Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei

18. kép. A középkori templom romja a XIX. század végén. Abb. 18. Mittelalterliche Kirchenruine, Ende des 19. Jhs 18. Руины средневековой церкви в концеХ1Х века az oldalon kb. 40 cm-rel mélyebb volt, vagyis megegyezett a támpillér alapozási mélységével (19. kép 2, 20. kép). A középkori alapfal mélyebb jelentkezése valószínűleg azzal magyarázható, hogy a kiromlott kapunyílásból a felszín alatt is bontani kellett, s a hiányt téglával pótolták. (Ahol nem használtak fel korábbi falakat, ott az 1901-i épület alapozása téglából készült.) Teljes mértékig igazolódott tehát, hogy a református templom támpilléres DNy-i része alapjaiban és részben felmenő falaiban középkori. A régi szentkirályi templom hajójának folytatása a szentéllyel együtt a padozat alatt rejtőzik. Az 1901-i építkezés felmérési rajzai nem találhatók meg a Kecskeméti Református Egyházközség levéltárában, ezért a felmérést magunk végeztük el (21. kép). Megállapíthattuk, hogy a középkori hajó szélessége DNy-i homlokzatánál mintegy 7 m, a falvastagság 1,15 — 1,20 m, az alapozásban 1,30 — 1,40 m. Az oldalfalak a szentély felé összetartanak. Az alapfalak valahol a mai bejárat vonalában érhetnek véget, tehát az épület teljes hoszsza 14—15 m lehetett. A-A B-B HUMUSZ KÖVES, TÉGLATÖRMELÉKES SÍROK KEVERT FÖLDJE 19. kép. A templom középkori alapozása (A—A és В—

В metszet) Abb. 19. Mittelalterliche Fundamentierung der Kirche (Schnitt A—A und В—В) 19. Фундамент средневековой церкви (разрезы А

—А и В—В) 294