Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír

kápa külső szegélyének az indát keresztező levélpárjaiva.1, amely ugyancsak nem sorolható a honfoglalás kori művészet sajátosságai közé. Л sír leleteinek értékelése A sír gazdagon díszített csontos nyerge súlyos koponyarendellenességet mutató, mintegy 7 éves ló szerszámzatához tartozott. A ló arckoponya részének aszimmetriája, szájpadlását is kikoptató agyarszerű előzápfoga Matolcsi János szerint járulékos következményként, leromlott külső megjelenést, habzó szájat, kilógó nyelvet, s feltehetően ingerült magatartást vont maga után. E sajátosságok alapján véleménye szerint magán viseli népmeséink táltos lovának külső jegyeit.

38 Véleményével nem áll magában, Bökönyi Sándor már felvetette a megfigyelt népvándorlás kori sánta lovak kapcsán a „táltos lovak" sírba helyezésének lehetőségét.

39 Matolcsi azonban a sír embertani anyagának ismeretében ennél tovább menve, Marcsik Antónia eredményeire támaszkodva megállapításait kiterjeszti az eltemetett 20 év körüli férfire is.

40 Való igaz, hogy az embertani szempontból a honfoglaló magyarság vezető rétegéhez sorolható eltemetett a nyúlszájjal, farkastorokkal, illetve agyarszerűen előreálló szemfoggal ugyancsak magán viseli az eurázsiai folklór sámánjának külső testi ismérveit. E rendellenességek esetleg a hangképzésben is okozhattak nehézséget. Orvosi vélemények szerint azonban nem szükségszerű velejárójuk a szellemi fogyatékosság, bár a viszonylag nagy koponya űrtartalomból Marcsik Antónia kismérvű hidrokefáliára is következtet. A testi hibás, sőt riasztó külsejű ember és ló együttes eltemetése kétségkívül kivételes, eddig nem tapasztalt egyedi jelenség, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel. Már többek által vitatott azonban, hogy a közelmúltban még fellelhető, sőt talán napjainkig nyomokban élő ázsiai sámán tisztelet azonosítható-e a honfoglaló magyarság hitével, illetve a sámánizmus napjainkban élő emlékeit szabad-e egy évezreddel korábbra fenntartás nélkül visszavetíte38 MATOLCSI J.: Táltos ló az izsák-balázspusztai honfoglalás kori sírban. CUMANIA IV 39 BÖKÖNYI S. : History of Domestic Mammals in Contrai and Eastern Europe Bp. 1974. 290-292. 40 MARCSIK A. : izsák-balázspuszta honfoglalás kori leletének embertani jellemzése. CUMANIA IV. ni.

41 Bizonyára érdekes lenne ellenőrzésképpen megvizsgálni, hogy a magyar táltos hit emlékei mennyiben közösek a környező népek babonás hiedelemvilágával, s elkülöníteni, mely rétegükben térnek el attól, mindez azonban messze meghaladja egy anyagközlés kereteit, s elsődlegesen nem a régész feladata. Ami a sír leleteit illeti, meg kell állapítanunk, hogy azok között nem találunk olyan tárgyat, amely a „táltos és táltos ló" temetkezést bizonyíthatná. A sírból sem amulett, sem állatfejes botvég, sem egyéb kultusz tárgynak minősíthető lelet nem került elő. Ellenkezőleg, a leletegyüttes az öv, íj, íjtegez, nyíl, veretes tarsoly utal arra, hogy sírleletünk a honfoglaló vezető réteghez sorolható rangos magányos férfi sírja,

42 amely korántsem egyedülálló megyénk honfoglaláskori leletei között. Dienes István ugyan utal Radloff nyomán az íj és nyíl samánisztikus szertartásokban betöltött szerepére és megállapítja, „hogy az ősi sámán eszköz nem a dob, hanem az íj volt".

43 Leletünkben azonban nem jelképes kis íj, hanem csontlemezes íj volt, és 7—9 nyíl helyett mindössze egy nyílhegy maradt meg, így ezeket elsősorban fegyverként és nem sámán eszközként értékelhetjük. A stilizált emberarcként is értelmezhető kis veretke előfordulásait is számba véve sem a bashalmi, sem a bodrogvécsi, karosi leletek között nem találkozunk kultikusnak tekinthető tárgyakkal, így e darab samánisztikus jellegét sem tekinthetjük bizonyítottnak. Végül a sírba helyezett tárgyak megrongálása — amelyet a nyereg s egy verettípus darabjai esetében joggal feltételezhettünk — általánosan elterjedt, s így meg kell állapítanunk, hogy a leletekből kiindulva Matolcsi János táltos és táltos ló feltételezését sem alátámasztani, sem megerősíteni, még kevésbé bizonyítani nem tudjuk. Feltevését figyelmen kívül hagyni, vagy elvetni azonban aligha lehet, ha meggondoljuk, hogy a „rossz" ló semmi esetre sem a lóállomány 41 LÁSZLÓ Gy. : Népvándorlás kor művészete Magyaror. szagon. Bp. 1972. 106. old. Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Bp. 1974. 254. FODOR I. : Vcrecke híres útján. Bp. 1975. 198. old. 42 SZŐKE В.: i. m. Tan. I. (Bp. 1962.) MARCSIK i. m. . . . oldal. 43 DIENES I. : A bashalmi (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglalás kori magyar temető. Arch. Ért. 1957. 31. old. I. HARVA : Die Religiösen Vorstellungen der Altaischen Völker V. FFC. 125. (Helsinki, 1938.) 537-538. W. RADLOFF: Aus Sibirien. (Leipzig, 1884). I. 511-513. 183