Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
kalapált szélű, kissé íves oldalú csonkakúp felső szélén a lemezt mintegy 3 mm-re ráhajtották a tülökre. A száj veret alsó és felső peremét 4,2—4,5 cm széles barázdált szalag övezi. Ez a szalag nem azonos sem az álcsatoknál, sem pedig a kehely peremén látható szalagokkal. Az alsó veret hossza rövidebb oldalán 10 cm, szájnyílása 2,7 cm. Ugyanúgy készült, mint a szájveret, felül barázdált szalag övezi, alul pedig egy lyukas korong zárja. A tülökre szeggel verték rá. Erről az övről csünghetett még le egy kés is, tokjának végét az álcsatok mintázására emlékeztető koptató zárta (13. ábra). Bizonyos — alább megmagyarázott — okokból ezzel az övvel együtt tárgyalom az egész lelet legnemesebb aranyból készült kelyhét is. A kehely (II. tábla) 8,5 cm magas; három darabból készült. Magyarországi párhuzamait Csallány Dezső közölte 13 , a perescsepinai leletben igen sok hasonló Van 14 . A kehely felső része 6,4 cm magas, egy körcikkalakú aranylemezből kalapálták ki és forrasztották egybe, amint azt a kehely falán végigvonuló forrasztási vonal elárulja. Nyakát vízszintes, testét pedig széthajló bordák tagolják. Belülről nézve jól látszik, hogy a bordák éles vonalát hátulról lapos poncoló vassal utánadolgozták. Szájnyílása 7,77—7,8 cm, legnagyobb öblösödése 6,55 cm. Alján a bordák elmosódnak és összevissza kalapálás nyomait mutatják, itt a lemez egy helyen meg is repedt. Peremére 53 mm-es barázdált szalagot forrasztottak, amelynek külső barázdája Vastagabb, mint a többi, a forrasztó anyag néhol kicsordult. A kehely lába 1,3 cm magas és lefelé kissé keskenyedő csonkakúp alakú, vastag pántból forrasztották. Talpa átmérője 5,1 cm, 8 mm re domborodik az 1 mm vastag aranylemez, a láb helyén lyukas és a forrasztás körül az összedolgozás nyomai láthatók. Az álcsatos öv nemes aranyából készült még a fülbevaló (14. ábra) párja a találók kezén elveszett. Ka13 Dolg. XVI. (XVIII-XX. tábla.) 14 MAP. 34, (23, 25 stb. vö. a 83. képet.) rikája fent vékonyodó huzalból készült és nem oldalt zárul, hanem fönt. Függője préselt arany gömbökből áll; egymáshoz való forrasztásuk felületét granuláció fedi. Ide tartozik a két aranygyűrű (15. ábra). Fejükön rombusz alakú vastag rekeszben vékonyabb hengeres rekesz ül, ez azonban nem ér le az alapig, hanem a rombusz falaihoz forrasztották. A rombusz szegletein négy, az álcsatokéval egy préselőmintából készült aranygömb ül. A rombusz rekeszét valódi rovátkolt huzal övezi. A kövek hiányoznak; a gyűrű magassága 2,4 cm. A korongveretes öv: Mint említettük, ennek az övnek aranya halványabb, több benne az ezüst, finomsága 850. Mind anyaga, mind formája, mind pedig felerősítési módja más, mint az álcsatos övé. Az álcsatokat, s a többi véreteket úgy erősítették fel a szíjra, hogy lyukat fúrtak az övbe, a tartófüleket átdugták rajta és azután szíjjal vagy zsinórral feltűzték. A korongos véreteket ráverték az övre és a szegek végét valószínűleg visszakalapálták. Míg tehát az álcsatos öv ötvöse csak a veretek készítésére fordított gondot, itt a korongos övnél együtt dolgozott a szíjgyártó és az ötvös. Ez kiderül a veretek készítésének menetéből. A korongokat az ötvös olyan verőtövön verte ki, amelybe egy vastag gyűrű volt mintázva (16. ábra). 98
