Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Pálóczi–Horváth A.: Később szarmata sír Lászlófalván
3. ábra. A sírt kerítő árok foltja Abb. 3. Die Verfärbung des das Grab umfriedenden Grabens analógiája került elő Bugac-Pusztaháza 1. sírjában, tehát szintén Kecskemét környékén. A sír irányítása DNy—ÉK 222°, vagyis a lászlófalvinál jobban eltér D-től Ny felé. Párducz Mihály a bugaci szarmata temetőt — többek között az üvegpohár segítségével — a IV. század végére — V. század elejére keltezte. 9 Ugyancsak jó párhuzamot jelent az az üvegpohár, amely Hortobágy-Poroshát V. halomcsoportjának 7. sírjából származik (a sír tájolása: DK—ÉNy 152°). 10 A porosháti temetők viszont, mint az északi halomsíros csoport vezértemetői, már nem hozhatók fel a IV—V. század fordulójáig. 11 Párducz M. a bugaci pohár legközelebbi párhuzamaként a csongrád-laktanyai 5. sír zömökebb, féltojás alakú üvegpoharát idézte Barkóczi Lászlónak ez utóbbi típusra vonatkozó véleményével együtt, amely szerint a barbaricumban előforduló hasonló üvegpoharak a IV. század utolsó és az V. század első évtizedeire keltezhetők s Pannóniából származhatnak. 12 A csongrádival egybevethető darabok még az V. század közepén is használatban lehettek, illetve 9 PÁRDUCZ M., Sarmatisches Gräberfeld aus der Hunnenzeit von Bugac-Pusztaháza. Hunkori szarmata temető Bugac-Pusztaházán. Cumania 1 (1972) 115, 121-122, 126, 128-129., 3. kép. 10 ZOLTAI L., Die Hügelgräber der Römischen Kaiserzeit in Hortobágy Diss Pann. II: 11 (Bp. 1941) 288., VIII. t. 1. 11 PÁRDUCZ M., A szarmatakor emlékei . . . 117. 12 Ua., Cumania 1 (1972) 128-129.; BARKÓCZI L.-SALAMON Á., IV. század végi és V. század eleji üvegleletek Magyarországról. Arch. Ért. 95 (1968) 30, 36, 37. - A kérdéshez ld. még BENKŐ A., Üvegcorpus. Rég. Füz. II: 11. (Bp. 1962) XXIX. t. 1, 11, XXX. t. 4, XXXV. t. 3, 4, 8. gyárthatták őket. 13 Az üvegművességnek ebbe a körébe tartozhatnak a hortobágy-porosháti, bugaci és lászlófalvi poharak, de nyúlánkabb formájuk és rátétes díszük mintája miatt valójában másik altípust jelentenek, tehát a keltezés tekintetében is óvatosabb4. ábra. Antonius Pius dénárja Abb. 4. Der Denar des Antonius Pius nak kell lennünk; a hortobágy-porosháti temető keltezése szintén óvatosságra int. Mindezek alapján a lászlófalvi üvegpoharat és ezzel a sírt a IV. századra, legkésőbb az V. század elejére keltezzük. 14 Lászlófalván a késő szarmata sír környékén vele egykorú település objektumait (árokrendszer, gödrök, vermek) tártuk fel. Ezek ismertetése nem lehet most feladatunk, csak annyit jegyzünk meg, hogy a sírral nem volt rétegtani kapcsolatban egyik településjelenség sem. A Duna—Tisza közét a késői periódus szarmatái sűrűn benépesítették, legalábbis a IV. század közepéig — utolsó harmadáig. Azok a késői, az V. század első évtizedeit is megérő szarmaták, akiket az eddigi kutatás hun koriaknak határozott meg, az újabb történeti eredmények szerint valójában nem maradtak településeiken a 420—430-as években, amikor a hunok központi szállásterületüket a Duna—Tisza síkságára helyezték át. 15 E történeti körülményekkel lehet kapcsolatban a lászlófalvi sír feldúlása és kifosztása is. 13 BONA I.— В. VÁGÓ E., Képek Dunaújváros múltjából a legrégibb időktől a törökkor végéig. (Székesfehérvár 1966) 23, X. t. 9.; BONA I., Acta Arch. 23 (1971) 279. 14 Kőhegyi Mihály éppen az alföldi üvegleletek alapján valószínűnek tartja, hogy a IV. század végén és az V. század elején még használták azt a kereskedelmi utat, amely Intercisából kiindulva Kecskemét alatt haladt el a Tisza felé, s egy Csongrád térségében levő révhez (böldi?) irányult: KŐHEGYI M., Római pénzforgalom és kereskedelem az Intercisa — Csongrád közötti útvonalon. Cumania I. (1972) 107-110. 15 BÓNA L, i. m. 266-273.; MÓCSY A., Pannónia a késői császárkorban. Apollo Könyvtár 4. (Bp. 1974) 190—192. — Itt köszönöm meg Bóna István, Kiss Attila és H. Tóth Elvira munkámhoz nyújtott szíves segítségét.
