Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

fűrésszel, vésővel, faragó késekkel, gyaluval dolgoztak ki részletesen. Az akác az időnek jobban ellenállt, sokszor csontkeményre edződött a faanyag. Sokan már életükben mcgfaragtatták fejfájukat, amit a padlásra tettek, s ha eljött az idő, megvésették. Gyakran azonban a haláleset után kellett kifaragtatni a fejfát. Ha a családban nem értettek hozzá, a gömbfát vitték az ácshoz, aki megfeszített munkával egy nap alatt megfaragta belőle a fejfát,

92 amit szekérderékban, vagy vállon kicipeltek a temetőbe. A fából faragott sírjeleknek három típusa ismeretes : a névtábla, a fakereszt és a fejfa. b.2.1. Névtábla. Legegyszerűbb volt az elkészítése. Rendszerint 1—1,5 m nagyságú faoszlopot szögletesre nagyoltak, s ennek felső részére egyszerű téglalap vagy trapéz alakú keményfa deszkát erősítettek. A névtáblák között azonban találhatók érdekesebb formák is. A soltvadkerti temetőben a német lakosság sajátos sír jelet állít: szögletesre faragott oszlop egyik oldalára félköríves lezáródású fa táblát erősítenek. A tartóoszlop végét rendszerint díszítik, gyakran, tulipánosra kifaragják (17. kép). A tulajdonképpeni névtáblát léccel szegélyezik, hogy a kék, sárga festékkel ráfestett feliratot egyhamar ne koptassa le az időjárás. Gyakran a névtábla csak ideiglenes jellegű, később kicserélik fejfára vagy sírkőre. Különösen érvényesül ez napjainkban, amikor a temetkezési vállalat által adott névtábla kerül temetéskor a sírra, amit lehetőleg egy éven belül, műkőből csináltatott sírkővel váltanak fel. 32 Dunaszentbenedeken Gulyás László (74. év.), és Fclnagy Albert készített fejfákat. Amikor az illető meghalt, családja szólt nekik. Akácfából faragták a gombosfát. A család hozta a kb. 3 m hosszú, 20—30 cm átmérőjű gömbfát. Az akác rönköt ács fejszével, faragó bárddal ,,szögletösre" faragták. Az utóbbi időben szalagfűrésszel alakították ki a négy oldalát. Amilyen hosszú volt a fa, annak arányában osztották fel részekre a megmunkálandó felületet. Az egyes vonalakat 4 cm mélyen bevágták, s a közöket vésővel kiütötték, így alakították ki a legfőbb díszítő jegyet, a kockát. Kb. 60 — 80 cm-es része került a földbe, amelyet olykorral karbolhl kentek be, hogy a fa tartós maradjon. A fejfát maguk faragták. Az utóbbi időben — ha hoztak fát — 100 Ft-ért faragták ki a gombosfát. 21. kép. Fakereszt (1922). Irsa. Fig. 21. Wooden grave-cross (1922). Irsa. Рис. 21. Деревянный крест (1922 г.). Ирина 22. kép. Fakereszt (1930-as évek). Irsa. Fig. 22. Wooden grave-cross (1930ies). Irsa. Рис. 22. Деревянный крест (1930-ые годы). Ирша 242