Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban

Az említett lábközépcsontok méretei a Vitt-£éle táblázatban

27 a közepesnél kisebb növésű lovak csoportjába vezetnek. A négy lábközépcsontra parciálással 129,4—130,6 cm-es értéket kapunk, amelyek átlagából kitűnik, hogy az izsák—balázspusztai ló 129,8 cm marmagasságú állat volt. Ez a marmagasság jóval alacsonyabb annál, mint amit Bökönyi a honfoglaló magyarok lovainak átlagos marmagasságaként kimutatott.

28 Az adatok azonban megbízható összehasonlítást nem tesznek lehetővé, mert a Kieseivalter-féle szorzószámokkal

29 végzett marmagasság számítás metapodiumok esetében 10,5% kai nagyobb értékeket mutat a Vitt módszerénél. ÍV. A% állattani és a kultúrtörténeti összefüggések Amidőn az izsák—balázspusztai honfoglalás kori lovat táltoslónak minősítjük, a táltos kifejezést a sámánhittel kapcsolatos mindentudó, szilaj, csodaparipára vonatkoztatva használjuk. A fogalom értelmének tisztázása azért fontos, mert a köztudatban a táltos név ma többnyire úgy él, mint amely szélsebesen száguldó, esetleg fékezhetetlen lovat jelent. A szó ilyen értelme kétségtelenül kapcsolódik eredeti jelentéséhez, de annak már csak bizonyos vonatkozásait tükrözi. Vais sokoldalúan mutatja be a szó különféle értelmezését,

30 mi azonban itt a magyar ős vallást képviselő, s az ember feletti világgal kapcsolatot teremteni tudó táltosnak a különleges lovát értjük alatta. Ipolyi mái a múlt század közepén úgy magyarázta, hogy táltos lehet ember és ló.

31 László és mások írásaiból viszont kitűnik, hogy a varázslaton alapuló magyal hitvilágban a kettő összetartozik,

32 s a táltosnak rendszerint táltoslova van. Anélkül, hogy az ősi vallási képzetek Solymossy

33 és Diószegi

31 által tárgyalt részleteibe akarnánk bonyolódni, utalunk arra, hogy a honfoglalás kori táltos a maga bűvös lova nélkül kevésbé meggyőzően tudta volna teljesíteni va27 VITT, V. O.: 1952. 172-173. 28 BÖKÖNYI, S.: 1974. 246. 29 KIESEWALTER, L.: 1889. 20—29. 30 PAISD.: 1975. 73-108. 31 IPOLYI A.: 1854. (Lásd DIÓSZEGI V. [szerk.] 254.) 32 LÁSZLÓ Gy.: 1944. 376-388. 33 SOLYMOSSY S.: Magyarság Népr. IV. 402-449. 34 DIÓSZEGI V. : 1967. 35 IPOLYI A.: 1854. (Lásd DIÓSZEGI V. [szerk.] 1971. 254.) rázslatos révüléseit, szellemekkel való találkozásait, állattá változásait, levegőben való viaskodásait, jóslásait, szelet és vihart keltő száguldásait stb. A néphagyomány azt tartja, hogy táltosnak születni kell, kiképeztetés által senki sem lehet táltos.

35 Dienes — aki a magyar ősvallást táltoshitnek nevezi — a táltossá válásra vonatkozó hagyományokat és leírásokat így összegezi: ,,A táltost a természetfeletti lények szemelik ki hivatására, arra születik, s ennek jele, hogy fölös csonttal, foggal, a rendesnél több ujjal jön a világra. Akit erre kiválasztottak, hiába vonakodik, vagy szegül ellene, ha nem akar elpusztulni, megnyomorodni, akarata ellenére is kényszerül táltossá lenni. Az elhivatott serdülő korában súlyos betegségbe esik, hitük szerint ilyenkor elragadják a szellemek, s testét ízekre darabolják, hogy megkeressék alkalmasságát bizonyító fölös csontját. Mikor meggyötörtetése után újraéled, már birtokában van varázsló tudományának. Ekkor történik közössége előtti felavatása, s ennek legfontosabb mozzanata a világfát jelképező sámánfa megmászása, amikor az ifjú táltos bemutatkozik az égieknek. E jelképes értelmű felkúszás alkalmával nyeri el varázsdobját, amellyel az egész életében révülései során az ünnepélyes szertartásokon megidézheti a szellemeket, vagy felélesztve dobját, mint bűvös háziállatával, szélsebes táltoslovával, távoli birodalmukba képes vele száguldani."

36 De nézzük hogyan jut a táltos táltoslóhoz? A válaszért ismét Ipolyihoz kell fordulnunk, akinek erre vonatkozó közlése segíti az izsák—balázspusztai táltosló rendeltetésének a megértését is. ,,A tátos ember rendszerint komoly, gondolkodó és szomorú — írja — ; neki meg kell vívnia, éspedig egy bikával, a víváskor ő is bikává lesz, és mind a kettőnek, midőn összecsapnak, tüzes láng jön ki száj okból. Ha a tátos a bikát meggyőzte, elmegy vándorolni és magának tátos lovat keres. A tátos ló mindig rossz és sovány, míg a tátos meg nem veszi. Midőn a tátos ily lóra talál, az ára után tudakozódik. Ha jutányosán kínálják vele, otthagyja és mindaddig meg nem veszi, míg ennek a gazda illő árát nem kéri. Ha a tátos ily lóra szert tesz, megy rajta, mint a gondolat. A tátost a kard és a golyó nem fogja. . ."

37 36 DIENES I. : 1972. 50. 37 IPOLYI A.: 1854. (Lásd DIÓSZEGI V. [szerk.] 1971. 254-255.) 221