Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth

3. kép. A két lenyomat a Csányi-féle kéziratról. 1. Először a feliratot nézzük, amely számunkra mindennél többet árul el a pecsét rendeltetéséről. A szöveg fogalmazása, tartalmi összeállítása a korabeli pecsétek, városok pecsétéivel összehasonlítva teljesen szabályos. Talán a betűk vonalvezetése árulhat el legtöbbet erről a pecsétről. Összehasonlításul a korszak, tehát a feltételezett XIV. század és az eddig tartott XIII. század elsősorban királyi pecsétéit, valamint a pénzek feliratait tudjuk felhasználni. Ezt az összeállítást már más vonatkozásban elvégeztük, így ennél a pecsétnél a kész táblázatokat tudtuk segítségül hívni

11 (5—6. kép). A kecskeméti pecsét betűit röviden a következőképp lehetne leírni: (az előfordulás, ill. a felirat sorrendjében) S : fekvő betű, a középső vízszintes rész erősen vastagítva, a szárvégek fenn és lent kis kihajló kacsokban végződnek. Pénzeken már a XIII. századtól, pecséteken inkább a XIV. században domináló forma. C: az általunk lebenyesnek nevezett betűk közé tartozik, a megvastagított betűívvel 11 KOLBA J. : Árpád és Anjou kori írástörténetünk latinbetűs régészeti emlékei. Bp. 1960. Szakdolgozat, kézirat. 12 Lebenyes С betű pecséteken: IV. László 1272-es kettős pecsétjén, (O. L. P. gy. 38—39. sz.), V. István hercegi kettős pecsétje (O. L. P. gy. 34—35. sz.), Otto 1311-es pecsétje (O. L. P. gy. 46. sz.). Abb. 3. Die zwei Abdrücke aus dem Manuskript Csányi szemben szabályos majuszkula I betűt ragasztottak a ,,C" nyílása elé. Mind a pecsétek, mind pénzek között csak a XIV. század közepén fordul elő.

12 I: a vastag függőleges szárat felül és alul kétfelé ágazó, indákban végződő tető és talp fejezi be. Pénzeken a XlV.század közepén, pecséteken — egy kivétellel- szintén csak e század középső harmadában ismert. V': Alul ívesen megrajzolt vonala felül kihajló végeivel inkább az U betűhöz hasonlít. Pénzeken a XIV. századból, Nagy Lajosnál ismert, pecséteken a XIII. század végén már előfordul, a XIV. század közepén válik rendszeressé a használata. T: a betűnek ritkábban használt alakja, felül dudoros tetőrész, alatta belül egyenes, kívül félkörössé duzzadó szár, mely balra elkanyarodva, kis indákban végződve, felhajlik egészen a betű középmagasságáig. Pénzeken a XIII. században már gyakori, pecséteken ebben az alakban nem találkoztunk vele. A: az a betű felül kis egyenes tetővel zárul, mely a jobb szár fölé elhegyesedve kinyúlik, a két szár majdnem függőleges, a jobb oldali középen hegyesen kidudorodik, köztük kis vízszintes vonal kapcsolja öszsze a két lábat, melyek alul a gótikus vise5