Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei

13. kép. A kút gödre a felső gerendasorig kibontva 1973-ban, DNy felől. Abb. 13. Brunnenschacht bis zur oberen Balkenreihe geöffnet im Jahre 1973, von SW gesehen 13. Колодезная яма, вскрытая до верхнего ряда бревен в 1973 году. Вид с юго-запада kocsiutak feltárásából adódó településtörténeti tanulságok. Ezek ugyanis utcás-soros településformáról tanúskodnak, amelynek gyakoriságára a magyar településterületen, azon belül a Jászságon és a Kunságon is már Szabó István felhívta a figyelmet.

40 Szentkirályon az utca északkeleti oldalán feltártuk egy XVI. századi lakóház részletét (3. ház), amely az úttal párhuzamosan helyezkedett el, közvetlenül a 101,50 m-es rétegvonal fölött. A településnek ezt a részét a mélyebben fekvő, vízjárta terület felé egy 2,50—3,00 m széles árok határolta, mely nagyjából követi a 100,5 m-es szintvonalat. Ezen túl már semmiféle településnyomot nem találtunk sem a felszínen, sem az ásatás során. Az 40 SZABÓ I., A középkori magyar falu. (Bp. 1969) 138. árkon belül kisebb gödrök sora húzódott, némelyikben cölöpmaradványokat figyelhettünk meg. Lehetséges, hogy az egyébként elég sekély árok belső oldalán palánkfal védte a települést. A kocsiút és az árok közötti terület sok hulladékgödre közül a D. gödörnek van különös jelentősége, ugyanis ez a nagyméretű XVI. századi szemétgödör egy betemetett korábbi kút fölött létesült. A hulladékrétegek eltávolítása után a talajfelszíntől számítva 1,60—1,70 m mélyen jelentkezett a kút négyszögletes fa kávája, a talajvízzel együtt, ezért is maradhatott meg olyan kitűnő állapotban a faanyag (12—14. kép). A kútásók annak idején 3,80x3,90 m átmérőjű nagy gödörben kezdték el a munkát, s kb. 1,60 m mélységben gödrüket aknává szűkítették. A kút megépítése után a gödör széléhez földet temettek vissza, így készítették el a lejáratot. A D-i oldalon a 289