Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír

A^ öv és lőszer

'Stçâm ver et ei A sír leleteinek összetétele a csonttani rendellenességektől eltekintve is eléggé rendhagyó. A viszonylag csekély számú leletek ellenére sem találnánk vele megegyező leletegyüttest, ezért típusonként, illetve tárgycsoportonként kell vizsgálnunk csupán az egyes darabok kapcsolatait, összefüggéseit. Ez sem könnyű feladat, hiszen a sírba, illetve a múzeumba került kevés számú veret maga is több típust, és azok változatait tartalmazza. Fennáll az a lehetőség, hogy egy különböző típusokból erősen használt, heterogén elemekből készült öv, vagy lószerszám került a sírba, de éppúgy meglehet hogy a két különböző veretcsaládból álló öv, illetve lószereszám garnitúra darabjainak nagy része a munkások kezén tűnt el. Lehetséges azonban, és talán a legvalószínűbb, hogy a sírba a lószerszámnak és a fegyverövnek csak megrongált részleteit helyezték, erre utalnak az egyes véreteken látható erőszakos törések, görbülések, és repedések is. Megfigyelések hiányában csak a leletek párhuzamai, és azok helyzete lehet irányadó az egyes verettípusok rendeltetését illetőleg. Ezek közül a húsos levélsorral keretezett veret (20. kép 5) legközelebbi párhuzamait Perse (Prsa) temetőjében a 103. nagyrészt elpusztult lovas férfi sírjában találtuk meg.

1 Л sírból más verettípus nem került elő. A farkasréti temetőben talált sír leletei között a hasonló keretezésű kisméretű pitykékről (e nyújtottabb veretváltozat sokkal gyakoribb.) Dienes István megkérdőjelezve ugyan, de feltételezi, hogy a kantár pofaszíjára illő veretek lehettek. A díszítés szerkezetében közvetlen kapcsolatot mutató további leleteket nem sikerült ugyan találni a Perse-i (Prsa 103. sír) előfordulás, és a jól csoportosítható farkasréti lelet alapján e veretet talán lószerszámdíszének tarthatjuk. Ugyancsak ide kell sorolni, s a kantárra helyezhetjük szíjvégünket, melynek elmosódott kettős spirális sorból kialakuló mintázatával megegyező példát nem találtam (20. kép 11.). Közel áll azonban hozzá a tuzséri 6-os sír,

3 és a karosi

4 sírlelet kisszíjvége, és a bashalmi temető В sírjának nyújtott, 1 A. TOCIK: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakie. Bratislava 1968. 94. XX, VIII. t. 23-25. 2 DIENES I. : Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest, Farkasrétről. Beschlagverzierte Landnahmezeitliche Tasche von Budapest-Farkasrét. Folia. Arch. XXIV. 191. 6. ab. 1-8. nagyobb méretű, a középrészen az ív sorokat kiemelkedő bordával elválasztott példánya.

5 Hasonlóképpen ritka típus a sima felületű, három irányban síkozott, bemélyedő spirális kacsokkal díszített verettípusunk (15. kép 5, 8, 20. kép 6, 10.). A meglevő 5 példány közül mindössze egyetlen ép veret alkalmas összehasonlításra, a másik négy erőszakos hatások nyomait mutatja (görbült, repedt, hiányos). E példánnyal több-kevesebb rokonságot mutatnak a karosi 1. sír

6 megfelelő darabjainak bemélyedő félköríves indadíszítései, illetve a bodrogvécsi

7 leletek ívelten síkolt, öblösebb ívű, levélspirálisokkal és rügyecskékkel díszített veretei. E veteteket tilán övdíszekként tételezhetjük fel, erre azonban az ugyancsak szórványleletként előkerült: párhuzamok semmiféle támpontot nem adnak. A sima úgyszólván díszítés nélküli szív alakú, lemélyített peremű verettípusunk egyik darabját viszont az előkápa díszített csontlemezei között, illetve részben egyikük alatt találtuk meg előlapjával felfelé (15. kép 3, 20. kép 3). Ebből arra következtethetnénk, hogy e veretek, beleszámítva a típus egyetlen példányban szereplő levél alakú változatát (20. kép 4.) is lószerszámon lehettek, vagy ami ugyancsak elképzelhető, hogy erősebb anyagból készült nyeiegtakarót díszíthettek.

8 :i HAMPEL }.: Újabb tanulmányok a Honfoglalási kor emlékeiről 1907. 37. t. 27. ábr. JÓSA A.: Emlékek a honfoglalás korából. Arch. Err. 1900. 223. 27. ábr. 4 FETTICH N. : A honfoglaló magyarság fémművessége. Die Metallkunst der Landnehmenden Ungarn. Arch. Hung. XXI. CXXX. t. 3. 5 DIENES I.: Un cimetièer de Hongrois Conquèrauts à Bashalom. Act. Arch. 1956. VII. tomus L1X. t. 52. A Bashalmi (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglalás kori magyar temető. Arch. Ért. 1957. 24 — 37. « FETTICH N.: Lm. XXI. CXXX. t. 9 16. ábr. 7 DOKUS Gy. : Árpád-kori sírleletek Zemplén vármegyében. Arch. Ért. 1900. 45. old. 7. ábr. 1-6. s DIENES I. : A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. Arch. Ért. 1966. 230. SZŐKE B. : A honfoglaló és kora Árpádkori magyarság régészeti emlékei. Tan. I. (Bp. 1962.) 18. H. TÖTHE: Honfoglalás kori sír Kiskunfélegyházán. Ein Landnahmczeitliches Grab in Kiskunfélegyháza, могила эпохи завревания венпрами родины из кишкунфеледьхазы. Arch. Ért. 1974.124. A Szakonyi nyerget fára szerelt ezüst veret díszíti az első kápa közepén DIENES I. : Die Ungarn um die Zeit der Landnahme Bp. 1962. 66. Az izsák-balázspusztai veretek nittszege elkalapált végűek, így a fa nyergen nem, csak bőr alapon lehettek. Ugyancsak hasonló fémveretes nyerget kell feltételeznünk a bodrogvécsi leletek között is. DOKUS Gy. : i. m. Arch. Ért. 1900. 43. old. 3. t. 8-11. ábr. DIENES I.: Orosháza története. A honfoglaló magyarok I. 146. old. 25.1. jegyzet. 178