Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban

Mindezek a körülmények együttesen a csodáló látszatát fokozták és lovunkat a táltosló szerepére kiválóan alkalmassá tették. A vizsgálat során mégis felmerült bennünk az a kérdés, hogy az anatómiai rendellenességek elegendő bizonyítéknak tekinthetők e a ló táltos jellege mellett? A felmerült aggodalmak figyelmünket a lóval közös sírban levő embercsontváz felé fordították, amelynek antropológiai elemzését Marcsik Antónia végezte el.

41 Vizsgálatának eredményei meglepőek voltak, mert a sírban levő 18—20 év körüli férfi koponyáján észlelt fejlődési rendellenességek aránytalanul nagy agykoponyára, nyúlajakra, farkastorokra és a jobb felső szemfog abnormális helyzetére mutattak.

42 Ezenkívül a keresztcsonton is voltak a normálistól szembetűnően eltérő jellegzetességek. Az antropológiai megállapítások akaratlanul is a már idézett megfogalmazást juttatják eszünkbe: táltosnak születni kell! Az egybevágó anthropológiai és a zoológiai eredmények megengedik annak feltételezését, hogy az izsák—balázspusztai sírban honfoglaláskori táltos volt eltemetve saját táltoslovának koponyájával és végtagcsontjaival együtt. A körülmények megítélésében lényeges H. Tóth Elvirának az a megfigyelése, hogy az itt tárgyalt sír egymagában álló, közelében ilyen korú sírok nincsenek.

43 Ebben az elkülönítettség látszatát véljük felismerni, amely bizonyára a táltos temetkezésekkel kapcsolatos szokásokból következett. Úgy látszik, hogy a régészeti feldolgozás során különlegesnek bizonyult tárgyi leletek szintén a táltosság mellett szólnak. H. Tóth Elvira tanulmányában

44 kiemeli a díszítés nélküli, sima tarsolylemezt, amelyből ugyan 5 van az országban,

45 mégis a különösnek minősülő leletegyüttesben nem minden alap nélkül vetődik fel e tárgy táltossággal kapcsolatos jelentőségének valószínűsége. Sokkal határozottabb feltételezésnek van helye az igen kifejező, mágikus emberarcot ábrázoló övveret esetében, amely — mai fogalmaink szerint — talán táltos jelvény-féle lehetett. A megállapítással szembeni kételyek elsősorban abból táplálkoznak, hogy a táltos varázslataiban és révüléseiben fontos dobnak, valamint csörgőknek a maradványai a sírból nem kerültek elő. Eltekintve attól, hogy a pogány szertartásokat tájanként, korszakonként, népenként eltérő módszerekkel is végezhették, az ázsiai sámánok dobjaik keretét és oldalfalát még a múlt században is vesszőből és háncskéregből készítették,

48 s arra feszítették az állatbőrt. De a csörgők esetében sem gondolhatunk fémtárgyakra. Csöigőt készíthettek fából, háncsból, bőrből, bélből, húgyhólyagból, herezacskóból stb. Minthogy a sírban ezek mindegyike elenyészik, feltáráskoii hiányuk nem tekinthető negatív bizonyítéknak. Ezzel szemben további táltosságra mutató összefüggés adódik az izsák—balázspusztai sírban eltemetett ember és ló életkorából. Mielőtt azonban erre rátérnénk, hivatkoznunk kell László könyvének nagyon idevágó fejtegetésére: „Táltosaink foggal születnek — írja — s minden hét évben meg kell vívniuk más országbeli táltosokkal... Hétéves koruktól huszonkétéves korukig működnek, s azután nyomuk vesz."

47 Hoppal fontosnak minősíti a hetes szám szerepét

48 s ebben mi a táltos életének hét évenként váltakozó szakaszait látjuk. Ha igaz, hogy a táltos serdülő korában jutott varázsló tudományának birtokába, és akkor történt közösség előtti felavatása, akkor a mi táltosunk körülbelül 14. életévében kapta vagy szerezte az itt részletesen leírt táltoslovat. A ló akkor másfél-kétéves lehetett és úgy látszik, hogy a balázspusztai táltos volt az első és egyetlen lovasa. Figyelembe véve az ember és a ló életkorának a fogazat alapján történő megállapításában rejlő hibalehetőségeket, kis korrekcióval azt mondhatjuk, hogy a táltos életének talán 20—21. évében halt meg, a ló pedig 7 — 8. évében pusztult el, tehát mintegy hat évet töltöttek együtt. Leleteink teljesen megegyeznek a korszakra vonatkozó történelmi ismeretekkel, nevezetesen azzal, hogy a honfoglaló magyarság körében a X. században még a táltoshit volt általános. A pogány hit gyakorlásában a táltosok (sámánok, bűbájosok) középponti szerepet játszottak, s méltán nevezték őket a magyarok áldozópapjának. A X. században megkezdődött ugyan a keresztény hitre való áttérés, de a táltosok még azt követően is sokáig varázslatoskodtak, a hagyományokban pedig a középkor végéig léteztek. 41 Az antropológiai vizsgálat eredményeiről Marcsik Antónia (JATE Embertani Intézete, Szeged) készséggel adott felvilágosítást, amelyért köszönetemet fejezem ki. 42 MARCSIK A.: 1976. CUMÁNIA IV. 189. 43 A leletek előfordulásának körülményeire vonatkozó szóbeli közléséért H. Tóth Elvirának köszönetet mondok. 44 H. TÓTH E.: 1976. CUMÁNIA IV. 179. 45

DIENESL: 1975. 104. 46 SOLYMOSSY S.: Magyarság Népr. IV. 417. 47 LÁSZLÓ Gy.: 1944, 386. 48 HOPPAL M.: 1975. 229. 223