Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

simították a laza homoktalaj omlása ellen. Napraforgószárral, ricas^árral is bélelték a falat. Az ilyen földházba 2—3 lépcsőn, vagy lejtős földtöltésen lehetett lemenni, amire általában deszkát fektettek. Belmagassága akkora volt, hogy szelemené alatt egy közepes termetű felnőtt ember kiegyenesedhessen. A földházban tűzhely nem volt, nem is fűtötték, mert — a visszaemlékezők szerint — a föld melegen tartotta. y\blaka sem volt, mivel a tető hátul farazatos volt. Fölsőszankon, az egykori birgejárás legolcsóbb földjeire települt szegénység olyan putriházat is épített, melynek teteje nem ágasos-szelemes volt, hanem a kiásott verem két hosszanti oldalában, kb. 1 méter távolságban ágas oszlopokat állítgattak. Ezekre keresztben gerendákat fektettek. A gerendákra nádat, ricaszárat terítettek jó vastagon, majd behányták földdel. A verem falát az oszlopok között szintén ricaszárral kerítették és kitapasztották. Egyes bizonytalan visszaemlékezések szerint katlanban tüzeltek is benne, ennek módját azonban nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. A másik, kevésbé általánosnak tetsző átmeneti megoldás volt, hogy elsőnek az istállót építették fel. Kemencét is raktak bele és ide hurcolkodott be a család, „csak, hogy a magukéba legyenek''. A következő évben azután megépült a lakóház. Akkor átköltöztek oda, a kemencét pedig kidobták az istállóból. A veremházat építőknél ennek elkészülte után következett az istálló, majd utoljára a végleges tanyaépület.

42 Az átmeneti hajlék berendezéséről, az ottlakás módjáról csak igen kevés adatot sikerült összegyűjteni. Az információk azt mutatják, hogy a vakmerő vállalkozásba fogó parasztembereknek nemcsak kevéske földjüket s, ha volt, házukat kellett eladni, hanem bútoraikat, felszerelési tárgyaikat is pénzzé kellett tenniök. Csak azok hozhatták magukkal legszükségesebb ingóságaikat, akik viszonylag közeli határokból jöttek, de még ez is bajos vállalkozásnak bizonyult a rossz utak, gyenge igaerő, s nem utolsósorban a vállalkozók pénztelensége miatt. A távolabbról jövőknek nem volt lehetősége erre, s gyaníthatólag többségük esetében értelme sem lett volna, lévén, hogy otthonuk berendezése túlnyomórészt csekély anyagi értéket képviselt, s a szállítási költséget sem 42 Vizsgált területünkön a tanya terminus kettős jelentésű Egyrészt a lakóházat jelenti, másrészt együttesen az udvart a lakóházzal, gazdasági építményekkel. igen érhette meg. Főként ruhaneműiket hozták, mely a legértékesebb bútordarabnak számító tulipántos ládában elfért s legszükségesebb házi edényeiket. A többi bútordarabot házilag készítették (1. alább) új lakóhelyükön. Annus Istvánné (sz.: 1892) kinek szülei 1895-ben s^ögedi födrül jöttek, így emlékezett: „Csak annyit holtak e' magukká', hogy itt tuggyanak mihb\ nyírni. Eggy ágy, pad, láda, asztal. Mást mindönt elattak mielőtt egy üt te k. Nem tutták vóna eho^ni sé, mög a pé% is köllött a fődet kifizetni. A% utak úgyis olyan rosszak vótak, hogy a lovak tönkre mönte k, mire ide értek. A% eggy ike t agyon is köllött ütni'

43 A veremház belsejét az ideiglenesség jellemezte. Fő kellékek a vackok, lócák, kiss^ékek voltak (a bútortípusokat 1. később), amiket a falak mentén helyeztek el.

44 A legbelső végébe került a legféltettebb értékeket őrző láda. Mint már említettük, a visszaemlékezések szerint sem minden földházban volt tűzhely. A sütésfö^és a há% mellett kívül épített kemencében, illetve ennek szája előtti padkán, vaslábasban vagy bográcsban történt.

45 Cserépfazekat emlékezet szerint nemigen hoztak magukkal, inkább egy-két öntöttvas kas^rojt, serpenyőt. A legtöbb ételt bográcsban főzték. b) Állandó lakóépület A veremházat, mint már említettük, építése idején is ideiglenes lakásnak szánták. A tehetősebbek egy esztendőt húztak ki benne, de 4—5 év alatt a szegényebbek is felépítették felmenő falú lakóházukat. Ez a ház az előző lakóhelyen megismert normák szerint készült a helyben talált építőanyagok felhasználásával.

46 (1. és 2. kép.) ,:í S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. TJMA. 44 BÁLINT Sándor említi, hogy az átmenetileg földházha költöző tanyai szegénység számára gyakran földpatkák szolgáltak fekvőhelyül. (1%8. 113.) 45 Az Árpád-kori földbe mélyített lakóházak mellett is megtalálhatók voltak a külső kemencék. (MÉRI István, 1963. 273—281.) Ott azonban mindig volt a házban is kemence. Nyitva hagyva most azt a kérdést, hogy nem feledésről van-e szó azoknál az adatszolgáltatóknál, akik tagadták a putri belső tüzelőberendezésének létezését, a felmenőfal nélküli földház sajátságos tulajdonságai miatt elengedhetetlen a nyári időszakban a sütés-főzés szabadba telepítése. 46 A gyűjtés során többször volt alkalmam hallani hiedelmeket és hiedelemtörténeteket, racionális és irracionális eljárásokat. Noha ezek teljes körének felgyűjtését nem tartottam feladatomnak, az anyagot rögzítettem. A házhoz, annak egyes részeihez fűződő folklóranyagot, mint a ház 164