Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Sztrinkó I.: Primitív faltechnikák az illancsi tanyák népi építkezésében
7. Az Alföld népi építkezésének egyik legelterjedtebb építőanyaga a sár volt. Ebből, a könnyen előállítható any?gból sokféle módon építette fel házát az alföldi ember. Vizsgált területünk egészén is ismert és használatos volt a sártechnikák egyik sajátos változata , a gömölyefal. A gömölye hurkaformájú, karvastagságnyi, 70 — 80 — 100 cm hosszú sárhenger. Az ebből felrakott falat nevezik gömölyefalnak. A gömölyéhez agyagos földet, töreket vagy polyvát és vizet jól összekevertek olyanra, hogy se kemény se lágy ne legyen. A sárból egy csomót hosszúszálú szalmával, ritkábban szénával meghintett „asztalra" tettek és abban meghengergetve hurkaformájúra képezték ki. A gömölyecsináló asztal két fűrészbakból vagy faragóbakból és valamelyik melléképület rájuk fektetett ajtajából állt, de előfordult az is, hogy egy rossz fateknőt használtak erre a célra. Az asztal megkönnyítette a munkát, nem kellett túl nagyot hajolni. Az így elkészített gömölyéből kétféleképpen rakhatták fel a falat, de az építkezés sorrendje mindkét változatnál megegyezett. Először a fal favázát csinálták meg az ajtók és ablakok beállításával együtt, majd felrakták a tetőt és csak utána fogtak a falhoz. A) A ház sarkaira, kb. fél méter mélyre lehajazott akácfaoszlopokat ástak. Oszlopok kerültek a fal síkjába is, egymástól 1—1,5 m távolságra. Az oszlopok tetejére körben szelemenfákat csapoltak, majd hasított karókból két körbefutó korcpárt erősítettek fel. Ezeken belülre, 10 cm-es távolságban karókat állítottak, amelyeket a korcokhoz és a szelemenekhez erősítettek. Ezt a vázat a gömölyékkel befonták, mintha kosarat fonnának, a sárhurkákat jól odanyomkodva a karókhoz, hogy ne maradjon üreg a falban. Egy-egy sorral mindig körbe haladtak a fal teljes hosszában, s csak azután kezdték a következőt. Ekkorra az elkészült sor már megszikkadt. (12 — 13. kép) B) A fal sarkaira, valamint a fal síkjában egymástól kb. 2 m-re oszlopokat ástak. Ezekre hasított karókat szögeltek, amelyek párhuzamosan futottak a fal hosszában. A párhuzamosok távolsága 40—50 cm volt. Ezután az elkészített gömölyét félbehajtották és ráakasztották a legalsó karóra, majd a karó alatt a két szárát megcsavarták, mintegy ráhurkolták arra. A gömölye olyan hosszú volt, hogy a hurkolás után két vége a földet érte. Egyiket a másik mellé akasztva szorosan összenyomták őket, hogy ne maradjon közöt10. kép. Nádfal részlete Abb. 10. Teil einer Rohrwand Рис. 10. Часть тростниковой стены 11. kép. Nádház Abb. 11. Haus mit Rohrwänden Рис. 11. Дом под комышом 149