Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

A lakóházak tetőszerkezete az 1910-es évekig szelemenes volt. A szelement kecskelábak™ (ollóágas) tartották. A horogfákat faszegekkel erősítették a szelemenhez. A héjazat többnyire felvert nád volt, amit faszegekhez korcoltak. Gyékénnyel csak ritkán és nagyon szegények fedték lakóházukat. Л lakóház bejárati homlokzatán mintegy 80—90 cm széles erestcet volt. A századfordulón épült tanyák általában három osztatúak voltak, há^-konyha-kamra beosztással. A lakóháznak egyetlen bejárata volt, mely a konyhába nyílott. Az ajtó általában egyrészes volt,

51 melyen 3. kép. Tanyai lakóház kamrabelsejének részlete. Szánk. — TJM itsz.: 7524. — Fotó Janó Á. 1965. Fig. 3. Pantry of a farm-house, detail. Szank. Inv. number in the Thorma János Museum: 7524. — Photo: Á. Janó, 1965. Рис. 3. Деталь кладовой хуторского дома. Санк, Фото А. Яно, 1965 г. kívül volt még egy külső félajtó. Ennek rostély, saráglya, cserény neve egyaránt ismert. A konyha szabadkéményes volt. A kémény a helyiség hátsó felét foglalta el. Ezt a belső részt füstösnek, füstösajjának vagy kémény aj fának nevezték. A bóthaftáson kívüli rész pitvar elnevezését ugyan ismerik, de nem használják, hanem konyhának nevezik. Ügy tudják, hogy Majsán, Csólyospáloson mondják pitarn^k a konyha külső részét. A füstös három oldalfala mentén összefüggő sárpatka futott körül. A szobai kemence 50 A Duna-Tisza közén, különösen annak középső és keleti részén, a szanki és móricgáti tanyák lakóinak származási helyén is, a századfordulón általánosan elterjedt, helyenként kizárólagos szerkezeti megoldás volt az ollóágas. NÉ 1967. 54/2. sz. térképlap. 51 Egy adat van arra, hogy kétszárnyas ajtót is használtak. Ennek „ablakos ajtó" volt a neve. szája előtti patkán födtek, parázzsal körülrakott cserépfajkakban, vasháromlábon vagy a patka bolthajtás felőli sarkába rakott katlanyon kisbográcsb^n. A századfordulóra emlékezve (1880 1890) gyakorinak tartják a bográcsban való főzést. Később inkább cserépfazekat és öntöttvas lábast használtak. A főzővagy kiskatlannyal átellenes sarokban volt a nagykatlany, nagyméretű bogrács számára. Az elbeszélésekből itt-ott felbukkant a kö^éppadka emléke is, ez azonban 1890 — 1900 táján már ritka volt. Legtovább a központi belterületen, majsai eredetű családoknál maradt fenn. Ezt a tűzhelyet csak nagy főzésekkor 4. kép. ,,Laciház"szabadkéményes konyhája. Móricgát. — TJM Itsz.: 7501. — Fotó: Janó Á. 1961. Fig. 4. Kitchen of a „laciház" with open chimney. Móricgát. Inv. number in the Thorma János Museum: 7501. — Photo: Á. Jano 1961. Рис. 4. Кухня с открытой трубой в харчевне („laciház"). Моришат. Фото А. Яно, 1961 г. használták: lakodalom, disznóölés stb. alkalmával. Egyébként asztalként szolgált, ételt is tálaltak rajta. A ritkábban használt tálak, módosabb helyen a porcelán tányérok a bóthaftás külső részén voltak felakasztva. Itt lógott a fa gyúrótál is. A hátsó falon, a kémény alatti kis bóthajtásban voltak a bögrék, kanalas, sótartó stb. A patkán csomóban álltak a használati cserépedények, amikből minden nap ettek. A bóthajtás belső oldalán volt egy háromszög alakú, kb. 30 cm magas fali fülke, amelyben a mécset, gyertyát tartották. A bejárati ajtó mellett, egyik oldalon visçespad állt, amelyen cserépkantáhan, fakupáhan volt az ivó- és főzővíz. Szegény helyen, az ajtó mögött, falbavert szögeken lógott a kevéske füstölthús, szalonna. A konyha elülső részéből nyílt egyik oldalon a há% (szoba). A konyhai kémény felé eső sarkában állt a 166