Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
45. kép. Sógornők fejfái (1918—1913). Bugyi." Fig. 45. Headposts of sisters— in— law (1918—1913). Bugyi Рис. 45. Надгробья фейфа своячениц (1918—1913 гг.). Буди Megállapítása viszonylag megnyugtató, de meg kell jegyezni, hogy a tulipán mint díszítő motívum korábbi időszakról is megtalálható Magyarországon. A XVII. században már hímzéseken bukkan elő, 116 s jóval korábban pedig, a XV. században reneszánsz kőfaragványokon jelenik meg. 117 Megléte azonban még nem feltételezi a szélesebb körű alkalmazását, azaz jelenlétét a paraszti társadalom szélesebb kultúrájában (népköltészet, díszítő tevékenység). Meg kell említeni, hogy a Magyarországon előforduló török 116 FÉL Edit, 1976. IX, XI. tábla, 10. kép 117 Lásd pl. a siklósi vár reneszánsz kőfaragványait. A tulipán feltehetően Itáliából került hazánkba. Az itáliai reneszánsz művészetre a bizánci kultúra hatott termékenyítőleg, amely a keleti területek népeinek kultúráját ötvözte magába. A tulipán innen kerülhetett a díszítőművészetbe. Ab. kép. Fejfa (XIX. sz. vége). Fülöpszállás. Fig. 46. Headpost (end of 19th cent.). Fülöpszáilás. Рис. 46. фейфа (конец XIX. пека). Фюлспсаллаш eredetű kelméken a tulipán díszítőmotívum nem található meg. 118 E dolog kapcsán szükséges megemlíteni, hogy Nagykőrösön, 1753-ból rendelkezünk adattal a szerelem-virág motívumokra vonatkozóan, amelyből kitűnik, hogy a „piros rózsa", „nyílt liliom", „ékes szekfű", „illatozó majoránna" mellett a tulipán még nem szerepelt a virágmotívumok repertoárjában. 119 A tulipán, csillag, s a már említett gombos díszek mellett kígyó-motívum is előfordul a fejfán. A fülöp118 Lásd. PALOTAY Gertrúd, 1937. 106-118.; TAKÁCS Béla, 1975. 397-411. 119 ,,. . . Máté János és Küküllővári látták és olvasták Földvárinak szerelmes strófáit mellyeket irtt Hegyesnének. Máté János ezeket olvasta: Fejér Galamb, piros rózsa, drága rubint, Sebes ráró, nyilt liliom, ékes szekfü, illatozó majoránna. . ." PML V. 1. 203-e. Nagykőrös Város Törv. széke, peres ir. 1743 — 1766. 1753. február 15. 254
