Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth

a dolgozatban a még mindig tisztázatlan Kecskemét — kecskecímer probléma összefüggéseibe bonyolódni, így csak említeni szeretném, hogy a legkorábbi megmaradt magyar feliratos, kecskefejjel és csillaggal díszített pecsét az 1554-es, majd azt követik a kecske különféle ábrázolásaival szerkesztett későbbi pecsétek 1591-ből, 1646, 1666, 1674 stb. évekből.

56 Érdekes és azt hiszem az általános városi gyakorlatot követő jelenség bizonyítéka, hogy a XVIII. században ismét felbukkan szent Miklós alakja a kecskeméti pecséteken, de kizárólag az egyházi, ferences vonatkozású iratokon: 1730-ból egy kőművessel való elszámoláson, ovális pecséten,

57 (9. kép.), 1740-ből egy piktornak fizetett számla alján találjuk a kerek címer közepén st. Miklós teljes alakját, baljában barokkos pásztorbotot, jobbjában talán almát vagy zacskót szorítva.

58 (10. kép). A legutolsó, 1763-as pecsét püspöke hasonlít vagy emlékeztet legjobban a pecsétünkön található tömzsi, sima hátterű képre, a szent mellett a mezőben S-N betűk teszik hitelesebbé, hogy valóban róla van szó.

59 (11. kép) Kecskeméten eddig tart a szent Miklóst ábrázoló pecsétek története. A középkori magyar emlékek között csak két hasonló, tehát szent Miklóst ábrázoló pecsétet, Bakabánya és Lubló XIV. századi pecsétéit ismerjük,

60 a nálunk megmaradt kevés anyagban, ez is szép kiegészítés. Jóval több szentet helyeztek városaink a pecsétekre, különösen a bányavárosok, céhközpontok, a kereskedő szent emlékei arányban állnak a középkori városokban használt egyéb szentekével. Összefoglalva a számos területről megközelített pecsét tulajdonságait, a fentiek alapján talán elfogadhatótónak tűnik az az állításunk, hogy földben talált rézpecsétet hitelesnek, a középkori Kecskemét egyik legérdekesebb emlékének tartjuk. Nem lehetett hamisítvány, ha ennyi tulajdonsága megfelelt az akkori joggyakorlatnak, szokásoknak. Felirata, beleértve a talán előlegezett civitasi rangot, teljesen elfogadható. A ke56 HORNYIKi. m. 2-6. számú képek, és ENTZ-GENTHON i. m. 32-33. o. 67 1730. Fr. Joachimus Szombathy p. Gvardianus és Administrator aláírásával. Kecskeméti levéltár, 38. sz. 58 Fr Remigius Olasz p. P Gvardianus piktornak fizetett számláról. Kecskeméti levéltár 261. sz. 59 Latin nyelvű okmányon, piros viasz pecsét. Kecskeméti Levéltár 150. sz. 60 DARVASY i. m. 13. o. 11. kép. 1763-as egyházi pecsét Kecskemétről. Abb. 11. Kirchlicher Siegel von Kecskemét, 1763 reskedők védőszentjének, szent Miklósnak ábrázolása a középkori alföldi kereskedelem ilyen fontos pontján szokásos, az európai gyakorlattal is megegyező. Kecskemét fontossága, a szent püspök tiszteletének továbbélése alapján biztosan összekapcsolható a korai város szent Miklós tiszteletével, és a középkori Kecskemét legjobban tisztelt szentjének nevezhetjük. Temploma, alakjával később díszített pecsétek nagy száma, oltára mind ennek a tiszteletnek fényes bizonyítékai. Az talán elképzelhető, hogy kis pecsécünk nem egy eredeti középkori darab volt, hanem a XVI—

XVII. században, a kecskecímerhez esetleg nehezen szokó kereskedők újra készítették, de ezt, az eredeti pecsét elvesztésével, ma már nehéz lenne bizonyítani ! Nem fontos tehát korábbra hozni a pecsét korát, hitelesnek látszik minden XIV. századi adat: a templom építése, a város ezidőre kialakult nagysága, a pecsét felirata. Véleményünk szerint azt bizonyítják, hogy a XII/. s^á^ad második felében, keletkezhetett a város eltűnt, de mégis legkorábbiként ismert egyetlen középkori pecsétje. Mindaddig, amíg olyan okleveles adat nem kerül elő, mely hitelesen keltezi Kecskemét városi címét korábbi évekből, elégedettnek kell lennünk ezzel a kormeghatározással. 325