Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

Vas Jánosnak. Az új tulajdonos lebontotta a régi révház hátsó részét, első részéből pedig sátortetős kockaházat formált. A révház nagy telkéről eltűntek a régi istállók, a kocsiszín és a Szent János szobor is. Kivágták a rév felé eső sarokban egykor állt nagy tölgyfákat. A boltozott tornácos révház építészeti szépsége feltűnt Imrényi Szabó Imrének is a két háború közötti években, amikor a házat lefényképezte és annak udvari képét valamint boltozott tornácának belső képét közölte az Öreg udvarházak, régi kúriák és parasztházak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében с müve 71. és 81. képenként.

91 A közölt felvételek aláírásaiból azonban nem derül ki, hogy a Biskói-révházat ábrázolják. Csupán az épület XVIII. századi voltát és néhány jellegzetességét hangsúlyozzák. Tanulmányunk írása során véletlenül jöttünk rá az azonosságra, amelyek valódiságáról a könyv dunaszentbenedeki és kalocsai szemtanúknak való megmutogatásával és a Vargyas család birtokában levő családi fényképtöredékek tanulmányozásával győződtünk meg. Az Imrényi-féle könyv 71. sz. képén látható épület, amely tehát azonos a régi szentbenedeki révházzal, már palatetős ház. 1926-ban fedték be palával. Korábban nádfedelű volt. Л 81. sz. képen belülről látjuk a széles, téglával padolt, boltozott tornácot. Dunaszentbenedeki kutatásaink során megtudtuk, hogy a képen látható, tornácon álló asztal és pad azonos azzal az asztallal és paddal, amelyet a régi inventáriumok a kocsma legfőbb felszerelési tárgyaiként említenek. A kép ugyanis nyáron készült, és ilyenkor kirakták az ivóból a tornácra a kocsmaasztalt és a padot. Tanulmányunk mellékleteként reprodukáltuk és újra közöltük a két „rejtett jelentésű" képet. Sajnos nem tudjuk, hogy mikor épült a XX. század közepén lebontott illetve átalakított szentbenedeki révház, de valószínűleg a XVIII. században. Talán a század közepén. 1767-ben már feltehetőleg állt a ház. Erre következtethetünk egy igen rövid és felületes összeírásból amelyet a „Biskói Révnél levő vendég fogadó" ingóságairól készítettek, beleértvén az ablakokat is.

92 Kár, hogy az épületet nem írták le részletesen, de a „vendégfogadó" emlegetése is jelentős adat. Ez persze elvileg lehetett volna más épület is, mint amelyik megmaradt a XX. század közepéig, de 91 IMRÉNYI SZABÓ Imre é. n. 83, 93. 92 KÉL. II. Biskói rév pere. 93 KÉL. II. Összeírások. 1784. évi uradalmi összeírás. 100. az ingóságok számbavételének szövege alig hagy kétséget affelől, hogy 1767-ben már állt a későbbiekben sokszor leírt révház. A szövegben említett helyiségek ugyanis egy olyan nagyságú és léptékű épületet sejtetnek mint amilyen a később még tárgyalandó 1834. évi leírásból elénk tárul. Három szobát, egy konyhát és egy kamrát említenek a házban, ami nagy épületre vall. Tanulmányunk függelékében közöljük a rövid összeírást. Másfél évtizeddel később, 1784-ben, amikor összeírták a kalocsai érseki uradalom javait és jövedelmét, röviden bár, de leírták a dunaszentbenedeki rév vendégfogadóját is.

93 Ez az összeírás is meggyőzhet bennünket arról, hogy ekkor, a XVIII. század második felében már állt a viszonylag nagy szentbenedeki révház illetve révbeli vendégfogadóház. 1784-ben- szilárd anyagból épült nádtetős épületben volt 4 szoba ezenkívül kamra, konyha és pince. A telken állt még két sövényfalú, nádas istálló 12 ló számára, valamint egy kocsiszín, amely 8 faoszlopon állt. Tartozott a házhoz konyhakert és szénáskert. 1818-ban, amikor ismét összeírták az érseki uradalom javait, ugyanazt az épületet írták le a szentbenedeki révnél, mint 1784-ben.

94 1818-ban is 4 szoba volt a házban. Ebből kettőben a bérlő lakott, egyben az utasok szállhattak meg, egyet pedig kocsmahelyiségként használtak. Volt a házban kamra, pince és konyha. Az udvaron állt egy nádtetős fészer, faoszlopokkal, 6 kocsi befogadására alkalmas. Volt itt egy vertfalú, nádtetős istálló 6 tinó számára. Az összeíró megemlítette az udvaron falábakon álló, 50 font súlyú harangocskát is. A dunaszentbenedeki révház mindmáig legrészletesebb és legtanulságosabb leírása 1834-ből maradt ránk.

95 Akkor készült, amikor az érsekség átadta a Biskói-révet a káptalannak. Mai szemmel nézve kissé fölöslegesnek érezzük pl. az összeíró különlegesen gondos törődését a nyílászárók vasalásával és más hasonló kérdésekkel, de a kor értékrendjét ismerve ez is érthető. Pontosabb az, hogy az összeírásból végül is jó képet kapunk az épület egészéről és a telkén álló többi építményről is. Itt már teljesen nyilvánvaló a szövegből, hogy arról a házról van szó, amelyet a XX. század közepén lebontottak illetve átalakítottak. A leírásból kiderül, hogy a népi építészet jegyeit ma94 U. o. 1818. évi uradalmi összeírás. 1. kötet. 95 KÉL. II. Contr. 1834. évi leltárai. Rév. 124