Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

A lakóház alaprajzának (soros elrendezésben 4, esetleg 5 osztásúvá növekedése, szélességben tornáccal való bővülés, majd a tornác két végének beépülése) és a tüzelőberendezés fejlődése (középpadka eltűnése, szabadkémény kaminná alakítása, rakott tűzhely megjelenése) nagyjából lépést tartott a nagytájilag is jellemző fejlődés ütemével. Ki kell emelni a csonkakúp alakú szobai banyakemence meglétét. A Duna—Tisza közén az utóbbi 90— 100 évben jellemzővé vált, s a Duna menti részeken máig általános csonkagúla alakú kemencetípus nem terjedt el a szanki tanyákon, hanem a régi formát őrizték meg. Ezt a tényt jelentős adaléknak tartjuk az elterjedési területek elhatárolásához, c) Szélesebb összefüggéseket ígér a jelen vizsgálatból főként tanyai sajátosságnak tetsző szabadban főzés rendszere. E gyakorlatnak megfelelő hagyományai lehettek a puszták pásztoreredetű családjainál és a néhány nemzedék óta már tanyán élő szegedi és halasi származású családoknál. A különböző külső katlanok és kemencék szinte országszerte megtalálhatók. Nem tisztázott azonban, hogy ezek mennyiben állnak öszszefüggésben a lakóház tüzelőberendezésének átalakításával (szobai kemence megszüntetésével stb.), illetve milyen más vonatkozásaik vannak ezen kívül. (V.o. Árpád-kori külső kemencék 45. sz. jegyzetben.) Tanyáinkon az egész konyhai főző-sütő tevékenységnek és a háztartási munkák egész körének a szabadba való kitelepítésével találkozunk. Gyakorlására lehetőséget adott a tanyaudvar tágassága, ahol mindenre jut hely és nem kell tartani a tűzveszélytől (ami sűrűn beépített települések esetén reális korlátozó momentum), sem az avatatlan szemek kíváncsiskodásától. A kérdés azonban véleményünk szerint korántsem ilyen egyszerű; gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Arra a kérdésre, hogy alföldszerte mennyire volt elterjedt gyakorlat a tanyákon a szabadban főzés, adatok hiányában nem tudunk kielégítő választ adni.

113 Mindenesetre már az eddigiekből is világos, hogy a paraszti használatban országszerte XX. századi megjelenésű, szilárd falú nyárikonyhát bizonyos területeken mindenképpen megelőzte egy szabadban álló nyári főzőhely. E jelenség kései képviselőjének tartjuk a szanki és móricgáti tanyák csupán lábon álló tetővel védett nyári lacikonyháit. 113 Egyelőre csak a Nagykunságból van adatunk arra, hogy nyáron a tanya előtt katlanyon szabadban főztek. GYŐRFFY István, 1910. 141. d) A szilárd falú nyárikonyhák szobával vagy ritkán anélkül az 1920-as években jelentek meg a tanyákon. Lacihá% elnevezésük arra utal, hogy a tanya főépületét képező lakóház mellett egy alacsonyabb rendű, (nyári) időszakos használatra szánt, kisebb méretű házról van szó. Funkciója szerint a lakóház kiegészítő része, vagyis az ünnepi események és hétköznapi munka színhelyéül szolgáló egyetlen lakóház helyébe két külön épület lépett (másutt csupán két szobára különült el). A lacihá% feladata a nagyhá^ mentesítése volt a mindennapi használattal járó rongálódás, piszkolódás, kopás stb. alól. Ezt az országszerte jelentkező, korántsem a tanyákra jellemző törekvést bizonyos fokig el kell különíteni az előbbiekben vázolt nyári sütés-főzés gyakorlatától. Megnevezésére kézenfekvő a közhasználatú s bizonyos mértékig hasonló jelentéstartalmat is hordozó loci jelző felhasználása. Az így nyert lacihá% kifejezés újabb keletére utal, hogy benne a há% szó már nem s%oba értelmű. Azokon a tanyákon, ahol laciházat építettek a két világháború között a szabadban való főzés háttérbe szorult, de nem szűnt meg teljesen. A rendszeres nyári főzés ugyan többnyire még a szabadkéményesre épített lacihá% konyhájában történt, nyári sütésre azonban megmaradt a külső kemence és az alkalmi használatú katlany. A módos gazdatanyákon megjelenő laciházat úgy értékeljük, hogy a régebbi hagyományokat őrző tanyai életforma bizonyos szociális szintnél szinkronba került a zárt településeken országszerte a jelentkező lakáshasználati igényekkel. A nyárikonyha kialakulása, valamint a szabadban főzés nyári gyakorlata (és építményei) közötti kapcsolatok további vizsgálatot igényelnek. Meglehet, hogy az összefüggések szorosabbak, mint eddig véltük. e) A lakóház és tüzelőberendezésének fejlettségéhez képest jóval alacsonyabb szinvonalat képviselt a lakóházak berendezése, a háztartások felszereltsége a második korszakban. Magyarázata kézenfekvő: sokkal szorosabb összefüggésben van a családok anyagi helyzetével, mint az épület szerkezeti megoldásai. A vályoglábú ülő és fekvő alkalmatosságok, polcok, baklábú asztalok a múlt század utolsó évtizedeiben az alföldi falvakban és mezővárosokban alkalmi használatú bútorokként szőlőhegyi kunyhókba, istállókba szorultak vissza.

114 A lakóházat hosszú ideje 114 V.o. 67. sz. jegyzettel. 189