Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

Megin csak arra mennek, hun ide, hun oda. De ahányan vótak — nem láttuk, hányan vótak — de három-négyféle hangon szót a zene. Ügy, hogy amíg azok át nem mentek, öregapám befogta a számat, hogy ne is mozduljak. — Ezt — aszongya — a régi boszorkányok csinálják." Ezután nem mert kijárni nagyapjához éjszakára Bencze Miklós. De hasonló esetekről sokat beszéltek a gunyhók öregjei. „Húsz-harminc méterre vótak egymástul a gunyhók. Össze szoktak gyünni este, tüzet raktak és beszégettek. És ez rendszerint éjfélkor szokott megtörténni, ezek a témák. És egymásnak mondogatták, hogy nálam ez vót, nálam ez vót. Te nem hallotá semmit se? — Én nem hallottam semmit! — Hát bizony engem jó megijesztettek . . . „(Bencze M.) Nyilván a gyümölcsőrzés emléke az a befejező formula, amely termékenységvarázsló szövegnek is felfogható. Koa zná vise, (Aki többet tud, Rodilemu visnye! Teremjen a meggyfája!) Ha a rokonság bármikor összejött, az iskoláskorú unokatestvérek meséltek egymásnak. így volt ez pl. farsang vasárnapján, amikor a napa meghívja ebédre vejeit és azok családját, de disznótorkor szintén előfordult, hogy a nagyobbak meséltek a kisebbeknek. Néphit és népmese A keresztény mitológia alakjai (Isten, Krisztus, Szent Péter, Szűz Mária, Illés, Mária-Magdolna, angyalok, ördögök) a falu vallásos volta miatt a bátyai nép számára ma is élő alakok. A róluk szóló legenda-meséket első sorban nem gyönyörködtetésül, hanem tanító szándékkal, a vallásos hit elmélyítése, a világ dolgai közt való eligazodás céljából mesélték, a hallgatóságtól pedig a tárgyhoz illő föltétlen hitet kívánták meg. Ilyenkor csak Szent Péter ügyetlensége, tudatlansága fakasztott mosolyt. Ezeknek a mitikus alakoknak a szerepével magyaráznak egy-egy természeti jelenséget (villámlás, mennydörgés, vihar). Ők áldanak, átkoznak (fecske, bibic, búza), teremtenek (teknősbéka). A boszorkányok Szűz Máriától kapták hatalmukat. Bizonyos cselekményekben élő előírások szintén arról tanúskodnak, hogy hisznek az előbb fölsorolt lények létezésében. Ha leesik a tészta, a tűzbe kell dobni, mert az angyalok megkívánták, reggeli után azért kell vizet inni, hogy az őrzőangyal is reggelizhessen. A tilalom is az élő hitről tanúskodik. A lánynak azért nem szabad fütyülni, mert akkor az ördög nevet, vasárnap azért nem szabad varrni, mert akkor a Szűz Mária arcát szurkálnák. A Nap, a Hold és a Szél tündérmeséinkben ember alakúak, ember módra viselkednek, beszélnek, nősülnek, járják a világot, örülnek, mérgelődnek, elfáradnak, fogadnak egymással. Néphit adatokban szintén nyomát találjuk a természeti világ antropomorfizálásának. Kisasszonynapkor pl. ö r ü 1 a Nap, ilyenkor a Napnak gyóntak. Az öngyilkost azért kellett éjszaka eltemetni, hogy a Nap ne lássa. A Hold Isten ábrázata, bajusza is van meg szeme is. Az új Holdat új királynak nevezik a hozzá intézett imában. A Szelet Isten küldi. A Halál nemcsak a mesékben emberalakú, hanem a hiedelmekben is. „Láttam éccaka egy nagy fekete alakot. Magasabb vót, mint a kerítés . . . Azt mondták az öregök, hogy a halál vót. Az vót a szerencsém, hogy én előbb láttam meg őtet, mint ő engem" — mesélte Okvátovity István. A magyar népmesék vasorrú bábája itt gvo^dena baba, gvot^dena babó, vasbabó néven ismert. „Hogy a padlásra ne másszon a gyerek, azt mondják neki: ott van a padláson a kémény mögött a vasbabó . . ." Az aszalt szilvát őrzi. Ez a gyerekijesztővé vált mitikus alak a Zsuburic című nagyon elterjedt gyermekmesének is főszereplője. Háromszor kovácsoltatja a száját, hogy becsapja Zsuburicot. Táltossal, garabonciással az öregek nemegyszer személyesen találkoztak. Bizonyítja ezt a sok hozzájuk fűződő élménymonda. Nemcsoda, ha a tündérmesék világot próbáló hőseit szintén táltosoknak érzik. Az egyik mesehős Szürkelő Péter vagy más néven Milos Kobilos például azért olyan erős, mett hét évig szopott gyermekkorában, a táltosokkal cimboráló bátyai tudós pásztor ugyancsak hétéves koráig szopott, így szerezte természetfölötti erejét. A táltosok hétköznapjait egy néphitadat szerint olyasféleképpen képzelik el, mint a szilvaőrző kuhynók körüli életet 337