Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
László Gy.: A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard
lemezből nyírta ki, méghozzá mintegy 2 mm-rel szélesebbre, mint amennyi majd látszani fog belőle, ezt a sávot aláhajtotta. Ez nézett a tegez belseje felé, alatta voltak a nyílhegyek. Ez a keskeny behajtás arra szolgált, hogy a tegez 7 mm széles fedőlapját tartsa. Tele van pontszerű ütődésekkel, nyilván lovaglás közben a tegezben meglazult nyilak hegye verődött oda a tegez tetejéhez. A néző felé tekintő, levélalakúan kiszélesedő végű pánthoz pedig hosszában kettényírt egy barázdált lemezt. Ezzel keskeny, 2 mm-es szalagot kapott, s ezt ráforrasztotta a pánt szegélyére. Majd középen megtörte a pántot, s így kapta a fedélszegély со alakját. Ezután forrasztotta rá a 6 mm-es barázdált szalagot és nyírta ki egy másik szegélyes szalagból a tegez hátának megfelelő ívét. Az utóbbi végét elkalapálta, s úgy illesztette egybe és szegezte rá a tegez fedelére az egybeépített pántokat. Az aranyműves együtt kellett, hogy dolgozzék a tegezkészítő mesterrel, mert a szerelést még a fedél felillesztése előtt kellett rászegeznie a tegez fedelére. Erről az együttdolgozásról beszél a tegez szájának kerete is. A szájat lendületes, lantalakú kivágás keretezi. A keretet az ötvös barázdált szalagokból forrasztotta egybe. Ügy adta meg a szalag törését, hogy egy kis háromszöget kinyírt belőle, és így hajtotta be oo alakra. E lantos íven kívül egy külső keret is szegélyezi még a száját. Ez felül nyitott téglalapformájú. A téglalapos keret és a lantszerű ív közt kimaradó részeket az ötvös kis arany ékekkel népesítette be. Ezek is úgy készültek, hogy egy barázdált szalagból kinyírt egy háromszöget, s ennek mentén hajtotta be, s forrasztotta össze. Hogy jobban tartsanak, a legfelső barázdát nem vágta át. Az ékek helyét úgy sikerült megállapítanunk, hogy végüket éppen úgy laposra kalapálták, mint azokét a szalagokét, amelyek egy másik alá benyúlnak, s itt is szeg járta át a kalapált részt. E lekalapált részek mentén beillesztettük a lantos ív és a téglalapszegély közé, és a nyolcból négy pontosan a helyére talált. A helyreállításkor történt elkerülhetetlen torzulás miatt a többieket nem tudtuk helyükre illeszteni. Kétségtelen, hogy egykor ezek is ott voltak, és ennek megfelelően pontokkal berajzoltam helyükre. A tegez fejének méretei: magassága az alsó szegélytől a fedél síkjáig 20 cm, a fedél legnagyobb szélessége 15,5 cm — keresztben mérve pedig 14,5 cm — metszete tehát kissé nyomott kör. A száj legnagyobb nyílása a fedélnél mérve 13,4 cm a száj keret öblösödésénél 8,4 cm, szűkülésénél pedig 7 cm. A külső keret méretei 17,8 cm magas és 12,8 cm széles alul. A szájnyílás 13,4 cm és az alsó keret 12,8 cm, méretéből következik, hogy a tegez feje felfelé kissé szűkült. Hasonló tegezszájat ismerünk a keletturkesztáni falfestményekről 5 (12. ábra), a perescsepinai leletből 6 , a honfoglaló magyarok hagyatékából a kenézlői 11. sírból 7 . Hasonló fajta tegezt hordanak a magyarföldi Szent László-legenda falfestményeinek kunjai a XIV —XV. században 8 . Éppen ez utóbbiak szerkezetének meghatározásakor igyekeztem magyarázatot találni a tegez megtöltésére. Ez a kérdés Zichy Istvánt is foglalkoztatta 9 . Kettőnk munkájának eredményeképpen arra kell gondolnunk, hogy a tegez lapított hengeres testét elöl valószínűleg nyitni lehetett, és itt helyezték bele a nyílköteget. Ilyenfajta szerkezetre vall az idézett kelettur5 Vö. Le Coq, Chotscho 2. tábla. 6 MAP., 34: 44. kép, vö. még 86. kép. 7 A Hung. XXVII: 39. kép. 8 Népr. Ért. 1940: 51-58. 9 Túrán, 1917: 152-165. 95
