Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

asztalosbútorokkal rendezték be. Nem kétséges, hogy a szanki, móricgáti puszták szegénysége is átmenetileg, kényszerűségből tért vissza erre a színvonalra. Figyelemre méltó, hogy az első korszakot jellemző, saját készítésű bútorok nem alkalmi megoldások, hanem igen régi szerkesztési elveken alapuló konstrukciók.

115 f) A csaknem null-pontról induló telepes életforma jellemzője a menyasszonyi kelengye is. Az ország nagy területein ebben az időszakban a menyaszszony mindig kapott már ágyat, sőt egyes helyeken megkapta a szoba teljes bútorzatát is. Tanyáinkon 1910-ig a menyasszonyok túlnyomó többsége csak sublótot és ágyneműt kapott. Az asztalos készítette ágy már a közös szerzemények közé tartozott. A vagyoni differenciáltság a megtelepedés után főként a gazdaság felszereltségében mutatkozott meg, jóval kevésbé tükröződött a ház külsején és belső berendezésén. Az első világháború után a sikeres homoki gazdálkodást rangos tanyai lakóházak jelezték. Az új igények szerint megépült ház költséges belső berendezése, mindenekelőtt a nagyház ^

s ezt példázta. 1920 után a módosabbak már országszerte jellemző szokás szerint lányaiknak teljes szobabútort adtak kelengyébe, majd később konyhabútort is. A korábban szükségből használt sárpadkás lócák, baklábú asztalok a laciházba, mindennapi használatra szorultak vissza. g) A tanyák lakossága előtt követendő példaként a környező nagyobb települések álltak. Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Jászsz^ntlászló voltak állandó piacozó helyeik, vásározó központjaik. Az itt látottakhoz igazodott — anyagi helyzetüktől függően—a tanyasiak ízlése is. Szeged, Kunszentmiklós, Kiskunlacháza szinte elérhetetlen távolságban voltak tőlük. (Egész terepmunkánk alatt csupán egyetlen alkalommal történt utalás anyavárosi inspirációra: ez a szalmazsákkal kapcsolatosan említett lacházi példa.) A vizsgált korszakban már túl gyorsan változtak a divatok ahhoz, hogy általános érvényre juthassanak. (Jó példája ennek a magoságy.) A kelengyebútorok szemléje azzal a tanulsággal is járt, hogy a jobb és rosszabb anyagi körülmények között élők által beszerzett asztalosbútoroknak főként a mennyisége tért el (kivétel ez alól a sublót-szekrény váltás, melyre még az 1920-as években sem volt mindenkinek lehetősége) 115 CSILLÉRY Klára, 1972. 48-54. ízlésbeli különbség nem fedezhető fel, csak anyagiak. h) Az 1892 után lassan kialakuló szanki falumag (a mai központi belterület) csak néhány évtized után kezdte éreztetni hatását. Ennek okai többfélék. Mindenekelőtt az, hogy a tanyák egy részétől túl távol esett, s ha már vállalkoztak a többórás kocsizásra valamely vásárlás miatt, biztosabbnak ígérkezett Félegyházára, Majsára vagy Jászszentlászlóra menni, annál is inkább, mert orvosért, gyógyszerért, papért úgyis sokáig csak oda mehettek. A két világháború között már megmutatkoztak a szerves fejlődés jelei. A közigazgatás és egyházi intézmények mellett iskolák, boltok nyíltak, iparosok telepedtek meg. Néhány évtizede kezdtek olyan törekvések mutatkozni, hogy az egykori Szánk pusztai tanyákon lakók házat építettek a belterületen s a tanyai gazdálkodásból kiöregedett nemzedék beköltözik a faluba.

116 (Meg kell azonban jegyezni, hogy Móricgátra ez nem vonatkozik. Ezekről a tanyákról még mindig erős szálak fűzik a tanyasiakat a közelebb eső és Szánknál nagyobb Jászszentlászlóhoz és Majsához is, mivel a szentlászlói vasútállomás közelebb esvén Móricgáthoz, jól meg tudják közelíteni.) Az eredetileg túlnyomórészt majsai szegénységből álló falu képe is átalakul. (30. kép.) A központtá válás lemérhető a lakáskultúrával kapcsolatos jelenségeken is. Ilyen például a falfestés divatjának változása. Mind a külső, falajjának, az elhúzását, mind a belső, felmenő falak színes festésében a falubelieket utánozták a tanyán élők. i) A szanki és móricgáti tanyák berendezésében, életmódjában a gyűjtés idején nem voltak elkülöníthetők félegyházi, majsai, lacházi stb. jellegű csoportok. Egyes vonásokat ugyan, különösen korábbi időszakokra emlékezve emlegettek, mint félegyházi, majsai stb. szokást (ezekre a megfelelő helyeken utaltam) de nem váltak dominánssá. Ennek okát több tényező együttes hatásában látom. A benépesítésben résztvevő körzet egyazon nagytájon belül helyezkedik el, egymáshoz közeleső, ezért gyakran csak egy-két évtizedes fáziseltolódás különbségeit kellene megállapítani, ami a mindenkori telepeseket jellemző új iránti fogékonyság ismeretében nehéz feladat. A mégis mutatkozó időbeli eltérések ne116 ERDEI Ferenc, 1976. 133. 190