Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei

16. kép. Kutya-temetkezés (P. gödör). Abb. 16. Hundegrab (Grube P) 16. Захоронение собаки (яма Р) A kúttól Ny-ra kb. 4 m-re, а VIII. szelvény É-i részén kutyatemetkezést tártunk fel (P. gödör, 16. kép.). ÉNy-i végén kissé szélesebb, téglalap alakú, 1,40 m mély gödröt ástak az állat tetemének. H =2,70 m; Sz = 0,81; 0,70 m. Tájolás: ÉNy—DK 300°. A gödör 1 m mélységig fokozatosan szűkül, innen csak a DK-i részen, 1,12x0,58 m-es területen mélyítették tovább, a másik oldalon tehát padka maradt. A két hosszanti oldalfal meredek, különösen a DNy-i. A gödör DK-i részébe helyezték a kutyát, jobb oldalára fektetve, fejjel ÉNy-ra. A vázcsontokat természetes helyzetben találtuk, a koponya viszont alattuk került elő, vagyis a temetéskor a fejet a törzs alá hajtották. A váz hossza a nyakcsigolyáktól a medencecsont végéig 63 cm, teljes hossza a koponyával együtt kb. 85 cm, tehát elég nagy termetű állatról van szó. A gödör előkészítése és a kutyacsontváz helyzete arra mutat, hogy nem egyszerűen elföldelt, hanem gondosan eltemetett háziállat sírját tártuk fel. Lehetséges, hogy a P. gödör és a templom körüli temető korai rétegének tájolása között van valamilyen kapcsolat (pl. 17. sír: 284°, 20. sír: 290° stb.). Bár az egyöntetűen kevert földben korhatározó tárgyat nem találtunk, a kutyasír középkori volta nem kétséges. Egyrészt illeszkedik (irányításával is) a középkori településjelenségekhez, másrészt pedig elképzelhetetlen lenne a gödörnek a XVII. századnál későbbi volta, ugyanis akkor az átvágott késő középkori kultúrrétegből sok cserép és állatcsont került volna földjébe. A kutya ellentmondásos szerepét Árpád-kori hitvilágunkban legutóbb Bálint Csanád foglalta össze.

48 48 BÁLINT CS., A kutya a X-XII. századi magyar hitvilág ban. MFMÉ 1971/1. 295-315. 292