Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Sztrinkó I.: Primitív faltechnikák az illancsi tanyák népi építkezésében
5. kép. Sövényház tapasztás után Abb. 5. Haus mit lehmbeworfenen Wanden Рис. 5. Дом из переплетенных прутьев после замазки nálása a kiskunsági és jászsági pásztorépítkezésben volt ismeretes, 5 s Nóvák László egyik újabb keletű tanulmánya szerint a Hortobágy-vidéki pásztorépítményeknél is előfordult. 6 Gyepszínből épült a dunapataji tanyák nagy része 7 , a vásárhelyi tanyákon való alkalmazását pedig Kiss Lajos így írja le: „A falrakó ki tudta számítani mennyi vályog kell a felvállalt épülethez . . . De régebben, az 1700-as évek végén nem is kellett számítani, hanem rakták, amíg vályog volt, ha elfogyott, mentek a nyomásra, rétre és vágták a gyepet vályognak, abból rakták tovább a falat hantokból, göröngyökből.." 8 Részletes leírása, az alkalmazás természeti és gazdasági körülményeinek elemzése elsőként azonban JUHÁSZ Antal említett tanulmányában található meg, amelyben a Szeged környéki tanyák hantépítkezését mutatja be. 9 Ezenkívül Szánkról, Csemőről és Kéleshalomról közöl adatot e technika alkalmazására. Az utóbbiról az illancsi gyűjtés alapján részletesebb kép rajzolható. A hantház az Illancsba költözők átmeneti jellegű építménye volt, amit anyagi helyzetük meg javulása után többnyire elbontottak. A még fellelhető házak és az egykori lakók elbeszélése alapján a hantház építése a következőképpen történt. 5 TÁLASI István 1936. 138. 1.; NAGY CZIROK László 1959. 127. 6 NÓVÁK László 1973. 157-158. 7 FÉL Edit 1937. 358. 8 KISS Lajos é. n. 165. 9 JUHÁSZ Antal 1969. I. 5-18. 6. kép. Karófalú istálló Abb. 6. Stall mit Wänden aus Pfahlholz Рис. 6. Колостенная конюшня A hant szedésére kiválasztottak egy olyan lapos területet, ahol a gyöpön valamikor víz állt, de már felszáradt. Az ilyen föld megkeményedik és ha ásóval kivágják a hantot, az nem esik szét. A hantvágást a családtagok végezték. A kivágott hant alakja általában téglatest, de az egyik romos háznál ferdeoldalú hantokat is meg lehetett figyelni. (7. kép.) A falban a hantokat gyepes oldalukkal lefelé rakták egymásra, s kötőanyagként esetleg homokot szórtak az egyes sorok közé. Az egymásra kerülő sorokba úgy rakták a hantokat, hogy a felső sorba kerülő közepe mindig az alatta levő két hant illeszkedésére essen. Tehát kötőre falaztak, azaz a felső sor fogta az alsót. (8. kép.) A fal erősítése végett a ház sarkaira, valamint a falak közepére oszlopokat ástak és falaztak be. A fő- és az egyetlen válaszfal — mert a hantházak mindig szobából és konyhából álltak — egyszerre épültek. Az ajtófélfákat már az első sornál beállították, magasságukat elérve pedig egy gerendát fektettek keresztbe rajtuk, s ezután folyamatosan rakták tovább a falat. Az ablakok magasságát elérve, azok beépítése ugyanígy történt. A kívánt falmagasság elérése után, ahol nagyon kipúposodott, ásóval lenyesték. A gerendázat közvetlenül a falakon nyugodott. A tető elkészülte után kívül-belül vastagon betapasztották a falakat. A külső tapasztás mindig vastagabb volt a belsőnél, mert így jobban védett az időjárás ellen. A vastag sárréteg azonban nem maradt volna meg a falon, ezért a hantokba akácfából készült, kb. 20 cm hosszú, vékony faékeket vertek, amelyek megtartották a tapasztást. (9. kép.)
