Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

magán hordó kisnemesi kúriára, illetve tiszttartói lakra emlékeztető XVIII. századi rangos háztól van szó, amely alul téglafalazásos, följebb vályogfalú, teteje nádas. Három szobából, egy konyhából, egy ivóhelyiségből és egy kamrából áll. Elől széles, nyitott, boltozott tornác van a tető alatt. A kamrából a bortároló pincébe lehet jutni, amely a a ház alá épült. A helyiségek két sorba rendeződve helyezkednek el. Az első sort a tornác képezi a két végén kialakított szobával. Az egyik tornác végi szobát vendégek elszállásolására használták. Az ivó és az árendás lakószobája közti konyha nemcsak a bérlő családjának volt a főzőhelye, hanem az utasok ellátását is szolgálta. Az 1834. évi épületösszeírás készítője jelezte, hogy melyik helyiségből melyikbe jutott a ház bejárása során, így méretarány nélkül ugyan, de rekonstruálni lehet az épület alaprajzát. Ezt meg is tettük és vázlatunkat, amelyet megerősített a szentbenedeki népi emlékezet is, tanulmányunk mellékleteként közöljük. Az 1834. évi leírásból érezni lehet, hogy régóta fennálló házról van szó, erre utal pl. az egyes felszerelési tárgyak minősítése. A leírás részletesen kitér a tüzelőberendezések bemutatására. Olvashatjuk, hogy a konyha közepén áll a tűzhely. Nem tudjuk, hogy szabadkémény volt-e fölötte, de nagyon valószínű. A konyha egyik sarkából fűtötték az első két szoba zöld cserépkályháit, amelyeknek felemlegetése önmagában is fontos adalék, ha a szomszédos dunántúli területek szeneskályhás paraszti kultúrájával hasonlítjuk össze. Zöld cserépkályha állt a folyosóvégi hátsó szobában is. Ezt a folyosóról fűtötték. A téglapadozatú ivóban agyagból készült banyakemence melegített, amelyet valószínűleg a konyhából fűtöttek. A révház nagykiterjedésű telken épült, amely két körülárkolt zöldséges kertet és egy szénáskertet is magába foglalt. Az udvaron állt még egy 10 oszlopos nádtetős kocsiszín, két fonott falú istálló, egy új téglázott kút, egy harangláb és valamivel távolabb egy Szent János szobor.

96 A révháznál levő harangláb pontos rendeltetését nem ismerjük. Valószínűleg nem volt kapcsolatban a rév üzemeltetésével. Inkább kultikus célokat szolgált. A Szent János szobornál végzendő népi ájtatosságokra hívta Dunaszentbenedek népét.

97 A közlekedésben annál nagyobb jelentősége volt a Duna jobbpartján álló haranglábnak, amely a rév fölszereléséhez 8. kép. A Biskói-rév környékének elnagyolt térképe 1881-ből. (KKL. Biskó. 2. es. A Gebhardt Imre-féle per melléklete. Fig. 8. The approximate plan of the environs of the Biskó ferry from 1881. (KKL. Biskó. 2. es. Supplement to the lawsuit of Imre Gebhardt.) tartozott és amelyen 1834-ben 50 fontos harang függött. Ezzel a haranggal hívták át a balparton tartózkodó kompot a jobbpartról átkelni szándékozó utasok. A haranggal kapcsolatos uradalmi utasítást 1832-ben fogalmazták meg legszebben a kontraktusban: „Tartozik a% árendás a Dunának túlsó részén a Kocsma előtt 96 A Szent János szobrot néhány évvel ezelőtt elvitték a szentbenedeki róm. kath. templom mellé. Előzőleg a XX. században a révház-telek Duna felőli sarkában állt a töltéshez közel, nagy tölgyfák árnyékában. Itt ábrázolják régi térképek is. Az 1834. évi leírás szerint, mintha még nyugatabbra állt volna a Duna felé az ártérben. A szobrot az egyik bérlő, Müller András állíttatta a haranggal együtt a XVIII—XIX) század fordulója tájékán. (KÉL. II. Instantiák. 1822. 43.. 97 Amíg a szobor a révháznál volt, még a XX. században is, május hónapban „Szent János utániakat" tartottak előtte, amelyen a szentbenedeki katolikusok jelentős számban vettek részt. Ekkor azonban már nem állt a szobor mellett harang. 125