Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír

H. TÓTH ELVIRA AZ IZSÁK-BALÁZSPUSZTAI HO N FOGLALÁSKORI LOVAS SÍR A honfoglalás kor kutatása az utóbbi években szerteágazóan több irányban is előre haladt. A nyelvészet eredményeinek összefoglalása, a történeti ismeretek újabb szempontokkal gazdagodó újraértékelése, a településtörténet adatainak felhasználása mellett készülő összefoglalásokkal, újabb leletekkel, megjelent anyagközlésekkel bővült a korszak régészeti ismeretanyaga. A tárgyi emlékeken túl azonban ismét egyre több szó esik a honfoglaló magyarság szellemi hagyatékáról, művészetéről, hiedelemvilágáról. Ez utóbbi problémákhoz nem annyira megoldással szolgál, mint újabb kérdések felvetését teszi lehetővé az izsák — balázspusztai honfoglalás kori sír kivételes összetételű leletegyüttese. Az Izsáki Állami Gazdaságból 1974. május 18-án — szombaton délután — telefonjelentést kaptunk arról, hogy a balázs-pusztai szőlőterület I. kerület L/4/8 számú táblájában betonoszlopok cseréjekor emberi koponya és lócsontok kerültek elő (1. kép). A lelőhely a Duna-Tisza közét ÉNy-Dk irányban átszelő homokdűnék széles sávjától Ny-ra, a mai kecskémét— solti műút É-i oldalán fekszik (2. kép). A helyszín megtekintésére a múzeum gépkocsijával kiszálltam, ahol Nagy Endre területi szőlőtelep vezető agronómus és a betonoszlopokat mélyebbre ásott akácoszlopokra kicserélő munkások vártak. Elmondotta, hogy a csontok észlelésekor a központba indult telefonálni, s a sírt távollétében a munkások feldúlták, akik az emberi csontvázrészekkel és lókoponyával együtt a sír leletei közül egy kisméretű, díszítetlen, szegecssorral keretezett ezüst tarsolylemezt, zabla- és kengyeltöredékeket adtak át. Elmondásuk szerint a ló és az emberi koponya egymáshoz közel kerültek elő, s tőlük nem messze feküdt az ezüst tarsolylemez is. Mindenekelőtt hozzáláttunk az ÉNy-i tájolású (É-tól 60°) sír eredeti méreteinek tisztázásához, hoszsza 185 cm, szélessége 60 cm volt, a sír foltja mindkét vége lekerekítetten rajzolódott ki. Kibontásakor, illetve az átforgatott föld eltávolítása után kiderült, hogy a sírt csaknem teljes egészében kitermelték a találók. Az első csontokat megtalálva, az emberi csontvázrészeket követve a koponyáig mindent kiszedtek, csupán a sír DK-i végében, a lábfej néhány csontja volt eredeti helyén. Fölöttük — oldalsó betúrástól részben bolygatva — in situ találtuk a sír falához támasztott nyereg csontlemez díszítéseit. Kitisztításakor a nyereg mellett két oldalt egy ép, illetve egy töredékes kengyel, a nyereg mögött és részben alatta a ló két hátsó lábának csontjai és a farkcsigolyák sora került elő (3. kép). A leletek és a csontmaradványok a jelenlegi felszíntől számított 85 cm mélységben feküdhettek. A sírgödör teljes kitisztítása után eredetileg kiásott alját 105 cm mélyen találtuk meg. Alja ívelten, teknőszerűen volt kimélyítve. A mért mélységadatok azonban csak viszonylagosak, mivel a szőlőtelepítést megelőzően a területen nagyarányú talaj egyengetés folyt, amely a lelőhelyről a felső humuszréteget teljesen eltávolította. Az évszaknak megfelelő délutáni felhőszakadást megelőzően a sírból kitermelt földet átvizsgáltuk és íjcsont töredékeket, faragott, díszített csontlemez darabkákat, valamint 2 szív alakú ezüst veretet gyűjtöttünk össze. Nyilvánvaló volt, hogy az egymásra rétegezett csontlemezek helyét pontosan rögzíteni kell a rekonstrukció érdekében, amire a helyszínen nincs mód, ezért előzetes fényképezés után a nyeregmaradványokat a múzeumból kiszállított rögtönzött eszközökkel in situ kiemeltük (4. kép). Az időjárás, majd a mezőgazdasági munkák miatt a hitelesítő feltárásra csak későbbi időpontban kerül174