtam. Mikor Várad alatt a pálczán nyargaltam, fűzfaparipámon magamat hányattam. Mikor szt Lászlónak hírét sem hallottam, hogy oda mehessek arról gondolkodtam. Jólehet, hogy még a világon se voltam, mégis egy tarisznyát nyakamba vontam. Áztat teleraktam fényes holdvilággal, csillagoknak szagos virágjával, így útra indultam egy tarisznya mákkal. Mikor harmadszor bemegy. Óraláncos a mándlim, mert a hideg leli. Pókhálós ingemet a bognár még most 373