Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei

fel (1. ház, 5. kép). A ház omladékai mintegy 6 m szélességben, ÉNy — DK-i irányban — a dombvonulattal megegyezően — húzódtak, felmenő falainak semmi nyoma nem maradt. A rétegek összetétele alapján arra gondolhatunk, hogy az épület romjait még a település fennállása idején elszántották (6. kép). A ház alaprajzilag csak részben tisztázott. Hosszanti falainak alapozás-árkai 4,70 m-nek adják ki az épület szélességét. Az alapozás mélysége az egykori járószinthez képest 55 — 65 cm. Az árok szélessége 35 — 50 cm; betöltése: a helybeli homokos humusszal kevert nagyobb agyagrögök, keményre döngölve. Délkelet felé az alapozás árkok vége, néhány cölöplyuk és a padlószint megszakadása jelezte a ház lezárását. A döngölt agyagfal alapozások folytatása és az épület északnyugati vége azonban még feltáratlanul maradt. Az agyagos omladékréteg kiterjedése alapján a ház így is legalább 15 m hosszú lehetett, tehát minden bizonnyal három helyiséges volt. 6. kép. Az 1. ház metszete. 6. Профиль дома № I Abb. 6. Schnitt durch das Haus Nr. 1. A tüzelőberendezésből tojásdad alaprajzú külső sütőkemencét tártunk fel (7. kép). Falai nem maradtak meg, sütőfelületét háromszor tapasztották. Rekonstruált mérete: kb. 1,70x2,00 m. A kemence északkelet felé nyíló szája előtt a konyha nyílt tűzhelyének egykori meglétét csak elmosódó hamus-faszenes réteg árulta el. A ház bejárata a külső kemencével szemben, az ÉK-i oldalon lehetett. Méri István tapasztalatai szerint a nagykunsági Móric faluban általában a korábbi házak eleje nézett ÉK felé, szintén a korábbiaknak volt külső sütőkemencéjük. Lászlófalván feltárt házunk a túrkeve-mórici l/a. ház analógiájának tekinthető.

37 A bejárati oldalon, a házfal alapozásával párhuzamosan, tőle 1,10 m-re sekélyebb árkot tártunk fel. Ez talán tornác-féle alapozása lehetett. A padló döngölt agyagrétege ennek vonaláig követhető. Az épületet nagy mennyiségű késő középkori cserépanyag keltezi. Jellemzőnek tarthatjuk a fehérvilágosszürke és piros-szürkésbarna kerámiát, valamint a mázas és a perembélyeges osztrák edények hiányát. A D3. szelvényben, a padlószint fölött Mátyás király dénárját (CNH II. 217.) találtuk (8. kép).

38 Ezek szerint az 1. ház a XV. század közepe táján már állt, pusztulását pedig a kerámia anyag alapján a XVI. század végére- XVII. század elejére tehetjük. 37 MÉRI I., Beszámoló a tiszakik — rázompusztai és túrkeve — mórici ásatások eredményéről. II. Arch. Ért. 81 (1954) 143-146., 5. kép. 38 A XIV—XVII. századi pénzek meghatározását Gedai István végezte el, fogadja érte köszönetemet. 284