Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben
1. A benépesülés ideje és a népesség s%ármarási helye 11 A múlt század derekán Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Kiskunhalas és Szeged között elterülő, mintegy 150 000 kh-nyi területen még jórészt szikes tavakkal, vízállásokkal, ligeterdőkkel, kaszáló rétekkel tarkított futóhomokos puszták terültek el, melyeket a XVI—XVIII. században Kecskemét, Halas és Szeged béreltek legelő gyanánt, a XVIII. század közepétől pedig jászsági és kunsági közbirtokosságok bírtak a redempció jogán. 12 így szerezte meg Kunszentmiklós S^ank pusztát, Móricgátot vagy Móricgátját pedig Kiskunlachá^a. Természeti adottságaikat tekintve eltérő képet mutatnak. Szánk nagyobb részét terméketlen futóhomok borította, melyen szélhordta buckák képződtek, helyenként lefolyástalan szikesekkel tarkítva. Kisebb részét ritkás ligeterdő foglalta el. 13 Móricgát pusztát középen egy turján szelte keresztül, talaja vizenyősebb volt. A turján közepén kiemelkedő, Sziget-пек nevezett hátakon, valamint két oldalán dúsfüvu, kaszálásra is alkalmas rétek és jó legelők terültek el. Csak a puszta két széle volt buckás homoki A redempció idején Kunszentmiklós is és Kiskunlacháza is kö\ös nyári legelőknek szánták e pusztákat, részint a nagy távolság (70—80 km), részint a szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas földje miatt. 15 A II. József-kori katonai felvétel térképlapjain valóban csak itt-ott tűnik fel egy-egy pásztorszállás, kút. A XVIII— XIX. század fordulójáig a puszták népessé11 A falu település- és népesedéstörténetéről JANÓ Ákos készít nagyobb terjedelmű tanulmányt. Ezért e helyt csak fő vonásaiban, a problematika megvilágítása kívánta mértékben vázolom a község történetét. 12 GYÁRFÁS István, 1883. 10-15. 13 BEDEKOVICH Lőrinc kéziratos könyve a Jászkunságról. Jászapáti, 1799. 53-54.; GALGÓCZY Károly, 1877. IIT. 263. "BEDEKOVICH im. 52.; GALGÓCZY Károly, im. 267.; Hasonló értelemben nyilatkoztak a megkérdezett parasztemberek is: „Móricgáton gazdagon nyött a gyöp. Egy ásónyomra mindönütt vi\ vót. Télön is, mintha blüssdíványon mönt vóna a% embör." (Tóth József sz. 1890. Kiskunlacháza, Sas u. 8. Saját gyűjtés. A továbbiakban: S. gy.) — „Szánkon főleg birgejárás vót, mer nagyon rosszak a fó'dek. Móricon a ménes meg a gulya járt.''' (Csontos Imre sz. 1902. Móricgát. S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. Thorma János Múzeum Adattára. A továbbiakban: TJMA.) 15 Kunszentmiklós 1799-ben közös legelőket jelölt ki Kerekegyházán, Orgoványon „Azonban minthogy e%en elől számlált Terrénumokon ki hagyatott szikes földeket mégis kevesellenék köz legelőnek és kas^állónak egyenlő akarattal abban állapodtak meg, hogy a szanki egyik puszta maradjon mindenkorra és örökösen Marha, h,ó és Juh legelőnek ..." Közli: BORS Károly; 1892. 118. gét gyaníthatólag főként a jószág mellé fogadott pásztorok és a határsértőkre ügyelő csőszök meg ezek családjai alkották. A belső határok szűkössége miatt a lacházi és szentmiklósi közbirtokosságok a pusztai földek legjavából tanyaföldeket osztottak a redemptus gardáknak, akik részint szántással, részint kaszálással hasznosították földjeiket. Ennek pontos idejére ugyan nincsenek adataink, de a XIX. század első évtizedeitől már számolni kell a gazdák, illetőleg tanyás cselédeik időszakos jelenlétével, akik nyárára leköltöztek a pusztai földekre. 16 Szántottak, vetettek, szénát kaszáltak, arattak, ősszel pedig visszaköltöztek Lacházára, illetőleg Kunszentmiklósra. A 72 éves Deli Péter, kinek szülei Lacházáról költöztek le Móricgátra, 1964-ben így emlékezett e korszakra a családi hagyományok alapján: „Vannak kint a csatorna mellett boglahelek, kazalhelek. Körül vótak ár kova a birkák miatt, hogy ne tegyenek kárt benne. A birkákat itt hamar elhagyták, mer'' mételyt kaptak. Inkább ménest meg gulyát legeltettek itt. 1892-ben elatta 'L.acháza város a pusztát a szolnoki banknak. Addig jobbára csak pásztorok vótak itt meg csőszök. A csőszök arra viggyáztak, hogy a más jószága be ne jöjjön a legelőre, A lacházi út mellett vót harminc—negyven ház. Ом a g u (yások családjai laktak. Az út és az árok között vótak a szántófödek. Vótak olyanok, akik nyár ár a legyüttek L,acházárul. Itt szántottak, vetettek, ősszel visszakőtöztek. 17 A második katonai felvétel megfelelő szelvényein Móricgáton a tanyák két ÉNY—DK irányú elszórt láncolatát láthatjuk. A két rét közötti Szigetben 10—12 tanya, a szanki határon pedig 8—10 tanya sorakozik. Szánk pusztán ugyanekkor a móricgáti határ mentén 10—12 tanya, az izsáki út melletti erdőszélen 8 tanya, a Bodoglár felé eső határrészen pedig mintegy 20 tanyát láthatunk meglehetős szétszórtságban. 18 A XIX. század derekára mindkét pusztának jelentős állandó lakossága lehetett. Erre utal, hogy 1855-től református iskola működik Szánkon, 19 1862-től állandó lelkészt is kapott. 20 Ebben az 16 A tanyai gazdálkodás fejlődésére vonatkozóan alapvető támpontokat ad országos áttekintésében területünkre is BALOGH István, 1972. 455-460. 17 S. gy. 1964. Szanki gyűjtés. TJMA. 18 Ez idő tájt Szánkon 204 birtokos kezén 2156 kh 845 n.öl szántóföld volt. Móricgáton 111 kisbirtokos kezén 501 kh 750 n.öl szántóföld. Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Buda, 1865, 538. 19 PINTÉR Sándor: Adatok Szánk község történetéhez. 2. 1. Szanki gyűjtés. TJMA. 20 BÁLINT Sándor 1974. 421. 161
