Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

a fejfáknak feje, nyaka, törzse, azaz az általános antropomorfia jelenségének megfelelően az ember testrészei alapján különböztetik meg a fejfa részeit. Ordason a fejfa alakjára vonatkozóan azt mondják, hogy a fejfának feje, keres^tfonata (karja), dobja, (hasa), és gyűrűs díszei vannak. Azáltal, hogy a keres^tfonat — a készítője megítélése szerint — az ember összefont karja, fokozottabban hangsúlyozódik az antropomorf jelleg. A régi ordasi fejfák felső, csúcsdíszítő eleme nem csupán egyszerű fej, hanem szépen megfaragott tulipán. A fejfafaragó már nem ismeri ezt a motívumot, csak ahhoz hasonló egyszerű csúcs-díszt alakít ki (31. kép), XI. tábla 18-20. kép). Makádon, Kiskunlacházán csillagos fejfát állítottak a sírra. A fejfák csúcsára csillagot és tulipánt, a törzsére gombos, csillag és tulipán díszeket faragtak (II. tábla). Hogy miért ilyen díszítő elemeket helyeztek el a fejfán, a kérdés válaszolatlan marad: „olyan ciftás". Aporkán a férfiak fejfáinak csúcsára került négysarkos motívum tulajdonképpen tulipán, amelynek neve nem ismeretes, csupán survival elemként a férfi sírját jelöli. Néhány helység kivételével a fejfák nem nyújtanak részletes információt a sírban nyugvó felől. Aporkán, Majosházán és Alsónémedin egyértelműen megállapítható, hogy a csúcs díszek alapján különbséget tettek a két nem között: a csillagos, tulipános motívumok a férfi, a lapos, kontyos motívumok a nők sírját jelölik. A többi fejfák esetében ez nem mutatható ki, a fejfák díszítő elemei között összefüggés nem állapítható meg — túlmenően azon, hogy a hagyományban sem él jelentésük — survival jelenségként áll előttünk a fejfa. Áporka és Majosháza a XVIII. század hetvenes éveiben népesedett újra, a Bars és Hont vármegyékből elvándorolt kúriális nemesek költöztek oda. Ékes faragású fejfáik díszítő kultúrája egybe esik a XIX. század elejei, a vallási türelmi rendelettel bekövetkező fejfadíszítés felvirágzásával. A csúcsdíszek alapján történő szemiotikai kifejezésmód, akárcsak a fejfa díszítőelemrendszere újabb jelensége a társadalmi hagyományoknak. A csillagos fejfák többségénél — ti. a nemek szerinti megkülönböztetés — a szemiotikai, hagyományokat tükröző jelentés nincsen meg. Esetenként a két nem között a fejfák nagysága alapján tehetünk különbséget. A gyermekek fejfái is hasonlóképpen nagyság alapján térnek el a felnőttekétől (32—36. kép). A pandalos sírok is meghatározott temetkezési rendet tükröznek, kiegészítve a fejfák szemiotikai jelentését. Alsónémedin, Áporkán a férfit balra, a feleséget jobb oldalra temették, Majosházán éppen fordítva történt a temetkezés. A két nemet azonos díszítésű fejfával jelölő temetőkben csupán a középső fejfa nyújt esetenként biztos információt, mert a pandalos л'гЬап középre sok esetben a gyermeket temették (II. tábla 19. kép, III. tábla 16. kép). Legtöbb helyen azonban a pandalos temetkezés sem teszi konkrétabbá a fejfák szemiotikai jelentését, keveredés jellemzi azt (Dab, Bugyi, Gyón, Dömsöd, Fülöpszállás, Alberti-Irsa stb.). Megállapítható tehát, hogy a fejfák jelrendszere nem tükrözi egyértelműen a hagyományos társadalmi viszonyokat. A társadalmi közösségek hagyományőrzése, illetve társadalmi kifejezésmódja viszonylagos. Ahol megkülönböztetik is a két nemet egymástól a fejfák alapján, ott sem oldható fel az egész fejfa jelrendszere, már az egyes motívumok sem ismertek (pl. tulipán, csillag), bár alkalmazták azokat. Sok idős fejfafaragó édesapja, nagyapja is faragott már fejfát, így szembetűnőbb, hogy a gazdag díszítésű fejfák egyáltalán nem, vagy csak részlegesen őrzik a társadalmi konvenciókat. Egy-egy ma is élő hetven év körüli fejtafaragónak — édesapja, nagyapja ismereteit örökölve — őriznie kellene a XIX. század közepén szokásban levő hagyományokat. Ha a XVIII — XIX. század forduló idején kibontakozó fejfadíszítő kultúrát és ezt az elméletileg kitűzhető időpontot összevetjük — mint a hagyományos díszítő tevékenység egész területén —, igen rövid idő alatt következett be a fejfakultúra felvirágzása. Mindez, s a fejfák szemiotikai jelentésének hiányossága hangsúlyozza a csillagos, tulipános díszítésű fejfák újkeletűségét. A nagyobb helységekben a mód szerinti megkülönböztetés jutott érvényre a fejfák formakincsében a XIX. század végén. Aki többet tudott fizetni, annak gazdagabban díszítették a fejfáját. Ennek kapcsán említhető meg, hogy Nagykőrösön itj. Búz János ácsmester már 1898-ban nem egyéni megrendelés alapján készítette a gombosfákat, hanem raktárra dolgozott, a házánál „mindenkor kész fejfák kisebbnagyobb minőségben készen kaphatók" voltak.

135 125 Hirdetés a Nagykőrösi Nagy Képes Naptár 1898. évi kötetéből: „A t. közönség figyelmébe. A nagy vendég lő szomszédságában IV. ker. 19. szám alatti házamnál mindenkor kész fejfák kisebb-nagyobb minőségben készen kaphatók. A t. olvasók b. pártfogását kéri ifj. Buz János ácsmester." 262